Egy nap a csótányok fogják megmenteni az emberiséget

Fotó: hemis.fr / BLANCHOT Philippe

-

Ocsmány, undorító teremtmények – gondoljuk a legtöbben a csótányokról, holott egyszer még nagy hasznunkra lehetnek a parkettán pánikot keltve átszaladó rovarok. A Föld számos kutatóintézetében már rájöttek, hogy érdemes ízekre szedni őket, hogy megoldást találjanak néhány sürgető problémára.


Akárhogy is nézzük, a csótányok az állatvilág szuperhősei: bármilyen terepen villámgyorsan mozognak, ellenállnak a kórokozóknak, túlélnek egy atomrobbanást, sőt olyan faj is akad, amelyik egy évig kihúzza táplálék nélkül. Ledarálva pedig tápláló fehérjeforrásként szolgálhatnak.



Robert Full, a Berkley egyetem csótányokat kutató biológusa főleg a TED színpadán mutatta be, milyen bámulatos trükkökre képesek a csótányok, például még a legtöbb lábuk elvesztése után is elképesztő sebességgel szaladnak át szinte bármilyen akadályon. Full szerint ha végre sikerülne a csótány mozgását imitáló, miniatűr robotokat készítenünk, akkor azokat katasztrófák helyszínén a romok közé küldve kutató- és mentőakciókhoz is lehetne használni.

A Texas A&M University kutatói távirányítható csótányokat fejlesztettek ki: a bogarak hátára ragasztott eszköz lehetővé teszi, hogy egy okos telefonnal megmondjuk nekik, merre menjenek. Az így felszerelt csótányokat szintén be lehet küldeni emberek által nehezen elérhető helyekre, például összeomlott épületekbe. A kutatók azt remélik, hogy a találmánnyal az idegsebészet fejlődését is előrelendíthetik.



Júniusban egy sanghaji egyetem diákjainak még azt is sikerült elérniük, hogy a saját agyhullámaikkal irányítsák a csótányokat. Az emberi agyhullámok elektromos impulzussá alakításával pusztán a gondolataik erejével elnavigálták a rovarokat különböző akadálypályákon – írja a BBC.


A modern orvostudomány egyik legsürgetőbb problémája, hogy megoldást találjon az úgynevezett „superbugok”, vagyis az antibiotikumoknak ellenálló kórokozók elterjedésére. A választ a csótány agya rejtheti. A Nottingham University kutatói ugyanis felfedezték, hogy a csótányok és a sáskák agyszövete kivételesen erős antibakteriális tulajdonságokkal bír, az emberi sejtekre viszont teljesen ártalmatlan.

Kínában már ma is elterjedt, hogy csótányokból készült krémmel kezelik az égési sérülteket, a gyomorhurutosok csótányszirupot kapnak. Korabeli források szerint a 19. századi New Orleansban pedig csótánylevessel kúrálták a tetanuszt.



Az ENSZ 200 oldalas jelentése szerint a csótány – más ízeltlábúakkal egyetemben – a világ éhező tömegeinek is megoldást jelenthet, hiszen amellett, hogy fehérjében dús táplálékforrásként is szolgálhat, könnyen tenyészthető nagy mennyiségben. A bogárfarmok ráadásul sokkal jobban óvják a környezetet is, mint, mondjuk, a marhatelepek – kevesebb vizet használnak, hulladékot esznek és nem bocsátanak ki annyi metánt sem.