Egy feleség élete a rendmániás bajnok mellett

Fotó: Kőváry Anett

-

Kovácsné Erendits Andrea mindig is tudta, hogy jégkorongozó veszi majd feleségül, hiszen édesapja révén a pálya mellett nőtt fel. Ma már két gyerekük van a válogatott játékossal, Kovács Csabával, aki villanykörtét csavar és hűtőt takarít, csak a hokiról nem beszél, amikor nagy ritkán együtt van a családdal. Egy feleség élete az élsportoló férje mellett.


A lányregények sem szólhatnának Erendits Andrea és Kovács Csaba szerelménél romantikusabbról: a profi hokis lánya beleszeret egy másik profi hokis fiába, majd profi hokisokat nevelnek. Andrea édesapja, Erendits György évtizedekkel ezelőtt az Újpestben hokizott, csakúgy, mint apósa, idősebb Kovács Csaba is.


Kovács Csaba és felesége


„Természetes volt, hogy bejárkáltam az újpesti öltözőbe, nekem tényleg a jégpálya volt az otthonom – mondta a VS-nek Erendits. – Szerettem volna én is jégkorongozni, de apukám túlságosan durvának tartotta a habitusomhoz, és én is beláttam, hogy nem nekem való, így a tenisznél maradtam. Persze nem engedtem el teljesen a jégkorongot, továbbra is kijártam a meccsekre, ennek köszönhető, hogy megismertem Csabit.


Ő 18 éves volt, én pedig 27, mikor összejöttünk.

A korkülönbség miatt voltak ugyan fenntartásaim, aztán kiderült, hogy Csaba sokkal érettebb a koránál, így a kétségeim hamar elszálltak. A szüleim mégsem örültek, amikor kiderült, hogy együtt vagyunk. Nem azért, mert nem őt szánták volna nekem, hanem mert nekik is voltak aggályaik egy ilyen kapcsolat tartósságát illetően. 15 év telt el azóta, a fiaink 7 évesek, tehát az idő és az élet is minket igazolt.”


Fotó: Kőváry Anett


Kovács az Alba Volán csatáraként már lassan tíz éve az osztrák bajnokságban játszik, emiatt alig látja családját. Heti két-három meccse van, ebből legalább egy, de inkább kettő Ausztriában.

„Sokszor napokig nincs itthon, nem is tudunk klasszikus családként funkcionálni. Annyira nem, hogy Csaba például egy sajtótájékoztatón tudta meg, hogy apa lett. A svájci A csoportos világbajnokság évében, 2009-ben születtek meg az ikreink, Bence és Csaba. A húgomat kértem meg, hogy küldjön SMS-t Csabinak, de valamiért nem ment el az üzenet neki. Az egyik újságíró gratulációjából tudta meg, hogy megérkeztek a gyerekek.”

A Kovács család számára nemcsak a bajnoki szezon jelent nehézséget, hanem például a mostani világbajnoki felkészülés is, „ilyenkor még kevesebbet látjuk őt. Másfél hónapig csak heti egy-egy napokat van velünk, amit mindenki nehezen bír, főleg a gyerekek.”


Fotó: Soós Attila


Erendits úgy emlékszik, amikor az ikrek kisebbek voltak, könnyebb volt a helyzet, mert természetesnek vették, hogy az apukájuk sokat van távol. „Ahogy nőttek, úgy kezdtek kérdezősködni, hol van apa, miért nem jön haza; most meg megint más a helyzet, mert már együtt járunk szurkolni. Indulunk is mindjárt a Tüskecsarnokba, a válogatott meccsére.” A kevés együtt töltött időt igyekeznek minőségivé varázsolni, miközben a hétköznapi kötelezettségeknek is eleget tesznek. „Amikor Csaba itthon van, teljesen természetes, hogy ő viszi iskolába és edzésre a gyerekeket,


villanykörtét vásárol, és be is csavarja, ha kell.

