Egy sárga házban szembesülünk a nagy kérdéssel - magyarok a Könyvhéten

-

Egy könyv, amely egyaránt megdobogtatja a videotékák népének és a finnyás értelmiségiek szívét; a magyar Nullánál is kevesebb; egy kudarc, amely sokáig nem hagy majd minket nyugodni; egy beskatulyázhatatlan szociofantasy; egy regény, amelyből Antal Nimródnak kéne filmet rendeznie. Elkezdődött és vasárnapig tart a 86. Ünnepi Könyvhét. Öt fiatal magyar író frissen megjelent regényét ajánljuk. Érdemes rájuk odafigyelni.


Potozky László: Éles

A csíkszeredai születésű Potozky László két évvel ezelőtt Tarkovszkij sivár vidékein játszódó novelláival keltett feltűnést, amikor második könyve, a Nappá lett lámpafény megjelent a Magvető gondozásában. A 27 éves szerző két remek novelláskötet után az idei könyvhéten jelentkezik első regényével, az Éles pedig könnyen egy generáció hiteles krónikájává válhat. A történet főhőse egy egyetemista srác, aki kocsmából kocsmába vetődve keres valamit, ami kitölthetné a lelkében tátongó ürességet, de mivel a világot csak a söröskorsók és felespoharak üvegén keresztül látja, rögös önismereti utat kell bejárnia.



Potozky napjaink huszonéves nemzedékének céltalanságát belülről, önmarcangoló őszinteséggel tárja fel, miközben egzisztencialista súllyal nehezedik ránk a kiüresedett bulik forgatagában tévelygők magánya. A pszichológia szakos hallgató sebészi pontossággal fejti fel személyiségének varratait, de ehhez az élveboncoláshoz csupán egy körömollót használ. Húsba vágóak a regény vagdosós jelenetei: önsebzéssel igyekszik tompítani lelki paráit. A beszédes című Élest egy sötét love story­ként is olvashatjuk, mert a főhős egy olyan lánnyal járja meg a poklokat, aki prostitúcióval keresi meg a tandíjra valót.

A lehúzós történet van olyan karcos, hogy a magyar Nullánál is kevesebbként emlékezzünk majd rá, de a nihilbe azért nem fulladunk bele, hiszen Potozky a szívünket is célba veszi, amikor a démonainkkal való leszámolásról mesél.


Moskát Anita: Horgonyhely

Moskát Anita első regényével, a Bábel fiaival hívta fel magára a figyelmet 2014­-ben, ami rögtön a fantasy-rajongók egyik új hazai kedvencévé tette. A 26 éves szerző idén nyáron már a második regényét jelenteti meg. Akit eddig azért nem szippantott be a fantasy, mert gyerekesnek találta a világ és a szereplők felosztását világos és sötét oldalra, az bátran vágjon bele Moskát regényeibe, mert az ő könyveit olvasva hamar rá fog jönni: a fantasztikum a legjobb katalizátor ahhoz, hogy egy emberi történet felejthetetlenné váljon.



A Horgonyhely alapötlete szemtelenül egyszerű, a szereplőkre és a történetre gyakorolt hatása azonban szinte felmérhetetlen: képzeljünk el egy olyan világot, amiben a várandós anyákat kivéve senki nem tud néhány száz lépésnél messzebbre eltávolodni a születése helyétől. Moskát Anita ennek minden következményével számot vet, aprólékosan kidolgozott regényét éppúgy olvashatjuk a férfi­-nő viszony újragondolásaként vagy öko­fantasyként, miközben sokkal eredetibb könyv annál, hogy csakúgy hagyná magát beskatulyázni. Mágia, szociológia és anatómia szövi át a Horgonyhely cselekményét, ami egy alternatív, mégis ismerős helyen és korban, az északi fjordok vidékén játszódik, de a biológus végzettségű szerző olyan jó ritmusérzékkel adagolja a történet kellékeit, hogy még az utolsó oldalakra is jut meglepetés.


Gerőcs Péter: Győztesek köztársasága

Gerőcs Péter prózaírói pályája 2010­-ben indult egy remek novelláskötettel (Zombor és a világ), amit aztán egy újabb novellákból álló gyűjtemény követett két évvel később (Tárgyak). Gerőcs azóta a regényírás területén is bizonyított: 2013­-ban jelent meg első, klinikai precizitású regénye A betegség háza címmel, idén pedig második regényével jelentkezik a Kalligramnál. A 29 éves szerző legújabb munkája kiköpött értelmiségi regény, de ne feledkezzünk meg arról sem, hogy idén nyáron az ő könyve büszkélkedhet az egyik legszebb borítóval. Gerőcs kivételes mesélő, akinek szuggesztív előadásmódja azonnal beszippant bennünket, pedig hosszú ideig ki sem derül, hogy pontosan mire is megy ki a játék, illetve valójában mit is takar a címben megjelölt Győztesek köztársasága.



Gerőcs regénye tulajdonképpen egy titokzatos intellektuális detektívregény, ami egy bizonyos Vincze Sámuel nevű sikeres színházi ember körül forog. A szerző, aki korábban dokumentumfilmet forgatott Mészöly Miklósról, nagy feszültséggel ruházta fel regényét, a szöveg ugyanis kizárólag azoknak az embereknek az aprólékos – feltehetően rendőrségi, netán pszichiátriai – vallomásaiból épül fel, akik ismerték a rejtélyes körülmények között eltűnt Vincze Sámuelt. Ennek a narratív struktúrának köszönhetően a könyv olyan élményt nyújt, mintha egy kihallgatássorozatra ülnénk be, Gerőcs pedig jól kamatoztatja analitikus látásmódját, és fokozatosan tárulnak fel előttünk a főhős személyiségének, emberi és szakmai kapcsolatainak, illetve érzelmi életének árnyoldalai. A Győztesek köztársaságának mibenlétéről pedig egyelőre legyen elég annyi, hogy egy olyan disztopikus társadalmi és művészeti projektről van szó, amelynek kudarca sokáig nem hagy majd bennünket nyugodni.


