Egy hónap alkohol nélkül. Kibírja?

Fotó: AFP FILES / ADRIAN DENNIS

-

Kampányok egész sorával próbálják elhitetni az alkoholos mámor híveivel, hogy csupa jó dolog jár azzal, ha legalább egy időre leteszik a poharat, és ezt meg is mutatják a nagyvilágnak. Így lett a nyilvános absztinencia szexi, vagy legalább is hősies. De mi értelme egy hónapig józannak maradni?


Van értelme józannak maradni?


Száraz Január, Száraz Július, Száraz Szeptember, Józan Október – Nagy-Britanniában a pubok népét az év legalább harmadában ösztönzik arra, hogy huzamosabb ideig (legalább egy hónapig) tegyék le a sört/bort/whiskey-t/koktélokat. Ebben a hónapban épp a Józan Október van soron, amelyet az akaraterő-próba mozgósító erejében bízva a rákbetegeket segítő Macmillan Cancer Support elnevezésű jótékonysági szervezet indított útjára, egyrészt azért, hogy az önkéntes absztinencia farvizén adományokat gyűjtsön, másrészt, hogy felhívja a figyelmet az alkohol elhagyásának a jótékony hatásaira. A vonatkozó tudományos kutatások szerint ez utóbbi például jelentősen csökkentené az alapítvány feladatait – az orvosok nem véletlenül sulykolják jó ideje a kevesebb alkohol, kevesebb betegség összefüggést.

Tavaly százezren csatlakoztak a felhíváshoz, amelynek feltehetően idén is sok vállalkozó kedvű támogatója lesz, a közösségi médiában egyébként is nehéz megúszni úgy a görgetést, hogy ne bukkanna fel a kampány valamilyen formában: az egy hónapos józanságot sokan úgy dokumentálják, mint az elengedhetetlen vacsorafotókat, maratonszelfiket és babaposztokat. Soha ennyi lájk nem született még csak azért, mert egyesek nem rúgnak be.



Magyarországon a kampányszerű józanság még nem vert így gyökeret, bár a január az újévi fogadalmakkal és a téli ünnepsor nagy zabálásai és ivászatai utáni tisztítókúrákkal talán már közelít a briteknél bejáratott koncepcióhoz. Októberben viszont mintha pont minden az ivásról szólna, a hipermarketek borkatalógusokat vágnak hozzánk, pincetúrák hirdetik magukat tartalmas elfoglaltságként az egyre sötétebb és egyre hűvösebb hétvégékre. Érdemes-e szembemenni az árral? És mit nyerünk egy hónapnyi józansággal?



Egy hónap egyeseknek nagyon hosszú időnek tűnhet, mások talán gond nélkül átvészelik, sőt bulinak élik meg. Ami néhány másnapos reggelen sziklaszilárd fogadalomnak tűnik – Soha többé nem iszom! –, az a kínzó fejfájás és hányinger nélkül már sokkal keményebb feladat. Hogy nagyobb léptékben tekintsünk a problémára, a Telegraph egyik szerzőjének az észrevételét idéznénk, aki a Száraz Október körüli felhajtásnak elgondolkodtató perspektívát adott: „Az életünknek egy geológiai nanoszekundum alatt vége, és a halálos ágyán soha senki nem sóhajtott még fel, hogy bárcsak több időt töltöttem volna fejfájással, emlékezetkieséssel, vagy bírságok kifizetésével, mert egy kebabos mellett vizeltem az utcán.”

A témában egy, a saját tapasztalataiból építkező józanságszakértőt kérdeztünk meg. Kate Bee profinak számít az alkohol elutasításában, ő ugyanis nem hónapokban méri a józanságát, mint a Száraz Október hősei: 2013. áprilisában ivott utoljára. Az alkoholhoz fűződő sajátos kapcsolatával intézményes keretek között nem nagyon tudtak mit kezdeni: az anonim alkoholisták ülése nem volt neki való, az orvosával nem igazán tudta megbeszélni a problémát, és fájdalmasan kevés tanácsot talált, amivel egy „a munkahelyen kifogástalanul teljesítő, mégis keményen alkoholizáló, de fizikailag nem függő” ember kezdeni tudott volna valamit. „Amikor 2013-ban abbahagytam az ivást, úgy éreztem, nagyon kevés helyről kaphatok támogatást. És a rendelkezésre álló segítség sem igazán nekem szólt” – magyarázta Kate Bee, az alkohollal való viszony átértékelésének szentelt weboldal, a The Sober School kitalálója és szerzője.