De ha nagyon fáradt és pihenni szeretne, azt mindenki megérti, és hagyjuk őt, nem hajtjuk túl azon a néhány napon. Mondjuk van, hogy a legkülönösebb formáját választja a feltöltődésnek, legutóbb például azzal teltek a szabadnapjai, hogy hűtőt és garázst takarított.”

Kovácsnak nem ez az egyetlen különös szokása otthon, szinte mániákusan figyel a rendre: „A szekrényében szín szerint vannak sorba rendezve a ruhák, neki tényleg csak az a rend, amit ő csinál. Sokszor megkapom tőle, hogy nem vagyok elég következetes a gyerekekkel, de vitáink inkább csak a kényszeres rendszeretetéből vannak.”


Kovacsek, Kovács Csaba

Fotó: Kovácsné Erendits Andrea


A maximalizmus a pályán kamatozik, a feleség szerint Csaba hatalmas felelősségnek tartja a sportot, egyetlen percig sem tudja elengedni magát. A szabadnapjain sem hagy ki egyetlen edzést sem, nehogy leeresszen.

„Nemcsak a jó teljesítmény miatt fontos neki, hogy jó kondiban legyen, hanem a fiataloknak is példát akar mutatni. Ő maga a szív a pályán, az öltözőben pedig lelkesítő, és a gyerekeitől is elvárja, hogy minden erejükkel odategyék magukat. Sokszor mondja a fiúknak is, hogy azért nem sikerült egy-egy meccsük, mert nem szívből játszottak.”

Jó párhoz illőn mindent megbeszélnek, a feleség tudja, „mennyire megviseli egy-egy kudarc, de azt is tudom, hogy az esetleges sikertelenségek őt nem letörik, hanem motiválják. Teljes mértékig ’csak azért is’ típus. Volt is olyan edzője, aki felismerte, hogy ha előveszi valamiért, akkor sokkal jobban teljesít. De igaz, hogy ideig-óráig el tud veszni a bukásban.”


Kovacsek, Kovács Csaba

Fotó: Kovácsné Erendits Andrea


Erenditsnek sosem volt igazán esélye profi sportolóvá válni, de ezzel semmi gondja nincs, két élsportoló „úgysem fér meg egy családban. Most van egy kis vállalkozásom, egy rövid- és méteráru boltot, valamint egy varrodát üzemeltetek, mellette amennyit csak lehet, sportolok, és ez maximálisan kielégít.”

Kovács Csaba édesapja – szintén Kovács Csaba – jelenleg a Magyar Jégkorongszövetség elnöke, testvére az U20-as válogatottat és a MAC-ot erősíti, Andrea édesapja is hokizott korábban, és a hétéves ikrek is otthonosan csúszkálnak már a jégen. Ennek ellenére a vasárnapi ebédnél nem téma a hoki.

Már csak azért sem, mert sokszor vasárnapi ebéd sincs, sőt „előfordul, hogy még karácsonykor sincs itthon Csaba. Így aztán, ha végre sikerül is közösen ennünk, akkor sokszor kikötjük, hogy most nem beszélünk a jégkorongról. Persze apósommal és apukámmal is kielemeznek olykor egy-egy meccset, de komolyabb szakmázásba nem mennek bele.”


Kovacsek, Kovács Csaba

Id. Kovács Csaba a hokiszövetség elnöke - Fotó: Kovácsné Erendits Andrea


Nekünk viszont a világelitbe jutó szapporói világbajnokságról Erendits elmondta, oda „úgy utaztak ki a fiúk, hogy csak ki ne essenek, de olyan felszabadultan játszottak, hogy csoda és feljutás lett a vége. Nem volt rajtuk szurkolói nyomás, a sajtó sem várt el tőlük az erejüknél nagyobb teljesítményt, és egyben is volt a csapat. Talán ott kezdődött el valami, aminek köszönhetően egyre előkelőbb helyre kerül itthon a jégkorong a csapatsportok között.”