E-health Hollandiában: divat vagy szükség?

Vajda Ildikó

a Ritka Betegségek Hollandiai Szövetségének tanácsadója

Sokak szerint ez utóbbiról van szó: a lakosság elöregedése egyre több egészségügyi problémát von maga után.


Az éves 90 milliárd eurós holland egészségügyi költségvetés nem tartható már. Kevés a kéz a betegágynál, és akik még hajlandóak ápolónak vagy beteggondozónak tanulni, azok sincsenek jól megfizetve. Ezek a strukturális problémák nagy kihívást jelentenek Hollandiának is.

Általános nézet, hogy hatékonyabban kellene megszervezni az ellátást. Ez többek között úgy érhető el, hogy ahol csak lehet, helyettesíteni kell a hús-vér betegellátót megfelelő számítógépes alternatívával. Az infokommunikációs technológiák bármelyikére gondolhatunk, s ezek az alternatívák az e-health, azaz az e-egészségügy körébe tartoznak.

Hollandiában a következőképpen írják körül ezt a fogalmat: „Minden e-healthnek számít, ami digitális alkalmazás az egészségügyben, legyen annak célja az egészség megőrzése vagy a betegség gyógyítása.’’ E tág fogalom így mindenféle alkalmazást magába foglal:

- egyszerű e-mail-forgalom beteg és betegellátó között;

- digitális páciensdossziék;

- fejlett diagnosztizáló szoftverek;

- öndiagnosztizáló weboldalak és eszközök;

- mobilegészségügy (az ún. e-health; például vérnyomásmérés a távolból);

- videós orvosi rendelés/távkonzultáció;

- krónikus betegek távolból való megfigyelése (okos otthoni megoldások);

- együttműködést támogató megoldások orvos és orvos, illetve orvos és páciens között.

Ha az elmúlt éveket nézzük, akkor viszont divatnak tűnhet a sok e-health startup megszaporodása (főleg Amszterdam környékén. Ezek általában pályázatok révén valósulnak meg. Egy pályázat megnyerése esélytelen, hacsak legalább egyszer nem fordul elő benne az e-health kifejezés, ami természetesen egyenesen arányos a pályázat innovációs karakterével. A sok új weboldal és e-healthes startup nem eredményezett áttekinthetőbb és megbízhatóbb e-egészségügyet az elmúlt években. Például az információt nyújtó weboldalak száma több százra becsülhető. Túlzás nélkül mondható, hogy a lakosság bolyong a neten, és nemegyszer szembesül helytelen információval. Emiatt terjedtek el viszont az ún. információs portálok, amelyek csak megbízható weboldalakra irányítják az embereket, vagy segítenek nekik a megfelelő e-egészségügyi alkalmazásokat felkutatni.

Érdekességnek számít, hogy a Radboudumc egyetemi kórházhoz kapcsolódóan egy külön központot hoztak létre, amely szinte kizárólag e-health alkalmazások tesztelésével foglalkozik.

A startupok projektek keretében való létrehozásának hátulütője az, hogy a projektidő lejárta után nagyon sokszor nincs már pénz a kifejlesztett alkalmazás gyakorlatba való átültetésére. Ezen próbál segíteni a Dutch eHealth Fund, a holland e-egészségügyi alap, amely nemcsak startupokat finanszíroz, hanem ún. scaleupokat is, azaz a már meglévő alkalmazás elterjesztésére irányuló kezdeményezéseket. Európai szinten meg kell említeni a FICHE alapot, amely többek között ugyanezt a célt szolgálja – a legjobb húsz startup listája itt olvasható.

Visszatérve az e-egészségügy talán egyik legfontosabb feladatához, a beteg adatainak egyszeri regisztrálásához és többszöri felhasználásához, valamint a mindig változó adatok országos elérhetőségéhez, a következőt kell megemlíteni: 2009-ben a holland egészségügyi miniszter egy olyan törvényt indítványozott, amely lehetővé tette volna, hogy minden egészségügyi ellátó egyetlen országos infrastruktúrához kapcsolódjon, és így a beteg adatai, a nyilvántartás más egészségügyi ellátó számára is elérhető legyen. Két évig heves társadalmi vita folyt a betegnyilvántartási rendszert érintő titoktartás és anonimitás kérdésében, míg végül 2011-ben a szenátus leszavazta a törvényt, mert a titoktartást nem találták biztosítottnak.

Az egészségügyi ellátók azóta is sajnálkoznak, hiszen az egységes infrastruktúra könnyebbé tette volna a szakmai konzultációt és általában a kórházak „falakon kívüli” együttműködését. Ezenkívül több páciens adataihoz lehetett volna hozzáférni, azokat analizálni és tudományosan kutatni. 2011 óta az egészségügyi információk regionális szinten vannak megosztva. Ez nagyon kedvezőtlen, hiszen Hollandiában is, mint másutt, szakosodnak a kórházak, és a különböző beavatkozásokhoz régiókat áthidaló együttműködésre van szükség. A ritka betegségek esetében pedig végképp elképesztő, hogy a beteg háziorvosa Amszterdamban nem egyeztethet digitálisan, mondjuk, a gröningeni szakértői központtal. A magyar elektronikus egészségügyi rendszer bevezetése remélhetőleg zökkenőmentesebb lesz a hollandénál.

De Hollandia megy tovább a fejlesztés útján: az egészségügyi miniszter 20 millió eurót foglalt le az e-health kezdeményezések céljára az elkövetkező négy évre. A cél az információ páciensekhez való egyszerűbb eljutása és az alkalmazások könnyebb integrálása a már meglévő rendszerbe. A legalapvetőbb probléma azonban nem került fel a miniszter listájára: az egyértelmű és közös kódolási és terminológiai nyelvezet széles körű bevezetése. Ezen standardizáció nélkül még a regionális adatcsere sem valósítható meg egykönnyen.

Mindezek ellenére egy nemrég készült felmérés azt jelzi, hogy Hollandia készen áll az e-health (ezen belül is az m-heath) egészségügyi applikációk továbbfejlesztésére.

Hogy a lakosság is készen áll-e ezeknek az alkalmazásoknak a használatára, az már egy másik kérdés. A 2015-os felmérések szerint a legtöbben csupán újabb receptek felíratására használták az e-egészségügyet, és a lakosság nagy része nemigen értesült a magasabb szintű e-alkalmazásokról és azok hasznáról. Főleg az idősebbek nem vágynak az iPadek és okostelefonok által nyújtott pszichológiai és egyéb tanácsokra, hanem a beteggondozók figyelmét igénylik, akár csak egy picivel több időt, amit rájuk szánnak. Közhely talán, de a beteg-orvos vagy, ha úgy tetszik, a kliens-gondozó kapcsolatot sohasem tudja majd helyettesíteni az e-egészségügyi megoldás, legyen az bármilyen fejlett és kifinomult.


Ha megbetegszik, rögtön az interneten keres tanácsot?


Igen
Nem

SZAVAZAT UTÁN