Egy sor jelenség miatt joggal aggódhatunk Magyarországért

Fotó: VS.hu / Ferenci Péter

-

Magyarországot saját kormányfője határozta meg illiberális demokráciaként, és számos ügyben van ok az aggodalomra emberi jogi szempontból – mondta a VS.hu-nak adott interjújában Aryeh Neier. A német származású amerikai jogvédő az Open Society Institute és a Human Rights Watch alapítója többek között. Beszéltünk vele a Snowden-ügyről, a Germanwings tragédiájáról és az amerikai elnökválasztásról is.


Hogyan látja jelenleg Kelet-Európát emberi jogi szempontból?

Nem lehet az egész térséget egy kalap alá venni. Vannak országok, ahol kifejezetten jó a helyzet. Máshol nem annyira, de vannak erős civil szervezetek, emberi jogi mozgalmak. Közép-Európában jelenleg nem látok komolyabb problémát. De ott van persze Oroszország, ahol sajnos nagyon rossz a helyzet.


Aryeh Neier

Aryeh Neier még a náci uralom alatt álló Németországban született, kisgyerek volt, amikor a család az Egyesült Államokba emigrált. Jogi egyetemi tanulmányait New Yorkban végezte, majd itt is kezdett el tanítani a New York Universityn. Hamar csatlakozott az Amerikai Polgárjogi Unióhoz, és országos ismertségre tett szert, amikor az Unió nevében – a szólás és véleménynyilvánítás szabadságára hivatkozva – nyilvánosan is támogatta , hogy az amerikai náci párt felvonulást tartson a főleg zsidók és afroamerikaiak lakta Skokie kisvárosban. Neier alapító tagja a Human Rights Watch nemzetközi emberi jogi szervezetnek, és egyik kidolgozója volt a jugoszláv háború bűneit kivizsgáló nemzetközi bíróság munkarendjének is. Számos könyvet írt, és rendszeresen publikál vezető amerikai napilapokban emberi jogi témákban, például Edward Snowden ügyében.

A nagy amerikai lapokban rendszeresen jelennek meg a térséget emberi jogi vagy a demokratikus állapotok alapján elemző, aggódó hangvételű írások. Mekkora figyelem vetül most Kelet-Európára?

Azért a fókusz most Oroszországon van, a térség többi államára kevésbé figyelnek.

Magyarországról mik a tapasztalatai?

Magyarországot saját kormányfője határozta meg illiberális demokráciaként. És van is egy sor jelenség, ami miatt joggal aggódhatunk, a szólásszabadság állapota, egyes kisebbségek helyzete, az igazságszolgáltatás függetlensége – csak, hogy néhány példát említsek.

Ön honnan tájékozódik Magyarországról? A hasonló kritikákra a kormányzati szereplők rendre úgy válaszolnak, hogy azok nem pontosak, ismerethiányról tanúskodnak, így nem kell komolyan venni őket.

Szerintem számos emberi jogi szervezet van, melynek a jelentéseit komolyan kell vennünk, mert évtizedek óta bizonyítják, hogy megbízható, pontos információik vannak egy adott országról. Ilyen például a Human Rights Watch, amelynek magam is alapítója vagyok.


Aggasztó tendenciák érvényesülnek Magyarországon


Mégis: tavasz van, süt a nap, az emberek sétálgatnak az utcán. Gondolja, hogy az önök által firtatott kérdések sokak számára fontosak?

Magyarországon természetesen nem egy totalitárius rendszer működik, ezt soha nem állítottuk. Nincs nyílt elnyomás, természetesen erről sem beszélhetünk. De tény, hogy vannak bizonyos autoriter tendenciák a kormánypolitikában. Egyes kisebbségekkel szemben nagyon erős ellenérzések vannak. Most vagyunk abban a helyzetben, hogy ideje figyelmeztetnünk.

Oroszországban milyen körülmények között tudnak dolgozni?

Még tudunk, de nagyon nehéz körülmények között. Az orosz törvények azokat az orosz civil szervezeteket, amelyek külföldi támogatást is kapnak, gyakorlatilag ügynökként, sőt kémként kezelik. Nem véletlen, hogy ezeknek a szervezeteknek regisztráltatniuk is kell magukat egy adatbázisba.

A magyar kormány részéről is felmerült, hogy a külföldi adományokhoz jutó civilek valahogy regisztráltassák magukat. Az ötletgazdák szerint ez így megy az Egyesült Államokban is.

