Darth Vadert és sörnyitót nyomtattunk

Fotó: VS.hu / Mudra Laszlo

-

Mi az a csúcstechnológiás kütyü, ami a Nemzetközi Űrállomáson is van, de Magyarországon is meg lehet venni? A 3D-nyomtató. Két hétig nyúztunk egy magyar fejlesztésű gépet, hogy kiderítsük, mire jó.


Sziasztok, van nálunk egy 3D-nyomtató két hétig, várom az ötleteket, mit csináljunk – nagyjából ezt írtam körbe a szerkesztőségben. Óvatlanul csatoltam a levélhez pár linket is 3D-modelleket kínáló oldalakhoz is. Emiatt a két hét alatt készítettünk Darth Vader-gyűrűt, kis méretű mellszobrot egy kollégáról, sörnyitót, a Stark-ház farkasából több példányt, sőt még egy mozgó kerekű, egészen remekül kinéző játék mozdonyt is, amelyet a lenti képen meg is csodálhatnak.


Tizenhárom, külön nyomtatott alkatrészből áll össze a mozdony


De kezdjük az elején. Azzal hoztam el a CraftBottól egy CraftBot Plus 3D-nyomtatót, hogy kiderítem, mire lehet valójában használni a gépet. Ha elfogy a kiskanál a kávégép mellől, nyomtatunk. Ha nincs feles pohár, nyomtatunk. Ha billeg az asztal, ha tipli kell a falba, szóval bármi probléma merül fel a világban, műanyaggal fogjuk orvosolni. Ez a terv egy nap alatt dőlt meg, mert kiderült, hogy Darth Vader-es gyűrűre lényegesen nagyobb szükség van, mint tiplire.


A fekete jobban állt volna Vader nagyúrnak, de nem volt olyan műanyagunk


De nem csak a műanyag dísztárgyak meglepő népszerűsége tehet arról, hogy nem kerti öntözőrendszerek hiányzó alkatrészeivel illusztrált cikket olvasnak. A teszt másik fontos tapasztalata az volt, hogy a 3D-nyomtatónak akkor van értelme, ha az ember előtte megtanul tervezni. Anélkül kész termékek közül válogathat, és maximum a méretezéssel játszhat. Tervezőprogramból van bőven választék, a Google által megvett Sketchupból létezik otthoni használatra ingyenes verzió, a profi Blendert szintén anélkül le lehet tölteni, hogy egy forintot is rá kellene költenünk. Inkább az a hátráltató tényező, hogy a tervezést, a programok kezelését meg kell tanulni. Szerencsére van egy blog, amely inspirációul szolgálhat a témával csak ismerkedőknek, ahol a tölcsértől a GoPro-tartóig több tíz tárgy megtervezéséről van írás.


A forró fej tizedmilliméteres műanyag csíkokból rajzolja meg a tárgyakat


Ahol fát vágnak, ott...

Annak ellenére, hogy egy kivételével – erről később szó lesz még – az internetről letöltött kész tervekkel dolgoztam, sok mindent sikerült megtanulni. A módszer nagyrészt abból állt, hogy elsőre valamit iszonyatosan elrontottam, és másodjára próbáltam elkerülni a hibát.


Arra például, hogy a folyamat végén letisztítható alátámasztást kell nyomtatni a tárgy minden olyan része felé, amely amúgy a levegőben lógna, azután jöttem rá, miután a kaktuszcseréppé alakított Pokemon-figurám szakállasan került elő a nyomtatóból. A modellen még minden jól festett, de a levegőbe húzott forró műanyag szálak jobbra-balra elhajlottak. Aztán nagyon gyorsan megtaláltam azt a gombot a CraftWare programban, amellyel támasztékokat lehet generálni.


A támasztékokat utólag le kell vágni, csiszolni


A 3D-nyomtatás a türelmes emberek technológiája egyelőre. A netről letöltött modelleket öt-hat perc alatt el lehet rendezni a nyomtatható kódot generáló CraftWare program virtuális asztalán, a szoftver által elkészített nyomtatható fájl pendrive-ra mentése sem több fél percnél, ezután pedig csak azt kell kivárni, hogy a vékony műanyag csíkokat húzó nyomtatófej felmelegedjen – anyagtól függően – 160–220 fokra, és elkezdődjön a nyomtatás.


3D kütyü

Borotválás után is hülyén néz ki az elrontott Pokemon


Ahhoz viszont, hogy a hibához eljussunk, órákra lehet szükség. A borostás Pokemon-cserépen nagyjából két óra után kezdett el látszani, hogy valami nincs rendben. De arra is volt példa, hogy egy estére ott hagyott nyomtatás miatt a szerkesztőséget zárni készülő ügyeletes telefonált rám, hogy a tálcán lévő tárgy kicsit se emlékeztet a karbonitba fagyott Han Solóra, és ő inkább kikapcsolná a gépet. A leghosszabb – cserébe szerencsésen végződő – nyomtatásom pedig több mint tizenkét órán át tartott: nem kis meló mozdonyt csinálni. Kész szerencse, hogy ott minden rendben ment, borzasztó érzés fél napot elpazarolni.