Pék Zoltán: Feljövök érted a város alól

A jelek szerint egy új és örömteli tendencia kezd körvonalazódni a kortárs magyar zsánerirodalom területén: kiváló és nagy teherbírású műfordítóink közül ugyanis egyre többen próbálkoznak meg a regényírással, ráadásul nem is kevés sikerrel. Tavaly Totth Benedek nyitotta meg a sort Holtverseny című első regényével, a sort idén Pék Zoltán folytatja, neki az Agave adta ki bemutatkozó regényét a fülbemászóan dallamas Feljövök érted a város alól címmel. A 44 éves Pék Zoltán neve sokaknak ismerősen csenghet, hiszen a Moly több mint 150 könyv magyarra ültetését társítja a nevéhez: a többi között ő Neil Gaiman, Philip K. Dick, Jo Nesbø, Paul Auster, Dennis Lehane, Ray Bradbury, John Scalzi, Douglas Coupland, William Gibson, Dashiell Hammett, Frederik Pohl és Ámosz Oz könyveinek a fordítója.


könyvborító, Pék Zoltán: Feljövök érted a város alól


A teljesség kedvéért tegyük azért hozzá, hogy nem ez Pék első saját könyve, hiszen 2003-­ban Elbújik a fénybe címmel már megjelent egy visszhangtalan novelláskötete a Kortársnál, az idei könyvhéten viszont már nem kell attól tartania, hogy elsiklik az olvasók figyelme új munkája felett. Pék érezhetően sokat kamatoztatott impozáns műfordítói életművéből, új könyve pedig nemcsak alternatív történelmi regénynek, hanem egy markáns vonásokkal megrajzolt Budapest­-antiutópiának is remek. A kiváló érzékkel lefestett környezet, a világ szokatlan társadalmi­-technikai vetülete, az ötletes névadás és a pörgő cselekmény letehetetlen olvasmánnyá teszi Pék regényét, amelyben a shifteléssel foglalkozó Corvinus­szal együtt mi is nyakig belekeveredünk abba a szövevényes gyerekrablási ügybe, ami elindítja az események láncolatát. A történet a technokrata Pestről a hagyományőrző Budára vezet, mi pedig, akár a legjobb noir krimiknél, csak kapkodjuk a fejünket a simlis dumák és trükkös csavarok közben, hogy aztán egy hatalmas sárga házban kelljen a főszereplővel együtt szembesülnünk egy olyan kérdéssel, amelyre nem létezik helyes válasz. Pék Zoltán könyve megfilmesítésért kiált, a rendezést pedig szívesen bíznánk Antal Nimródra.


Bartók Imre: A kecske éve

Bartók Imre idén ünnepelte harmincadik születésnapját, de fiatal kora ellenére szédítő tempót diktál íróként és irodalomtörténészként egyaránt: mostanáig kilenc könyvvel büszkélkedhet, amiből egy gyerekkönyv és egy színpadi mű mellett az idei könyvhéten jelenik meg korszakeltörlő trilógiájának (A patkány éve és A nyúl éve után) befejező darabja: A kecske éve. Azoknak a könyvmolyoknak, akik most tanácstalanul vonogatják a vállukat, azt javasoljuk, hogy sürgősen szerezzék be a három állatos őrületet, mert az unokáik biztosan nagyra értékelik majd a kultikus első kiadásokat.


könyvborító, Bartók Imre: A kecske éve


Bartók Imre 1600 oldalra rúgó maratoni regényfolyama éppúgy megdobogtatja az egykori videotékák népének zombivért pumpáló szívét, mint a kényes ízlésű intellektuelekét, akik élnek-­halnak a tökéletesen megformált mondatokért, de azért tekintsük át röviden A kecske éve előzményeit.

  • Három szuperhőssé operált filozófus – a hipszter Karl Marx, a nácigyanús Martin Heidegger és a detektívregényt író Ludwig Wittgenstein – tör­-zúz New York utcáin, hogy fordítson egyet az emberiség történetének kerekén (A patkány éve).
  • Az apokalipszis nem egészen úgy sül el, ahogyan tervezték, ráadásul nemcsak mindenféle nyáladzó mutáns elől kell menekülniük, de belefutnak még egy másik nagy koponyába is, aki alapos önismereti kurzusban részesíti őket (A nyúl éve).

A kecske évében hőseink maguk mögött hagyják Amerikát és Európába jönnek, hogy a 20. század nagy történelmi emlékhelyeinek romjain átverekedve magukat végül megismerjék saját eredetüket, és szembenézzenek a posztapokaliptikus örökkévalósággal.

Ha ez meredeknek hangzik, akkor eláruljuk, hogy ezzel még szinte semmit sem mondtunk a regényről, hiszen Bartók prózájának burjánzása egy amazóniai őserdőével vetekszik, amely nemcsak elnyeli a meggondolatlan fakitermelőket, hanem rögtön növénnyé is alakítja őket.


Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon!