Egy cég uralja a magyar mozipiacot

Fotó: MTI / Máthé Zoltán

-

Egyeduralkodó a hazai mozipiacon a Cinema City, ám a Gazdasági Versenyhivatal ebben nem lát kifogásolnivalót – ez derül ki a GVH most kiadott vitaanyagából.


A látszat nem csal: a csaknem minden plázában mozit üzemeltető Cinema City uralja a hazai mozipiac 80-85 százalékát – állapítja meg a GVH egy most kiadott vitaanyagban. A versenyhivatal azonban nem látja úgy, hogy ezzel a cég korlátozná a versenyt, tanulmányában ki is fejti, miért.

A Cinema City túlsúlyának kialakulásához az is hozzájárult, hogy 2011-ben felvásárolta a Palace Cinemas moziüzemeltetőt, így pedig a hazai piacon gyakorlatilag az egyetlen nagyobb multiplexüzemeltetővé vált. A GVH további okokat is talált a koncentrációra. Ilyen elsősorban a digitális vetítésre történő, viszonylag gyors átállás, amelyet a kevésbé tőkeerős szereplők nem voltak képesek finanszírozni, így számos kereskedelmi mozi bezárni kényszerült.

Az átállás költségeit még úgy sem tudták a versenytársak finanszírozni, hogy a felmerülő többletköltségek megosztására – ahogy külföldön is – bevezették a vászonhasználati díjat (VPF), amelyet a filmforgalmazók fizetnek a digitális mozik üzemeltetőinek. Ez a tehermegosztás a versenyhivatal szerint azért fair, mivel a forgalmazók amúgy spórolnak a filmszalag költségein, ráadásul az amerikai filmeket itthon bemutató cégek kiadásait a nagy filmstúdiók megtérítik. A hazai mozipiac többi szereplője mégsem volt képes arra, hogy a filmforgalmazókra terhelje a költségei egy részét.

A digitalizáció azonban nemcsak a mozisokra hatott, hanem közvetetten a forgalmazókra is. A Cinema City ugyanis azzal is növelni tudta az előnyét, hogy azokat a filmeket, amelyeknek alacsony a nézettsége, a minimális műsoron tartási idő után leveszi a programról. Ez azért érdekes, mivel a vászondíj fix költség, így minél kevesebbszer vetítenek le egy filmet, a forgalmazók a bevételhez viszonyítva annyival többet kénytelenek fizetni utána. Ez azoknak a forgalmazóknak problémás, amelyeknek a VPF-et nem állja az amerikai filmstúdió – vagyis a független és nem amerikai filmek szorulhatnak ki a piacról. A GVH szerint „tényleges kizsákmányolásról ugyanakkor nem beszélhetünk, hiszen a filmforgalmazó vállalkozások kockázataik mérlegelésével tudják a film forgalmazásával kapcsolatos üzleti döntésüket meghozni”.

A versenyhatóság elismeri tehát, hogy ez a gyakorlat hozzájárulhat a vezető amerikai filmstúdiók piaci súlyának növekedéséhez, ez azonban szerintük kulturális kérdés, nem pedig versenypolitikai. Felvetik viszont azt, hogy az ellensúlyozás eszköze lehet, ha a Magyar Nemzeti Filmalap a mostaninál erőteljesebben támogatja a filmforgalmazási piacot. Felvetik a vászonhasználati díj beszedésének megváltoztatását, illetve a filmalap feladatainak és hatáskörének kiterjesztését is.