De minek építenek a svájciak alagutat az alagút alá?

Fotó: Picasa

-

A világ leghosszabb vasúti alagútját szerdán adták át Svájcban. A Gotthard-alagút 57 kilométer hosszú, és 17 év alatt, egy évvel az eredeti határidő előtt lett kész.


A régi építésébe 177-en haltak bele a rossz munkakörülmények miatt, meg azért, mert az emiatt sztrájkoló, főleg olasz munkásokba belelőtt a svájci rendőrség. Az új, amelyet június első napján avattak, „csak” kilenc munkás életét követelte, viszont emberéleteket ment majd, hiszen ha kevesebb autó és kamion jár majd át az Alpokon, akkor kevesebb baleset lesz.

És nemcsak baleset lesz kevesebb, hanem környezetszennyezés is. Márpedig ez a lényeg. Európa egyik legfontosabb tranzitútjáról van szó a német nyelvterület és a mediterráneum között. Svájc évtizedek óta pénzt nem sajnálva építi ezt az útvonalat, a Gotthard-bázisalagút (amely csak egy része a teljes útvonalnak) 11 milliárd euróba került. A beruházók az építés közben is nagy hangsúlyt helyeztek a környezetvédelemre.


Valójában két alagút épült, nem is egyforma hosszúak: a nyugati 56 978 méter, a keleti 57 091 méter


De miért kellett megépíteni az új, 57 kilométeres alagutat, ha már 1882 óta létezik a régi? Mert valójában egészen más vasúti infrastruktúráról van szó. Hagyományosan oda építettek alagutat, ahol már tényleg nem volt más megoldás, egyébként a hegyeket kanyargós és emelkedő vasúti pályákkal küzdötték le. A régi Gotthard-vasút is ilyen, élmény végigutazni rajta. A nem egészen 15 kilométeres alagút legmagasabb pontja 1154 méterrel van a tenger szintje fölött.


A Schweers + Wall kiadó vasúti térképén jól látszik, mi a különbség a régi és az új között. (Utóbbinak csak az északi része fért a képre.) Nyugaton a régi vasút kanyarog, mászik, kapaszkodik, keleten az új alagút ível


Most valami egészen másról van szó. A Gotthard és a többi bázisalagút éppen azért kapta ezt a nevet, mert segítségükkel a vasutaknak nem kell megmászniuk a hegyeket, mert azokat már alul, a talpuknál átfúrják. (Talán szerencsésebb lett volna, ha a magyarban a talpalagút kifejezés honosodik meg.)

Az ötlet egyszerű, de a megvalósítás korábban ismeretlen nehézségeket hozott. A 19. században 9 év alatt lettek kész a régi alagúttal, a mai technológiával is 17 évig tartott az új elkészítése, bár az eredeti tervekhez képest egy évet így is lefaragtak az építők.


A bázisalagút már a hegy lábánál behatol


De nem egyszerűen csak többet kellett fúrni. Az új alagút csak 500-550 méterrel a tenger szintje felett fut, ez azt is jelenti, hogy néhol 2300 méterrel van a felszín alatt. Ennek egyik következménye a magas hőmérséklet: a szellőzőberendezésnek az egyébként 45 fokos levegőt 40-re kell lehűtenie.


Ünnepeltek


Természetesen különlegesek a biztonsági intézkedések is. Az egymástól 40 méterre épített két alagutat 325 méterenként összekötötték, két helyen pedig a két irány vágányai is átjárhatók egymásba. Ennek nem csak egy esetleges vészhelyzetben, például kiürítésnél van jelentősége. A karbantartásoknál az így három szakaszra tagolt alagútban egyszerre csak egy szakasz egyik irányát zárják le. De például a „mindössze” 100 kilométer per órával haladó tehervonatok torlódása esetén a párhuzamos sínpáron akár előzhetnek is a maximálisan 250-nel futó személyszállító vonatok.

A szerdai ünnepélyes avatás után szombattól haladhatnak át igazi utasok az alagúton. Elsőként azok a szerencsések, akiket kisorsolnak.