Egy szovjet propagandaszörny tündöklése és bukása

Forrás: Wikipedia

-

A sztálini Szovjetunió már információs szupersztrádák kiépülése előtt kitalálta, hogyan tweeteljen, vetítsen felhőre propagandaüzeneteket, ha pedig nem volt felhő, csináljon. Amit nem tudtak megoldani egy kis kreativitással, azt megoldották rengeteg acéllal.


Makszim Gorkij nevét ketten viselték. Az egyikőjük a szocialista realizmus nagy alakja, Lenin közeli barátja és a bolsevizmus ünnepelt, de aztán kegyvesztett írója volt. A másik egy hatalmas, fémből készült monstrum, ami az agymosandó terület felé szállva minden irányba okádta magából a pártpropagandát - a szovjet technológia alfája és ómegája.


Az irdatlan méretű, 8 motoros Makszim Gorkij 1934-ben szállt fel először. A gigászi méretekkel rendelkező gép az utolsó csavarig a propaganda szórásának szolgálatába volt állítva – a fedélzeten helyet kapott egy sötétkamra a fényképek előhívásához, egy percenként 1200 illusztrált oldalt legyártó nyomda, valamint csőposta és telefonközpont a belső kommunikációhoz. Az Ég hangjának nevezett hangosbemondó-rendszerrel folyamatosan tudták sugározni a szocializmust építő munkásoknak a párt felső szféráinak az üzenetét – írja a Ted.com.



Mindez azonban eltörpül a világ első tweeterjének is hívott találmányhoz képest. A Makszim Gorkij terebélyes szárnyainak alsó felére 18 világító betűvel lehetett üzeneteket írni, amik a földről is jól láthatók voltak. Már amennyiben az ötlet megvalósult, ugyanis a történészek nem értenek egyet abban, hogy a közszolgálati SMS szovjet megfelelője valóban be lett-e vezetve.

Egy másik tervezett, de soha meg nem valósított képessége a Makszim Gorkijnak az volt, hogy nagy teljesítményű projektorokkal felhőkre tudjon vetíteni képeket vagy szlogeneket, amelyek akár 3 kilométerről is láthatók lettek volna. Felhő híján a gép füstből szórt volna magának vásznat.



Amíg a Makszim Gorkij épült, addig kisebb gépekből már felállt egy propaganda repülőszázad. Az egységnek az volt a feladata, hogy a Szovjetunió minden szegletébe eljutva szórólapokkal és filmekkel terjesszék a szocialista eszmét és a párt igéjét. Voltak pilóták, akik a rendszer vallásellenes politikáját követve sétarepülésre vitték a helyieket, hogy megmutassák nekik: lám, nincs is Isten a felhők felett.

A világrekorder gépcsodák átka – ami a Titanic és a Hindenburg vesztét is okozta – sajnos a Makszim Gorkijt is hamar utolérte. A szovjet repülőgépipar csillaga mindössze 12 repülést tudott teljesíteni, mielőtt 1935 május 18-án végső útjára indult volna. Azon a napon a repülőgépet építő munkásokat és családjukat vitte a Makszim Gorkij egy jutalomkörre Moszkva felett. Hogy jobban kihangsúlyozzák a gép roppant méreteit, két kisebb vadászgép is kísérte őket, és a teljes hatás érdekében, az Ég hangjából teljes hangerőn szólt a forradalmi induló. A szemtanúk szerint az egyik vadászgép valamilyen manővert akart leírni az égen, azonban túl közel repült a Makszim Gorkijhoz, és belecsapódott a szárnyába. Mindkét gép a környező Sokol negyedbe zuhant, senki nem élte túl a balesetet – összesen 48-an haltak meg.



Nyikolaj Blagint, a balesetet okozó pilótát a szovjet vezérkar légi huligánnak nevezte, de ennek ellenére dísztemetésben részesült. A pilóta dísztáblája és a Makszim Gorkij tragédia áldozatainak emlékműve egymás mellett állnak ma is a moszkvai Novogyevicsij temetőben.