3D nyomtató

Igaz, kész tervből dolgoztam, a mozdonyra büszke vagyok


Ha egy tárgyat egyszer elrontottunk, akkor többnyire már nem lehet megmenteni. Az esztétikai hibás darabokat fanyalogva még lehet használni, de az összegyűrt, amorf műanyagdarabokat lehetetlen újrahasznosítani. Hiába tudnánk újra megolvasztani 220 fokon az ABS-műanyagot, otthoni körülmények között a nyomtatóba adagolható szálat nem lehet gyártani. A problémára a hobbista nyomtatógyártók is felfigyeltek, Kickstarteren gyűjtenek már pénzt házi műanyagszál-gyártóra.


3D nyomtató

A hűtés nem hangos, a szervomotorok zümmögése viszont pár óra után zavaróvá válik


Egy kiló műanyagból az egész világ kijön

Minden szemétgyártás és hiba mellett sem sikerült a teszt alatt elhasználni a nyomtatóhoz kapott tekercsnyi műanyagot. Elsősorban nem én spóroltam, hanem a nyomtatásvezérlő program. A tárgyak többnyire nem tömör, kopogós műanyagból készülnek: a belső részeket kisebb sűrűségű, hálós mintával tölti fel például. A legegyszerűbb úgy elképzelni, mint a kartonpapírt, a nyomat egy része valójában levegővel van tele, a szilárdságért pedig a vastag külső héj felel.

A fentiekből következik az is, hogy a nyomtató csak a varázslat egyik része. A sokszögekből álló 3D-s tervekből a nyomtató által értelmezhető parancsokat készítő program, a slicer a mágia másik fele. A szoftver pont azt csinálja, amit a neve is sugall: szeletel. A modellt egymásra épülő rétegekre bontja, és rétegenként megmondja a nyomtatónak, hogy milyen koordináták között mozogjon, valamint húzzon-e csíkot, vagy sem. A tárgyunk a végén a sok, szorosan egymás mellé húzott csíkból álló rétegből és az egymásra épített rétegekből készül el. Ezen a pár másodpercre gyorsított, többórás felvételen megnézheti, hogy dolgozik egy 3D-nyomtató.


3D nyomtató


A CraftBothoz járó program két üzemmódban is működik. A magamfajta amatőröknek itt-ott módosítható, de nagyrészt automata felületet ad, a profik viszont megszabhatják benne például a töltőanyag és a héj arányát, és több hasonló paramétert. Akkor jön ez jól, ha műanyag-pazarlóan tömör, strapabíró tárgyat akarunk.

Az egyetlen valóban hasznos nyomat, amelyet elkészítettem, Ádámnak, a VS.hu rendszergazdájának biciklialkatrésze volt. Az Ádám által megtervezett, két egymásra helyezett téglalapra emlékeztető testet majdnem olyan hosszasan nyomtatta a gép, mint a fél napig készülő kisvonatot. Az eredményül kapott tárgy nem illeszkedett rögtön a biciklire, ahhoz jóval több időt kellett volna tervezéssel tölteni. Némi fúrás-faragás után a bringán kötött ki, most a féket tartja.


Downhill versenyzésre nem használnánk, de stabil


Nem olyan, mint egy fúrógép

A teszt végére világossá vált, hogy nem arról fogok véleményt mondani, hogy a közel 1100 eurós (330 ezer forint), magyar fejlesztésű CraftBot jó nyomtató-e. Mert az. Remek – és színes! – merev háza van, ami megkönnyíti, hogy hurcoljuk a lakáson belül, nem kell ugyanis minden mozgatás után újra beállítani a gépet. Tud számítógép nélkül, egy bedugott pendrive-ról is nyomtatni, így legalább attól nem kell félni, hogy a munka közben lefagy a PC, és amiatt megy tönkre a tárgyunk. Ráadásul minden lényeges beállítás elérhető a gép elejére szerelt, körülbelül 4x5 centiméteres érintőpanelen, aminek köszönhetően egy gyerek is tudja használni.


3D kütyü

Eurócenttel nem működik a sörbontó, a régi egyforintos viszont passzol bele


A fentieknél fontosabbnak tűnt azt elmesélni, hogy a 3D-nyomtató nem úgy szerszámgép, ahogy egy flex vagy akkus csavarbehajtó. Sok időt kell rászánni arra, hogy az ember beletanuljon. Ha csak egy-egy nyomatra van szükség, egyszerűbb keresni egy 3D-nyomdát, és velük dolgoztatni. Ha viszont nemcsak csavarbehajtó van otthon, hanem más barkácsgép is, ha makettezik, modellezik, vagy már eddig is maga öntötte és festette az ólomkatonáit, akkor itt a jövő, most már műanyagból is dolgozhat. Csak készítsen ki egy szemetesvödröt a sikertelen kísérleteknek. Szükség lesz rá.