Egy fekete lyuk ontja magából a terroristákat Európa szívében

Fotó: BELGA MAG / DIRK WAEM

-

Belgium szétdaraboltságnak az egyik vérfagyasztó következménye, hogy mindenki azt várja, a terroristákkal majd valaki más foglalkozik. Eközben az Iszlám Állam zavartalanul építhette ki a főhadiszállását Brüsszel egyik negyedében. Hogyan lett Európa politikai fővárosából Európa dzsihadista fővárosa?


A tavaly novemberi párizsi terrortámadások után biztonsági szakértők figyelmeztettek rá, hogy Európa különösen sebezhető, és a szíriai polgárháború eldurvulásával továbbra is az Iszlám Állam és más terrorszervezetek céltáblája marad. Kevés országra érvényes ez annyira, mint Belgiumra, erre a főként a csokoládéról, sörről és sült krumpliról ismert, Franciaország, Hollandia, Luxemburg és Németország által körülölelt, álmosnak és unalmasnak tűnő, 11 milliós országra. A keddi brüsszeli terrortámadások után még sürgetőbben hangzik a kérdés: mégis miért?



Terroristacsoportok a saját támogatói hálózatukként és új tagok toborzására is használták Belgiumot az elmúlt években. A dzsihadista harcosok kiutazása máshol is komoly gondot jelent, de a többi európai országhoz viszonyítva Belgium aránytalanul sok embert adott az Iszlám Államnak. Az egyik belga szakértő, Pieter van Ostaeyen egyenesen azt állítja, hogy egy főre vetítve Belgium járult hozzá az európai országok közül a legtöbb külföldi harcossal a szíriai polgárháborúhoz.

Belgiumban egymillió lakosra negyven dzsihadista jut, az ország eddig több mint négyszáz embert adott a szélsőséges iszlamista ügynek. Az Irakban, Afganisztánban, Szíriában megforduló belgiumi polgárok aztán azzal a szándékkal tértek vissza, hogy otthon is kamatoztassák a kint megszerzett tudásukat. És Belgium korábban is úttörőnek számított nemcsak a dzsihadista importban, hanem az exportban is: 2005-ben például egy belga polgárt, Muriel Degauque-ot érte a megtiszteltetés, hogy az első európai női öngyilkos merénylő legyen: a Charleroi-ból származó nő egy amerikai konvoj mellett robbantotta fel magát Irakban.

A szélsőségeseknek azonban nem feltétlenül kell Szíriáig menniük, hogy beteljesítsék dzsihadista küldetésüket. Brüsszel Molenbeek negyedében például egészen zavartalanul tehetik ezt. A szervezkedésüknek pedig igazán lehengerlő eredménye van.


A brüsszeli repülőtér kedden


Az elmúlt két évben legalább öt terrortámadást lehetett Belgiumhoz, illetve Molenbeekhez kötni. 2014 májusában a brüsszeli zsidó múzeumot támadták meg. 2015 augusztusában Molenbeekhez kapcsolódó dzsihadisták támadták meg az Amszterdam és Párizs között közlekedő vonatot. A 2015 novemberében Párizsban elkövetett merényletek nyolc terroristája is brüsszeli volt – Salah Abdeslamot is Molenbeekben fogták el március 18-án négy hónap hajtóvadászat után. Idén március 22-én pedig már otthon, Brüsszelben támadtak.

Salah Abdeslam elfogása után Belgium számított ugyan valamiféle válaszra a dzsihadistáktól, de a keddi merényletek nagyságrendje még a biztonsági szakembereket is meglepte. Az ijesztő az egészben az, hogy a tavaly novemberi párizsi terrortámadások után maguk a belga hatóságok ismerték el: lényegében nincs semmilyen kapaszkodójuk, hogy miként kezdhetnének valamit a Molenbeekben virágzó terrorista hálózatokkal.


Az Iszlám Állam találkozik a köztörvényes bűnözőkkel

Más európai országhoz hasonlóan Belgiumban is a szíriai háború gyorsította fel és tette igazán veszélyessé a radikalizálódást. A belga szövetségi terrorellenes erők egyik magas rangú vezetőjének, Alain Grignard-nak azonban van egy másik figyelemre méltó magyarázata is a jelenségre.

Ő azt mondja, hogy míg korábban főként „radikális iszlamistákkal” volt dolguk, vagyis olyan emberekkel, akiket az iszlám szélsőséges értelmezése sodort az erőszak felé, addig most sokkal inkább úgynevezett iszlamizált radikálisokkal kell szembe nézniük. Vagyis a belga dzsihadistákat nem a dzsihadista ideológia láncolja oda a radikalizmushoz, mint az al-Kaida fénykorában, hanem már eleve úgy általában vonzódnak az erőszakhoz és a szélsőségességhez, az Iszlám Állam pedig csak hozzáadja ehhez a platformot, amelynek a keretei között kiteljesedhetnek.



