Csődök és botrányok: honnan tudjam, hogy a pénzem jó helyen van?

Fotó: VS.hu / Zagyi Tibor

-

Sok tanulsággal szolgál a Buda-Cash, a Hungária Értékpapír és a Quaestor zűrös ügye is. Íme, néhány szempont, hogy kiszűrjük, profival vagy bóvlibrókerrel állunk szemben.


Két hét alatt három brókercég dőlt be Magyarországon, csalások, fiktív számlák, kamukötvények és több százmilliárd forint eltűnése borzolja a kisbefektetők idegeit. Noha minden eset kicsit más, számos részletet pedig egyelőre nem ismerünk, adódik a kérdés: honnan tudja az akár csak pár százezer forinttal rendelkező kisbefektető, hogy a pénze biztonságban van, és amit az ajánlatban ígértek neki, az valóban teljesül.

A szándékos átverések, a szervezett bűnözés ellen minden befektető védtelen, márpedig Windisch László, jegybanki alelnök szerint a Buda-Cash Brókerház, a Hungária Értékpapír és a Quaestor Hrurira esetében ennek gyanújával állunk szemben. Ezzel utólag okoskodva sem lehet mit kezdeni, de azért a három konkrét esetnek vannak általánosabb tanulságai, amelyek tisztességes üzletmenetet feltételezve is gyanúsak lehetnek. Mivel némi körültekintéssel ezeket ki lehet védeni, és a most ijesztő tempóban elhulló vállalkozások láttán is lehet abban bízni, hogy igenis vannak még megbízható és profi cégek, csokorba szedtünk néhány fogódzót.


01

Kik a tulajdonosok?

A legelső, hogy próbáljunk minél több információt begyűjteni a cégről. Mióta van a piacon, kik a tulajdonosai, van-e mögötte nagy banki háttér vagy más intézmény. Ez nem jelenti azt, hogy csak és kizárólag a nagy bankcsoportokhoz köthető brókercégek a megbízhatók (fordított példaként elég csak a Lehman Brothersre gondolni, amelyről neve, mérete és múltja miatt senki nem gondolta volna, hogy bedőlne), de egy alig ismert magyar céget kapásból nem hitelesít a neve. Ilyenkor még inkább nézzük meg, kik a tulajdonosok, ők mennyire ismertek, elismertek a piacon, milyen a reputációjuk.


02

Milyen a cég beágyazottsága a piacon?

A tulajdonosok és a brókercég reputációját elég jól mutatja, hogy kivel üzletel, vannak-e komoly intézményi partnerei a befektetési piacon. Ha csak gyorsan rákeres az ember a bedőlt cégek nevére, nem nagyon bukkan olyan nyomra, hogy például a Mol, a Magyar Telekom vagy más nagy cégek bármilyen befektetési szerződést kötöttek volna az érintett brókerházakkal, vagy hogy az utóbbiak például komolyabb tőzsdei bevezetésekben partnerek lettek volna. Noha a Buda-Cash nemrég szervezett egy tőzsdei kibocsátást (Schobert Norbi cégének), de egyrészt ezzel is voltak menet közben bőven problémák, másrészt itt ki is merült ebbéli referenciáinak a listája.


03

Mennyi a jegyzett tőkéje?

A befektetési vállalkozásokra vonatkozó szabályok szerint minimum 50 ezer és 730 ezer euró közötti tőke szükséges, attól függően, hogy ki milyen tevékenységet akar végezni. (Forintra számolva ez 15 és 200 millió forint közötti tőkét jelent.) A most elbukott cégek ilyen szempontból is tanulságosak, egyedül a Buda-Cashnek volt 1 milliárd forint feletti tőkéje, a Hungária Zrt. 200 millió forintos jegyzett tőkével működött, az évek óta több száz milliárd forintos állományban kötvényeket értékesítő Quaestor Hrurira pedig mindössze 10 millió forinttal. A VS által megkérdezett – professzionálisnak és megbízhatónak tartott – brókercégek szerint az 1 milliárdos küszöb az, ami már elég nagy stabilitást jelent, persze, mint a Buda-Cashnél láttuk, a szándékos visszaélések ellen ez sem véd.


04

Ki a cég könyvvizsgálója?

Ma már a könyvvizsgálók reputációja sem olyan, mint a válság előtti években volt, és az is igaz, hogy az auditorok évente csak egyszer mélyednek el a cég papírjaiban, mégsem teljesen mindegy, ki végzi ezt a vizsgálatot, és főleg ki hitelesíti a nevével a brókercég gazdálkodását (ez az információ a társaság honlapján általában könnyen elérhető). Az elbukott cégek egyike sem alkalmazott nagy nemzetközi könyvvizsgáló céget, sőt, a Hungária és a Buda-Cash esetében hosszú éveken át ugyanaz a kis magyar auditorcég (Kötcseiné Gyimesi Katalin, Gyimesi és Társa Kft.) látta el a feladatot. Persze az is igaz, hogy ha a felügyeletet be tudja csapni egy cég, akkor a saját maga által fizetett könyvvizsgálót valószínűleg még könnyebben.


05

Ki felügyeli?

