Egy pillanat is hónapokig készül

Fotó: facebook/BenceMatesPhotography

-

Aki egy kicsit is követi a fényképészet eseményeit, annak Máté Bence neve minden bizonnyal ismerősen cseng, hiszen a fiatal magyar természetfotós lényegében minden díjat és elismerést bezsebelt már, amit a műfajban számon tartanak. Azt viszont már kevesebben tudják róla, hogy Bence-tanya néven felépített egy valóságos paradicsomot az élővilág és velük a természetfotósok számára a Kiskunsági Nemzeti Parkban, ahol ravaszul kidolgozott lesekből keleti kényelemben lehet fényképezni az állatokat. Meglátogattuk Máté Bencét a tanyáján, ahol kipróbálhattuk a leseit és beavatott minket mestersége kulisszatitkaiba.


Sokan – beleértve minket is – úgy képzelik a természetfotózást, hogy egy bokornak öltözött ember igyekszik minél halkabban odalopakodni a gyanútlan állatokhoz, lehetőleg a napnak egy olyan szakában, amikor másokat fegyverrel sem lehetne kierőszakolni az ágyból. Az igazán profik azonban szeretik először megteremteni a megfelelő körülményeket a tökéletes fotóhoz, aztán várni, hogy az élővilág produkálja magát. Ők nem lopakodnak, ők építenek. Ennek a műfajnak pedig az egyik legelismertebb úttörője a Junior Príma díjas és a BBC Wildlife világversenyének első helyezettje, Máté Bence.


Miért kell a les?

Mint megtudtuk tőle, a jó les nem csak arra kell, hogy megfelelő közelségbe kerülhessünk az állatokhoz, hanem arra is, hogy optimális szögben fotózhassuk őket. Ez a legtöbb esetben azt jelenti, hogy a téma – legyen az madár vagy orrszarvú – mögött homogén legyen a háttér, így ne vonja el a figyelmet a kép főszereplőjéről. Ehhez a lest vagy kellően magasra kell építeni, hogy föntről lefele fotózva a talaj egységes hátteret adjon, vagy be kell ásni a földbe, hogy a fotós lencséje pont egy szintben legyen az állatokkal.



Hogy ez mennyire fontos? Úgy tűnik nagyon, mivel a Bence-tanyán pénzt, időt és energiát nem kímélve alakították ki azt a 14 lest, amelyet mostanra már az egész világról látogatnak a fotósok. A lesek az egészen spártai fabódéktól a minden luxussal ellátott „színházig” terjednek, ahol a bársonnyal borított, légkondicionált belső térben bőrfotelekben ülve örökíthetjük meg a zabolázatlan vadvilágot. Szerencsére a Canon Magyarország szervezte túrán mi is kipróbálhattuk a színházat – volt, aki szerint jobban felszerelt, mint jó pár lakás, amelyben eddig lakott.

Máté Bence már lassan másfél évtizede épít leseket, hosszú évek kísérletezése vezetett oda, hogy ma már Costa Ricától Dél-Afrikáig tarkítják a világot az általa épített lesek. Különböző helyeken ráadásul teljesen más problémákkal kell megküzdeni: míg itthon egy rémálom engedélyért folyamodni a hatóságoknál egy les építéséhez, Afrikában inkább arra kell koncentrálni, hogy lehetőleg egy krokodil ellen is nyújtson némi védelmet.



A kész lesekhez aztán különböző módszerekkel lehet odacsalogatni az állatokat: lehet fészkelőhelyet telepíteni elé, vagy fészekrakó anyagot; lehet őket hívni hanggal, de persze a legnagyobb sláger a víz és az élelem. A fotósok számára minél szélsőségesebb az időjárás – akár hideg, akár meleg – annál jobb, hiszen olyankor az állatok jobban rá vannak szorulva a csaliként kihelyezett táplálékra és vízre.


A szerencséért meg kell dolgozni

Máté Bence szerint egy jó természetfotó egyik ismérve, hogy megismételhetetlen. A legjobb képek olyan jeleneteket őriznek meg az örökkévalóságnak, melyeknek nagyon kicsi az esélye, hogy újból megtörténjenek egy fényképész lencséje előtt. Hogy valaki egy ilyen jelenetnek a szemtanúja legyen, ördögi szerencse kell – vagy végtelen kitartás. Ahhoz, hogy újból és újból szerencséje legyen, kőkemény munka szükséges.



Bence és csapata nem ritkán hónapokig dolgoznak egyetlen, tökéletesre csiszolt kép elkészítésén. Mivel az ötleteik megvalósításához a gyári gépek nem elég rugalmasak, a tanya hátuljában van egy épület, amit leginkább a digitális fényképészet Frankenstein-laboratóriumaként lehetne leírni. Mindenhol felboncolt gépek és vakuk, áramkörökre váró nyáklapok és egy halom egyéb felismerhetetlen műszer hever, melyek egy szép napon remélhetően egy újabb díjnyertes fotó elkészítésében fognak segíteni. A kreativitás és a találékonyság szintén elengedhetetlen része az eszköztáruknak: az egyik győztes képéhez például Bence egy terepjáró akkumulátorával meghajtott számítógép-ventilátort használt, hogy rávegye a levelekkel masírozó hangyákat, hogy pontosan egymás mögött menjenek át egy gondosan bevilágított faágon.

A természetfotózás sok mindenben hasonlít a vadászatra, állítja Bence, csakhogy a vadászattal ellentétben a fotósok célkeresztjéből az állat élve távozik, és számtalanszor lehet „lelőni”. A tanya körül, amelyet a Pusztaszeren felnőtt Máté Bence nagyjából tíz éve vett meg, a sok etetőnek és itatónak köszönhetően egészen gazdag élővilág alakult ki, hiszen a környék állatállománya egyébként is egyedülálló.



Kérdésünkre, hogy nem tervez-e a National Geographickal, a BBC-vel, vagy hasonló nagy nevekkel együtt dolgozni, Máté Bence azt válaszolta, hogy neki mindennél fontosabb, hogy maga találhassa ki és alkothassa meg a projektjeit. Azt azonban hozzátette, ha véletlenül egy olyan ötlettel találnák meg, ami neki is tetszik – például jegesmedvék fotózása –, akkor nagyon szívesen együttműködne nagyobb szervezetekkel is.