Eb-re főzni

-

Akinek a főzés a szenvedélye, a focitornára is főz, mindig a kiválasztott meccs két válogatottja által képviselt nemzet konyháiból válogatva. Engem csak a döntő napján rendezett vacsorára hívtak meg, gondoltam, hálából megírom.


Biztosan sokaknak megvan az, hogy Dallasra inni (ne a mostani mészárlásra tessék gondolni, ez egy gasztrocikk, hanem a régi sorozatra). Van ennek több verziója.


Portugália–Izland (június 14.)


Állítólag akad, aki a Szex és New Yorkra, izé, játszik, a vasútfanatikusok meg beülnek egy kocsmába a sín mellé, és a feltűnő vonat-, illetve mozdony- és motorvonattípusokra különböző alkoholt rendelnek maguknak.



Franciaország–Albánia (június 15.)


Az én barátaim már évek óta a focitornákra főznek. Eleinte a meccsnézés volt az ürügy, de hamar kiderült, hogy a többséget jobban érdekli a kaja, mint a mérkőzés, legfeljebb góloknál lestünk be a kertablakon a tévére.


Törökország–Spanyolország (június 16.)


A szabály egyszerű: kiválasztunk egy meccset az aznap játszottak közül, és a két játszó ország nemzeti ételeit kell elkészíteni a lehető legautentikusabb módon – mondta Ágoston, a házi séf.


Oroszország–Wales (június 20.)


Az a jó választás, aminek az adott országban is saját neve van, tehát nem egyszerűen német húslevest, hanem mondjuk Gaisburger Marsch Eintopfot kell csinálni.



Ukrajna–Lengyelország (júmius 21.)


Amikor az egész nemzet kopasztól ligetvédőig a tévék előtt remegve nézte, ahogy 3-3-ra megverjük a portugálokat, ezek a perverzek a svéd–belgára főztek.


Svédország–Belgium (június 22.)


Gasztronómiai szempontból elég megrázó ez az Eb – mondja a házibarát, segédszakács –, sokkal több északi ország jutott be, mint déli, és a kelleténél tovább is maradtak. Izland kiesésével, két tőlük bevállalt főzési nap után éppen hogy csak megúsztuk, hogy jobb híján már főtt birkaszemet és Hákarlt készítsünk. (Ez utóbbi még az izlandiak többségét is heves öklendezésre késztető rohasztott cápahús.)


Svájc–Lengyelország (június 25.)


Nem gondolná az ember, de sokkal nagyobb kihívás az Eb, mint a vb, vagy akár a Copa América volt – mondta Ágoston felesége, a desszertfelelős. – Mégpedig a konyhák erős egymásra hatása miatt, és azért, mert az igazán autentikus alapanyagokat nehéz beszerezni.


Németország–Szlovákia (június 26.)


Míg például okrát vagy plantaint szezontól függetlenül viszonylag könnyedén lehet venni, addig skyrt, az izlandi joghurtot rendelésre sem kaptunk.


Németország–Olaszország (július 2.)


Az Eb természetéből következően a végére maradó csapatok sok meccset játszanak. Hogy ne kelljen túl sokszor ugyanazt a nemzetet főzni, a vasárnapi döntőre kicsit csavartak a dolgon, és a torna korábbi szakaszaiban kiesett országok ételeit választották, noha a francia–portugál páros a konyhában is erősnek mondható.


Franciaország–Izland (július 3.)


A vasárnapi vacsoramanü tehát: erdélyi birkacsorba (savanyúleves), horvát csevap (grillezett darált hús) mángoldos krumplival, angol fish & chips, szintén angol trifle (piskótás, gyümölcsös krémdesszert) és cseh áfonyás, túrós pite.


Németország–Franciaország (július 7.)


Közreműködött: Tóth Zoltán