„Az Iszlám Állam legitimizálta az utcai erőszak hitvallását” – fogalmazott Grignard. Vagyis ezek a fiatalok, akik most különböző európai országokból csatlakoznak az Iszlám Államhoz, már szélsőségesek voltak, mielőtt vallásosak lettek. A társadalommal szembeni megvetésük és lázadásuk már korábban is megnyilvánult pitiáner bűncselekményekben, a viselkedésük tipikusan az utcai bandákét idézte. Az Iszlám Állam megjelenése annyiban katalizálta ezt, hogy legitimizálta a radikalizmusukat. Ehhez persze arra is szükség van, hogy különböző és sokrétű okokból kifolyólag Belgiumban sok olyan elidegenedett fiatal éljen, aki nem találja a helyét, és könnyű prédát jelent az Iszlám Államnak.

Az egyik antirasszista aktivista, Johan Leman a Guardiannek azt mondta, a szervezet toborzói sokszor azt sulykolják a fiataloknak, hogy a szüleik semmit sem tudnak az „igazi iszlámról”, vagyis a tipikus kamaszkori lázadást helyezik el egy iszlamista dimenzióban, és innentől nyert ügyük van.



Az Iszlám Állam munkáját megkönnyítette egy másik szalafista szervezet, a Sharia4Belgium hatékony tevékenysége. A szervezetet, amely a dzsihád zászlóját szerette volna kitűzni a belga parlamentre, 2015 februárjában oszlatták fel, vezetőjét, Fouad Belkacemet 12 év börtönbüntetésre ítélték, de így is megtette a magáét a muszlim közösségek radikalizálódása érdekében.

Belgium muszlim lakosságának a száma az idén eléri a 700 ezret a Pew Research Center becslése szerint. Nyugat-Európában itt a legmagasabb a muszlim lakosság aránya. A muszlimok csaknem fele, 300 ezer ember Brüsszelben él, ezzel Európa politikai fővárosa egyben a leginkább iszlám város Európában. Molenbeekben, a belga dzsihád főhadiszállásán százezer muszlim él. A munkanélküliségi arány ebben a városrészben 40 százalék körüli, a radikális imámoknak pedig szinte az ölükbe hullanak azok a céltalan fiatalok, akik mindent megadnának, hogy valaki végre figyeljen rájuk, és komolyan vegye őket. Közben az állam lényegében levette a kezét a városrészről, sőt a hatóságok és a muszlim közösségek is lemondtak róla. A dzsihadista hálózatok tulajdonképpen akadálytalanul építkezhettek.


Molenbeek


Tehetetlenek és alkalmatlanok

Párizs után Charles Michel belga miniszterelnök is elismerte: a terrortámadásoknak szinte mindig van valamiféle kapcsolódásuk Molenbeekkel. A felismerésen túl azonban eddig nem igazán sikerült úrrá lenni a dzsihadista fekete lyukon Molenbeekben. És úgy néz ki, hogy a jelenlegi erőforrásokkal nem is lehet. A párizsi terrortámadások után lényegében minden belga nyomozó és katonai hírszerző nemzetközi dzsihadista szálakat próbált meg felgöngyölíteni, de, ahogy egy belgiumi terrorelhárító fogalmazott, egyszerűen nincs elég emberük arra, hogy több száz terroristagyanús embert megfigyeljenek, miközben több száz már megnyitott nyomozási aktával is kellene haladniuk.

A terroristaüldözést nem könnyíti meg Belgium egzisztenciális válsága sem. A Politico egyenesen bukott államnak nevezi a szövetségi alapokon működő országot. A vallon és a flamand országrész úgy létezik egymás mellett, mintha semmi köze nem lenne a másikhoz. Szakértők szerint társadalmi és politikai kudarc is az, hogy Molenbeek ennyire immunis a terrorellenes intézkedésekre. Belgium egyik leggyengébb pontja biztonsági szempontból a megosztottság. A mindössze 1,2 milliós Brüsszelnek például hat különböző rendőrkapitánysága van. Csak összehasonlításképpen: a nyolcmilliós New Yorknak egy.


Brüsszel, terrortámadás, robbantásos merénylet,


Ennek a szétdaraboltságnak az egyik vérfagyasztó következménye, hogy mindenki azt várja, a terroristákkal majd valaki más foglalkozik. A kompetencia ijesztő hiánya a New York Times egyik tavalyi cikkéből sejlik fel. Kiderült, hogy egy hónappal a párizsi terrortámadások előtt Molenbeek polgármestere kapott egy listát a kerületében élő nyolcvan dizsihadista nevével és címével – köztük a testvérekével, akik részt vettek később a párizsi merényletekben. Françoise Schepmans polgármester azonban széttárta a karját, és azt mondta: „Mit kellene tennem velük? Nem az én dolgom, hogy nyomon kövessem a lehetséges terroristákat. Ez a szövetségi rendőrség felelőssége.”

A londoni King's College radikalizálódással foglalkozó professzora, Peter Neumann szerint tulajdonképpen csak idő kérdése volt, hogy a keddihez hasonló tragédia történjen Belgiumban. Egész egyszerűen hatalmas a szakadék a veszély és a veszéllyel szemben bevethető források és intézmények között. A Molenbeekhez hasonló városrészek társadalmi és gazdasági problémái, a területről lemondó kormányzat és az ebbe a vákuumba beszivárgó dzsihadista toborzók munkájának az összhatása szó szerint és átvitt értelemben is robbanásveszélyes elegyet alkotott.