Dől a lé, csak néha lőnek a játékosokra – a török foci két oldala

Fotó: AFP / OZAN KOSE

-

Mire számíthat Dzsudzsák Balázs Törökországban? Dúsgazdag klubokra, sztárjátékosokra, őrült szurkolókra, páratlan hangulatú rangadókra. De emellett azért ott van a huliganizmus, néha eladnak egy-egy meccset, és előfordul, hogy rálőnek a csapatbuszra. Izgalmas évek várnak a magyar szélsőre, annyi szent.


Dzsudzsák Balázs hétfőn négy évre aláírt a Bursasporhoz, így testközelből tapasztalhatja meg az egyik legellentmondásosabb európai bajnokság légkörét. Kétségtelen tény: a török ligának vannak sztárklubjai és sztárjátékosai, a bajnokságot uraló isztambuli triumvirátus, a Galatasaray, a Fenerbahce és a Besiktas európai mércével mérve sincs messze a legjobbaktól, miközben rendre feltűnik egy-egy új kihívó, például a Trabzonspor, legutóbb az Istanbulspor vagy éppen a Bursaspor képében, amely megpróbál befurakodni a nagyok közé.


A rajongásból már kapott ízelítőt Dzsudzsák


Pénz ugyanis mindig akad, nem véletlen, hogy a Galatasaray képes leigazolni olyan sztárokat, mint Wesley Sneijder vagy Lukas Podolski, míg a Fenerbahce idén nyáron 40 millió eurót költött, hogy többek közt Robin van Persie-vel, Nanival és Simon Kjaerrel erősítse meg az El-főtábla csatáira készülő keretét (amihez azért sikerrel kell vennie a görög Atromitosz elleni playoff-párharcot).

Van Persie óriási fogást jelent a Fenernek: a holland vb-ezüstérmes az angol Premier League legjobban fizetett játékosa volt, akinek a nevével a legtöbb mezt adták el a 2012–2013-as és a következő szezonban is. Manchesterben heti 250 ezer fontot keresett, lehet, hogy Isztambulban a bruttó összeg kisebb lesz, de biztosan nem lesz nagyságrendbeli a különbség. Az igazsághoz ugyanakkor az is hozzátartozik, hogy a török bajnokság pénzügyi téren igenis tud olyat kínálni, amit a top bajnokságok országai nem: mégpedig azt, hogy Törökországban az élvonalban játszó futballisták csupán 15%-kal adóznak, amíg az angol, spanyol, német vagy olasz bajnokságban játszók fizetését 40-50%-os adó terheli. Azaz a török klubok jóval könnyebben tudnak magas fizetéseket folyósítani. Dzsudzsák Balázs – török sajtóhírek szerinti – kb. 1,7 millió eurós éves fizetése így nagyjából bruttó 2,2 millió euróba kerül a Bursaspornak, míg ugyanez a fizetés a Hertha büdzséjét mintegy 3,5 millió euróval terhelte volna meg.


Van Persie-t üdvözlik a szurkolók


A török bajnokság első számú csapata, a Galatasaray állandó szereplője a Deloitte által készített, a kontinens leggazdagabb futballklubjait rangsoroló 20 csapatos listának, és az elmúlt évben a Fener is felküzdötte ide magát, miközben úgy tudott majd 40 millió eurót kiadni játékosokért, hogy a 2013–2014-es évben nem szerepelt a sok pénzt fialó európai kupákban. Úgy persze nem nehéz, ha a klub mögött az egyik leggazdagabb török család áll, a stadion névhasználati jogát most készülnek 57,5 millió angol fontért eladni a Yildiz Holdingnak, miközben a nemzetközi kupameccseken a Turkish Airlines lesz a csapat mezszponzora.