Ez biztosan nincs így, hiszen az amerikai civil szervezeteknek nem kötelező jelenteniük, honnan kapnak adományokat. Abban az esetben, ha valaki adományozóként szeretné leíratni az adójából ezeket a pénzeket, akkor természetesen jeleznie kell, hogy pontosan kinek, mennyit adott. De az Open Society Institute például nyilvánosan kezeli az adományozókat, így aki kíváncsi erre, nagyon könnyen megtalálja az őt érdeklő információkat. De a Human Rights Watchnak például sehová nem kell jelentenie, hogy kitől kap adományt.


Barack Obamáról is kritikus véleménnyel van a jogvédő


Ukrajna harcoktól sújtott területeire el tudnak jutni?

Elvileg igen, de az ottani vezetők minden módon igyekeznek ellehetetleníteni a munkánkat. Ráadásul az emberek is meg vannak félemlítve, nem mernek szóba állni velünk, beszélni a problémáikról, pedig nyilvánvaló, hogy rengeteg van.

Edward Snowdent nem csak az Egyesült Államokban tartják sokan hazaárulónak, idehaza is rengeteg vita volt arról, amit tett. Mit mondana azoknak, akik árulónak tekintik?

Azt, hogy a legfontosabb, amit tett, hogy nyilvánosságra hozta, milyen kiterjedt megfigyelést is folytat saját állampolgárairól is a Nemzeti Biztonsági Szolgálat (NSA). Amit ők maguk is tagadtak sokáig, vagyis saját polgáraik, saját kormányuk szemébe hazudtak. Snowden bebizonyította, hogy ez így van, és ez nagyon fontos.

Majd elment Moszkvába, és valószínűleg azok az információk, amelyeket összegyűjtött, már az orosz titkosszolgálatok ismereteit gyarapítják.

Én nagyon sajnálom, hogy így alakult. Ez valóban egy hibás döntés volt, bár nem tudom, ki más adhatott volna neki menedéket. És azt sem tudni pontosan, átadott-e valamit, és ha igen, mit az oroszoknak.


„Edward Snowden nagy szolgálatot tett”


Ön hol húzná meg a határt a biztonság igénye és a privát szféra érinthetetlenségének igénye között?

Ez nyilván nagyon nehéz, de egy demokráciában, úgy gondolom, csak az elfogadható, ha egy kormánynak (egy titkosszolgálatnak) bíróság előtt kell tudnia megindokolni, ha polgárairól titkos adatgyűjtést folytat. Az NSA ehhez képest úgy gyűjtött adatokat az egész világon, hogy semmilyen módon nem kellett megindokolnia, szükség van-e rájuk bármilyen nemzetbiztonsági szempontból. Egyszerűn tették, mert tehették. És azt sem tudta senki, hogyan, mire használják ezeket az információkat. Vegyük az egészségügyi adatokat. Ha én egy munkaadó vagyok, vajon két jelentkező közül kit vennék fel: azt, akiről tudom, hogy állt már kezelés alatt rákbetegséggel, vagy azt, aki nem? Előbbi esetben nyilván gondolhatom azt, hogy ez kiújulhat, rövidebb ideig él majd az illető, meggondolandó, érdemes-e mondjuk a képzésébe invesztálnom a pénzem. Megengedhető lenne az ilyen adatgyűjtés? Én úgy gondolom, nem.

A Germanwings tragikusan járt repülőgépének másodpilótája kapcsán merült fel sok fórumon, hogy egy légitársaságnak ilyen esetben kellene-e hozzáférést adni a pilóták orvosi adataihoz. Ön szerint mi lenne a megoldás?

Nagyon nehéz kérdés. Itt valóban olyan konfliktus van az utasbiztonság és a pilóták magánéletéhez fűződő érdekek között, amit nem könnyű feloldani.


Kósa András

— Kapcsolat

Jó eséllyel Hillary Clinton és Jeb Bush lehetnek a következő amerikai elnökválasztás főszereplői. Hogyan látja őket emberi jogokhoz való hozzáállásuk alapján?

Úgy gondolom, kifelé mindketten ugyanolyan elkötelezettek lennének a demokratikus értékek közvetítésében, ebben nem látok különbséget. Belpolitikai szempontból nézve nem látok túl sok különbséget Hillary Clinton és Barack Obama között például, vegyük csak a megfigyelési ügyeket: Hillary Clinton sem nevezhető az emberi jogok bajnokának ebből a szempontból. Csakúgy, mint Jeb Bush.