Csendben épül minden idők legnagyobb magyar adatbázisa

Forrás: Google Art

-

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara januárra nyolc hatóság adatait boronálja egybe – közölte Parragh László elnök a VS.hu-val. A következő lépés a cégbírósági nyilvántartás átvétele lesz. Minderre azokból az ötezresekből jut, amelyet inkasszó terhe mellett minden cégtől évről évre beszed a kamara.


Ha összejön, amit szeretne, akkor a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) az elmúlt évtizedek mellékes szereplőjéből a hazai gazdasági élet megkerülhetetlen intézményévé válik, elnöke pedig az eddiginél is nagyobb befolyáshoz jut, pedig már a magyar oktatási rendszernek is az egyik legmeghatározóbb háttérembere.


Januárra ugyanis elkészül az az adatbázis, amelybe nyolc hatóság összes nyilvános információját egybegyűjtik a cégekről – közölte a kamara elnöke, Parragh László a VS.hu-val. Ez azt jelenti, hogy valamennyi egyéni és társas vállalkozás esetében egyidejűleg utolérhetők lesznek az adatok az adóhivataltól, a versenyhivataltól, az Igazságügyi Minisztérium céginformációs szolgálatától, a Közbeszerzési Hatóságtól, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivataltól, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivataltól, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságtól, valamint a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalától. Az adatgyűjtésre kormányrendeletek hatalmazták fel a kamarát.

Hogy ez milyen előnyökkel jár? Parragh László szerint például ezentúl nem kell majd május végéig, június elejéig várni arra, hogy üzleti partnerünkről megtudjuk az előző évi gazdálkodási adatokat. A mérlegbeszámolók folyamatosan érkeznek be az adóhivatalhoz, a most épülő informatikai rendszernek köszönhetően pedig legfeljebb 30 napon belül megtekinthetők lesznek a kamara adatbázisában. És láthatóvá válnak a köztartozások, a felszámolási eljárások, a különböző szabálysértések – vagyis minden, ami megfontolásra késztetheti a partnereket, hogy üzletet kötnek-e az adott céggel.

Mindennek az alapja a 2012-től bevezetett kötelező cégregisztráció, és a vele járó 5000 forintos díj. Ebből évi 3 milliárd forint jut a kamarának.

A kérdés már csak az, hogy ezeket az adatokat közhitelessé lehet-e majd tenni, lehet-e majd bármilyen jogi szituációban bátran lobogtatni, vagy csak tájékozódásra lesznek alkalmasak. Parragh László azt mondja, azon dolgoznak, hogy a letöltött dokumentumok közhitelesek lehessenek. A problémát az okozza, hogy a rendszerben előfordulhatnak hibák, és ez bármilyen kis ezrelékben fordul is elő, kockázatot jelent, mert hitelrontásért perelhetővé válik az adatgazda.


Cél a cégnyilvántartás

Az adatbázison túl további tervei is vannak az MKIK-nak. A kamara elnöke úgy látja, nem indokolt a cégbírósági tevékenység állami kézben tartása, szerinte a cégbíróság valójában amúgy sem bíróság, hanem csak egy regisztrációs rendszer.


Nincs nagy akadálya annak, hogy a cégbíróságot átvegyük.

Ezt Parragh László már egy évvel ezelőtt így látta, amikor az MKIK közgyűlésén bő 40 perces beszédének nagyjából a felénél azt mondta: „nagyon közel van az a pillanat”, hogy javaslatot tegyenek erre.



Parragh László most azt mondja, csak politikai akarat kérdése az egész. Márpedig a VS.hu úgy tudja, hogy az Igazságügyi Minisztériumban már munkabizottság is felállt a jogalkotási feladat felmérésére. A szaktárca hivatalosan egyelőre nem válaszolt megkeresésünkre.


Igaz, vannak ellenlábasok bőven: maga az igazságszolgáltatás rendszere. Bár az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke, Handó Tünde egyebek között a cégbíróságok túlterheltségével érvelt, hogy jövőre az ideinél több pénzzel támogassa a költségvetés az igazságszolgáltatást, a cégbíróságoktól mégsem akarnak megszabadulni. A VS.hu megkeresésére az OBH a jelenlegi rendszer fenntartása mellett érvelt.


A cégbíróságok jelenleg jó színvonalon működnek, naprakészek, a bíróság rendelkezik a szükséges informatikai háttérrel, szakmai tudással.