De nem csak a Galata és a Fener van jó erőben: a Besiktas leigazolta a korábbi német válogatott Mario Gómezt, a Trabzonsport az Európa-liga-győztes Stéphane M’biát, míg az újonc Antalyaspor megszerezte – az egyébként nem olyan nehezen megszerezhető, de azért mégiscsak veretes névnek számító – Samuel Eto’ó-t. Ráadásul már nemcsak vesznek, hanem adnak is játékosokat a topligáknak: Arda Turan az Atlético Madrid után immár a Barcelonában bizonyíthatja képességeit, míg a török foci aktuális csodagyereke, a 18 éves Enes Unal a Manchester Cityben próbálhat meg gyökeret verni.


Életkép az egyik tavalyi Galata–Fener derbiről: Didier Drogba Mehmet Topuz mellett próbál meglépni


A rangadókat rendre telt ház előtt játsszák, a török futballmeccsek hangulata pedig legendás, a szurkolók imádják a játékosokat – erről nem csak Van Persie, de Dzsudzsák Balázs is meggyőződhetett.



Legalábbis addig, amíg jól megy a csapatnak és az adott focistának. Ugyanaz a heves vérmérséklet, ami a féktelen rajongást szüli, pillanatok alatt csap át halálos gyűlöletbe, néha szó szerint. Csak idén kétszer lőttek rá futballistákra: májusban a Fenerbahce buszát sorozták meg ismeretlenek a Rizespor elleni bajnoki után (a sofőrt el is találták), míg néhány nappal ezelőtt a klub török válogatott játékosának, Mehmet Topalnak a Mercedesére nyitott tüzet egy fegyveres. Az elkövetők egyelőre egyik esetben sem lettek meg.



A török futball évek óta állandó problémája a huliganizmus, aminek megoldására próbál lépéseket tenni a helyi szövetség, a legnagyobb derbikre például nem utazhatnak vendégszurkolók, a papírjegyeket regisztrációhoz kötött elektronikus rendszer váltotta föl. Ami csak tovább élezte a viszonyt a drukkerek és a szövetség között: ahogy a magyar, úgy a török szurkolók sem örülnek, hogy regisztrálniuk kell, mondván, könnyűszerrel élhetnek vissza adataikkal. A szövetség azonban igazolva látja a lépéseket: az előző idényben a stadionokban már érezhetően kevesebb volt a rendbontás, még ha az utcákon továbbra is rendre összecsapnak a rivális táborok.

A Süper Lig sem maradhatott ki az elmúlt évek bundabotrányaiból: 2011-ben több csapat ellen is eljárás indult bundázás miatt, a balhét végül a Fener vitte el. Aziz Yildirim elnököt előbb 3 év 9 hónap börtönbüntetésre ítélték a mérkőzések eredményének befolyásolásáért és illegális szervezet létrehozásáért, majd másodfokon egy évre csökkentették az ítéletet. Az ügy pikantériája, hogy Yildirim most is a Fenerbahce elnöke, miután ügyében új tárgyalást rendeltek el, ahol akár az is kiderülhet, hogy ártatlan.


Galatasaray-drukkerek

Így ünnepelték a Galatasaray 20. bajnoki címét a klub szurkolói


A török foci nagy lehetőség előtt áll, a pénzügyi háttér stabilizálásához ugyanis már nincs szükség a fentebb sorolt kínos ügyekre. A nagy pénzhez nem kell ügyeskedni, az ugyanis már-már magától jön. És nemcsak a szponzoroktól, hanem az elmúlt húsz évben majd’ százszorosára emelkedő tévés jogdíjakból is: míg 1994-ben valamivel több mint kétmilliárd forintért sikerült értékesíteni a török élvonal közvetítési jogait, addig a legutóbbi szerződés már évente közel 160 milliárd forintot garantál. Ez az ötödik legnagyobb szám a kontinensen a maga kategóriájában.

Ha pedig valóban sikerül megegyezni az amerikai beIN Sports nevű csatornával, és a török bajnokik az ország határain túl is láthatóak lesznek, akkor a Süper Lig néhány éven belül megteheti azt, ami igazából sem a francia Ligue 1-nek, sem az orosz Premjer Ligának nem sikerült: megragadhat a négy európai top bajnokság mögött ötödikként.