A szakítását az alkohollal inkább életmódváltásnak fogta fel, és nem leszokásnak. A folyamatról pedig blogot írt, és sokoldalú támogató rendszert dolgozott ki azoknak, akiknek elegük van abból, hogy ha szembejön velük az alkohol, nem tudnak kitérni előle. Ez alatt az idő alatt pedig rengeteg érve gyűlt össze az alkohol ellen. Az egyik legerősebb ez: „Amíg abba nem hagytam, nem is tudatosodott bennem, hogy mennyi időt töltök csak azzal, hogy az alkoholra gondolok. Ma már azt érzem, hogy a nap tényleg 24 órából áll.”

Kate kitartóan magyarázza, hogy a józan élet nem unalmas élet, és meglepve veszi tudomásul, hogy Magyarországra még nem gyűrűzött be az egy hónapos absztinencia divatja, miközben Nagy-Britanniában az év több pontján is be lehet csatlakozni egy-egy ilyen kampányba. Bár a Sober Schoolt azoknak indította, akik egy életre el akarnak válni az alkoholtól, Kate Bee úgy gondolja, nem teljesen értelmetlen a kampányszerű absztinencia sem: „Igen, határozottan megéri akár csak egy hónapra is abbahagyni az ivást. Ennek több oka is van. Egyrészt, az egy hónap belátható idő. Sokkal kevésbé félelemkeltő, mint ha arról döntenénk, hogy egy évig nem iszunk, vagy hogy örökre abbahagyjuk. Másrészt, bár egy hónap arra nem elég, hogy helyrehozzon bármilyen májkárosodást, de kétségtelenül jobban fogsz aludni, fogysz és nagyobb eséllyel mész el edzeni. Vagyis nagyon sok egészségi előnye van”.


Alkoholfogyasztás Csehország

Európa a pohár fenekére néz

Az európaiak isznak (és dohányoznak) a legtöbbet a világon az Egészségügyi Világszervezet (WHO) múlt hónapban közzétett jelentése szerint. Évente fejenként átlagosan 11 liter tiszta alkoholt nyelünk le. Egy 2011-es OECD-felmérés szerint az egy főre jutó alkoholfogyasztás tekintetében Magyarország a kilencedik helyen áll Európában 10,8 literrel. Német kutatók kimutatták, hogy az egyéni fogyasztás szintjét tekintve az alkohol a leginkább halálos élvezeti cikk. A WHO becslése szerint az alkohol a májzsugorodásos betegségek harmadának, a májrákos megbetegedések és az öngyilkosságok negyedének, a szájüregi rákok, a mérgezések, az epilepsziás esetek és a balesetek ötödének áll a hátterében.

Ezt az egy hónapot felfoghatjuk az akaraterő diadalának, szórakoztató emberkísérletnek vagy akár tisztítókúrának is, de végül egy sokkal fontosabb információval is gazdagabbak leszünk – állítja Kate Bee. „Ha nagy küzdelmet jelent egy hónapra letenni az italt, az figyelmeztető jel. Megpróbáltam végigcsinálni egy Száraz Januárt 2013-ban, és csak egy hétig bírtam. Ez beindította a vészcsengőt nálam, mert rájöttem, tényleg problémám van.”