A hivatal az új Polgári törvénykönyvre is hivatkozott, amely változatlanul úgy rendelkezett, hogy minden jogi személyt a bíróság tartson nyilván. A magyar jogrend egyébként a német-francia modellt követi, ahol ugyancsak bíróságok végzik a cégekkel kapcsolatos eljárásokat, de így működnek az osztrák és a cseh bíróságok is.


Csakhogy a kamara elégedetlen a cégbíróságok tevékenységével. Lassan dolgozzák fel a benyújtott dokumentumokat, bürokratikus a rendszer, holott éppen az üzleti élet biztonságát kellene javítaniuk – sorolta a panaszokat Parragh László.

Az ügyvédek szemüvegén keresztül azonban ez másként látszik. Ladányi Tamás azt mondja, hogy a cégek bejegyzése vagy a módosítása nem egy lottószelvény kitöltésével ér fel. A cégbíró törvényességi problémákat bírál el, amikor megítéli, hogy egy ügyvezető jogszerűen járt-e el például a közgyűlés összehívásával, kiküldte-e a meghívót, időben tette-e azt, ismert volt-e a napirend. Mert ha nem, akkor a közgyűlés határozatai joggal támadhatók.

A kamara azonban úgy érvel, vitás esetekben ott az igazságszolgáltatás, hogy döntést hozzon. Parragh szerint tehát tovább lehetne menni, mint a nyolc hatósági adatbázis összefésülése. Kérdés – tette hozzá –, hogy a politika meddig mer elmenni ebben.


Így nyer értelmet évi 3 milliárd forint

A kötelező kamarai regisztráció bevezetésével mindenesetre megalapoztak a cégnyilvántartásnak. Idén már a 600 ezret is meghaladja az egyéni és társas vállalkozások száma az MKIK nyilvántartásában. Ez azonban még mindig csak 60-70 százaléka az összes gazdasági társaságnak, mert az agrárvállalkozások az őstermelőkkel egyetemben nem tartoznak az iparkamarához, és néhány speciális szakma is hiányzik, mint amilyen az állatorvosi tevékenység.


A többiek viszont tavaly már 2,8 milliárd forintot fizettek be az ötezresekkel, aminek a 10 százaléka maradt az MKIK-nál, a 90 százaléka a területi kamarákhoz került. Az tény, hogy a nem egész 300 millió forint elenyésző az MKIK teljes költségvetéséhez képest, a szervezet ugyanis 6 milliárd forintos éves büdzséből gazdálkodik. Ez még úgy is irdatlan összeg, ha csaknem a fele szakképzési feladatokra megy el. Viszont mellette ott van még a félig-meddig megyékhez kötődő 23 területi kamara, mindegyik több százmillió forintos költségvetéssel. Borsod például 2013-ban 400 millió forintból gazdálkodott. Hogy miként hasznosul ez a rengeteg pénz? Körkérdést tettünk fel a területi kamaráknak, és meglehetősen vegyes kép bontakozott ki.

Győr-Moson-Sopron megyében például a 130 millió forint regisztrációs díj a bevételek 28 százalékát teszi ki, és az összeg mintegy harmadát különböző pályázatokon visszaosztják a vállalkozásoknak. Valamelyest bővítették az ügyfélszolgálatokat és a kommunikációra fordított pénzeket.

Baranyában viszont a kamarai rendszer sem tudta ellensúlyozni azt a mélyrepülést, amelyet a megye gazdasága az elmúlt években leírt. Ebből a megyéből évente egy falunyi ember, négyezren vándorolnak el, ami a vállalkozásokat is ritkítja, az elmúlt években több mint 300 komoly vállalkozás tette át székhelyét fejlettebb magyar térségekbe. Ezen a kamarai hozzájárulás sem segített. Ahogy a kamara titkára, Síkfői Tamás a VS.hu-nak fogalmazott,


nem hallgatható el, hogy e bevétel jelentős része az állami adatbázisok rendbetételére fordítódott, vagyis nem tudta érdemben növelni gazdaság- és vállalkozásfejlesztési forrásainkat.

A regisztráció a munka mennyiségét és így a foglalkoztatottak számát is növeli, még ha nem is drasztikus mértékben. Jász-Nagykun-Szolnok megyében például 2012 óta három fővel bővült a munkatársak száma, közülük ketten a regisztrációval foglalkoznak. Ha ezt beszorozzuk a területi kamarák számával, akkor még félszáz dolgozó sem jön össze. A cégnyilvántartáshoz kapcsolódó feladatokat tavaly átlagosan 98 cégbíró látta el. A kamarának tehát van még hová fejlődnie.