Alapkérdés, hogy a cég egyáltalán felügyeleti engedéllyel és folyamatos felügyeleti kontroll alatt működik-e, noha az ebben rejlő garanciákkal kapcsolatban most nyilván sokan elbizonytalanodtak. (A Buda-Cashnél állítólag 15 éve csaltak.) Ezzel együtt mégis csak abban lehet bízni, hogy a Magyar Nemzeti Bank most megtisztítja a piacot, és aki talpon maradt, azt ezentúl még szigorúbban ellenőrzik.


06

Mennyire fókuszált a cég tevékenysége?

Nem mindegy az sem, hogy egy brókercég milyen más üzletágban érdekelt. A Buda-Cash és a Quaestor esetére is igaz, hogy túlságosan szerteágazó volt a cégcsoport profilja: volt náluk ingatlanfejlesztés, szállodaipar, turizmus, agrárium, kazángyár, stadion és még sorolhatnánk – ennyi mindennel ekkora cégek aligha tudnak ugyanolyan profizmussal foglalkozni, ráadásul teljesen átláthatatlan, hogy mi viszi és mi hozza a pénzt.


07

Kínál-e befektetési jegyeket?

Intő jel lehet, ha valaki csak egyfajta értékpapír-tevékenységet végez, például csak határidős ügyleteket vagy portfóliókezelést kínál. Akkor tudja valaki a befektetők kockázatát is csökkenteni, ha a legkülönfélébb értékpapírokat teszi elérhetővé. Külön jó pont, ha befektetési jegyeket is kínál, ezek forgalmazásakor ugyanis belép a képbe egy bank, amely a letétkezelői feladatokat ellátja: folyamatosan ellenőrzi, hogy megvannak azok a befektetési jegyek, és szabályosan történik az adásvételük.


08

A saját kötvényeit árulja?

A Quaestornál bukott ki a kockázata annak a modellnek, amikor egy brókercég a saját vállalati kötvényeit kínálja a befektetőknek. Ilyenkor nem csinál mást, minthogy eladósodik, az ügyfeleitől kér kölcsön, amit jó esetben vissza tud fizetni. Ilyenkor különösen számít, mekkora és mennyire tőkeerős cégről van szó, mit csinál a kölcsönvett pénzzel, hova fekteti, milyen üzletekbe teszi. Ha olyan beruházásokba fekteti (ingatlanfejlesztés, stadion- és szállodaépítés), amelyek tipikusan nagyon hosszú távon térülnek meg (ha egyáltalán), akkor baj van. A kötvényeket ugyanis néhány év múlva vissza kell fizetni, vagy újabbak kibocsátásával kell új kölcsönökhöz jutni. Csak ez nem mindig sikerül, ezt láttuk a Quaestor Hruriránál is.


09

Van rá állami garancia?

A bankba tett pénzekre az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) nagyjából 30 millió forintig garanciát vállal, a brókercégek, befektetési alapok befektetőire pedig a Befektető-védelmi Alap nyújt védelmet (6 millió forintig), de ahogy a Quaestor-kötvényeknél láttuk, ez nem mindenre terjed ki. Ezért is kockázatos vállalati kötvényt venni egy nem igazán nagy nevű cégtől. Ha a kötvény kibocsátója tönkremegy, kártalanítás sem jár.


10

Magas hozam nulla kockázattal? Ilyen nincs!

Világos, hogy 2 százalék körüli banki kamatok és 4-5 százalékos állampapír-hozamok mellett sokan vágynak jobb és mihamarabbi megtérülésre, de mindig fogjunk gyanút, ha nagyon csábító egy ajánlat. Nincs kivétel: a magasabb hozam minden esetben nagyobb kockázattal jár, ezt egyszerűen nem lehet kikerülni. Mindegy, milyen garanciákat emleget a befektetési tanácsadó, inkább nézzünk körbe a piacon, reálisnak tűnik-e az ígérete. Az összehasonlítást nagyon sok portálon megtehetjük, a bankok ajánlatait például a bankracio.hu-n, a befektetési alapokét pedig a bankmonitor.hu-n nézhetjük meg, kiindulópontként ez mindenképpen jó. Ha egy ajánlat nagyon kilóg a sorból, az nem véletlen. A Quaestor kötvényei 6-7 százalékos fix kamatot garantáltak, a Buda-Cashnél pedig rengetegen bedőltek a Trend Portfólió nevű terméknek. Tényleg jól hangzott: 13,54 százalékos éves hozammal reklámozta magát.


11

Van saját irodaháza?

Milánóban vagy Torinóban járva az embert lenyűgözik a több száz éves bankházak gyönyörű és masszív palotái, ám ezzel is legyünk óvatosak. Tőkepiaci forrásaink felhívták a figyelmünket arra, hogy nem feltétlenül jó jel, és az ágazatban szokatlan, ha egy 20 éve létező magyar brókercég hirtelen felhúz magának egy saját tulajdonú exkluzív irodaházat, mint néhány éve a Buda-Cash tette: azon túl, hogy a menedzsment energiáit leköti és eltéríti a fő fókusztól, rengeteg pénzt ölnek egy nem megtérülő beruházásba.