Hogy a hasonló heuréka-pillanatokon túl változtat-e bármin egy hónap az alkohollal ápolt viszonyunkon? Kate Bee szerint egyes embereknél nagy eséllyel igen. Az egyik brit szervezet, az Alcohol Concern felmérését idézte, amely arra jutott, hogy azok, akik becsatlakoztak egy-egy Száraz Január kampányba hat hónappal később még mindig kevesebbet ittak, ami mindenképpen pozitív mellékhatásnak számít. Kate Bee-nek azonban vannak fenntartásai: „Néhány hasonló kampánnyal csak az a gondom, hogy a józanságot úgy állítják be, mint valami hőstettet, amit ki kell bírni és végig kell szenvedni. Ezért aggódom, mert csak erősítik a mítoszt, hogy az élet alkohol nélkül nyomorúságos.”

Kate Bee szerint az alkohollal való viszony rendezésének az egyik legfontosabb eleme, hogy a nem ivást egyáltalán nem kellene áldozathozatalnak tekinteni. „Az alkohol csak egy drog; egy toxin, egy méreg. De ezt elfelejtjük, mert az alkohol társadalmilag elfogadott. Úgy növünk fel, hogy elhisszük, az alkohol az a mágikus összetevő, amely jobbá teszi az életet, felvidít, lenyugtat, és elengedhetetlen minden jó bulihoz.” Hogy mennyire nézőpont kérdése az egész, azt szerinte jól jelzi, hogy miközben elítélően tekintünk a dohányzásra vagy a droghasználatra, addig az alkoholt teljesen rendben lévőnek találjuk. Még úgy is, hogy évente nagyon sok ember haláláért felelős.


Viszlát fejfájás, helló energia


Az alkohol elhagyásának számtalan pozitív következménye van. Tisztább lesz a fejünk, több lesz az energiánk, szebb lesz a bőrünk, jobban alszunk, fogyunk, egészségesebbek leszünk, nem leszünk másnaposak, és még több pénzünk is marad. Ezeket nyilván nem könnyű végigfuttatni a fejünkben, amikor pénteken vagy szombaton este végre látjuk a barátainkat, és előkerül egy üveg bor, sör vagy bármi, aminek van némi alkoholtartalma.

Kate Bee ismeri a dilemmát, és minden necces helyzetre van egy jó tanácsa, ami nála működött, és semmi sem zárja ki, hogy más, hasonló paraméterek között az alkohollal együtt élő embernél is működhet. A józanságra leselkedő veszélyek kivédésére szerinte mindenekelőtt arra van szükség, hogy komolyan gondoljuk a szakítást, majd mindig legyen kéznél egy tervünk arra, hogy miképpen zárhatjuk ki az alkoholt a különböző élethelyzeteinkből. A tartós sikerhez viszont arra is szükség van, hogy a rövid távú megoldásokból összeálljon valamiféle hosszú távú vízió. Kate Bee erre azt mondja: játsszuk le a filmet a végéig. Vagyis vegyük sorra, hogy mi vár ránk, ha úgy folytatjuk, ahogy eddig: újabb poharak, amelyekkel nem tudunk leállni, újabb dehidratált, fejfájós reggelek, újabb homályos gondolatok, majd, talán már belátható időn belül, egy-két betegség, amit már nehezen lehet visszafordítani.

Kate Bee szerint az egész vállalkozást szabotálhatja néhány mítosz. Mint például az, hogy az italtól boldogak leszünk (miközben inkább csak nyomorultul érezzük magunkat tőle), hogy segít ellazulni (miközben ehhez csak az elmét kellene lecsendesíteni), hogy segít a stressz leküzdésében (miközben csak blokkolja az agyat, de nem tehermentesíti), vagy, hogy jó íze van (emlékezzen vissza élete első vodkájára!).

A józanságszakértő ugyanakkor átérzi, hogy az emberek miért gondolják magukat nyomorúságosnak alkohol nélkül. „Én is ugyanígy éreztem. Öt évembe telt, hogy sikerrel letegyem az italt. Csak a józanságom óta látom át, hogy valójában mi az alkohol.” Ez alatt az idő alatt arra is rájött, hogy a józan emberek sokkal érdekesebbek, magabiztosabbak és vonzóbbak, mint azok, akik az alkohol mögé bújnak. „Bosszant, hogy a józanságot unalmas, szánalmas állapotnak állítják be, mert tényleg nem az. Soha nem éreztem magam olyan jól, mint most – alkohol nélkül.”