Csak szavakkal támogatjuk a szegény országokat a migráció ellen

Fotó: AFP / GIOVANNI ISOLINO

-

Orbán Viktor többször beszélt arról, hogy a migránsok befogadása helyett az EU-nak inkább azokat az államokat kéne támogatnia., ahonnan menekülnek az emberek. Magyarország idén közvetlenül nemzetközi fejlesztésre 23 millió forintot költ, összesen pedig 28 milliárdot könyvel el ilyen címen, ami még így is csak harmada annak, amit önként vállaltunk.


Huszonhárommillió-hétszázezer forint – a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) 2015-ös költségvetésében ennyi szerepel nemzetközi fejlesztésre és segélyezésre. A tárcánál tehát ez az a címkézett pénz, amelyet Orbán Viktor miniszterelnök szerint Magyarország arra költ, hogy a harmadik világbeli államokban javuljanak az életkörülmények, és ezáltal kevesebben próbáljanak akár az életük kockáztatva Európába jönni. Az egész büdzsében azért többet szánnak ilyen célra, de mint alább kiderül, az is kevésnek mondható.

Pedig a bevándorlásról indított nemzeti konzultáció 11. kérdése erről szól:


Egyetért-e ön azzal, hogy a bevándorlás elleni legjobb küzdelem legjobb eszköze, ha az Európai Unió tagországai segítik azon országok fejlesztését, ahonnan a bevándorlók érkeznek?

A kormányfő maga is többször mondta: erkölcsi szempontból sem tudja elfogadni, ha az EU tömegesen fogad be migránsokat a harmadik világból, hiszen ezek az emberek a saját hazájukban szeretnének maradni a legszívesebben. A kibocsátó államok is csak még reménytelenebb helyzetbe kerülnek, ha tömegesen vándorolnak el lakóik.

Ehhez képest a mindenkori magyar kormányok egyetlen egyszer sem teljesítettek egy alapvető, ráadásul uniós és OECD-tagként önként vállalt kötelezettségüket. Eszerint a bruttó nemzeti jövedelmünk (GNI) 0,33 százalékát kellene minden évben nemzetközi fejlesztésre (a hivatalos angol kifejezés az Official Development Assistance – ODA) költenünk. Ez nagyjából 80 milliárd forint lenne, ami még úgy sem jön össze, hogy a fentebb említett 23 millió forintnál azért jóval többet fordít az ország nemzetközi fejlesztésre – igaz, ebben számos egyéb tételt is beleszámolnak, mint alábbi összeállításunkból kiderül.

Magyarország az uniós tagság első teljes éve óta csak a töredékét költi az önként vállalt szintnek (amelynek több mint dupláját vállalták az EU gazdagabb tagállamai). Még a legjobb évben, 2006-ban is csak 0,13 százalékos volt az arány, ami 31,1 milliárd forint volt. Egy évre rá már jött is a mélypont 0,08 százalékkal (18,7 milliárd). Az Orbán-kormányok stabilan tartják a 0,1 százalékos arányt, ami tavaly mintegy 28 milliárd forintot jelentett. Ezzel nem vagyunk egyedül: 13 másik tagállam is jellemzően ennyit költ, a 2004-ben csatlakozott országok közül az egyetlen kivétel Málta a maga 0,2 százalékos ODA/GNI arányával, amiben persze van egy kis trükk is.


Vannak kiskapuk

A 28 milliárdos ODA-keret jelentős része ráadásul nem a legrászorultabb országokhoz jut. A szabályok megengednek némi trükközést is: például ide lehet számolni az adott ország területéről érkező menekültek ellátására fordított pénzeket is, az itt tartózkodás első évében. Innen ered például Málta 0,2 százalékos ráfordítási aránya, mert a kis szigetországot egyre jobban érinti a földközi-tengeri menekülthullám.


Innen érkeznek a menekültek Magyarországra: mi nem őket támogatjuk


Ugyanakkor a magyar kormány – mint az a KKM honlapján elérhető beszámolóból is kiderül – ide számítja azt a félmillió dollárt is, amiből a keleti nyitás jegyében a következő években kazahsztáni egyetemistákat fogadunk magyar agáregyetemeken. Ugyancsak ide számolunk el egy sor olyan fejlesztést, amely a szomszédos országokban valósul meg, az uniós tagsággal még nem rendelkező Ukrajnában és Szerbiában. Például 2013-ban 4,2 milliárd forintból a szerb idegenrendészeti hatóságokat támogattuk, nyilván azért, hogy kevesebb menekült érkezzen hozzánk.

Emellett Vietnam, Srí Lanka és Montenegró voltak még jelentősebb célállomásai kétoldalú programok keretében megvalósuló magyar fejlesztéseknek. Nem kétséges, hogy egy magyar támogatással megvalósult, a helyi gazdálkodást segítő hidrológiai fejlesztés fontos Vietnamban, de azokra a helyekre, ahonnan valóban menekülnek az emberek, kevés pénz jut. A külügyminisztérium beszámolója alapján egy kongói iskolát 10 millió forinttal támogatott Magyarország 2013-ban; az ugandai fővárosban, Kampalában 9,4 millió jutott egy víztisztítási fejlesztésre; egy palesztinai iskola tízezer eurót kapott 2013-ban; emellett nyolc palesztin diákot fogadtak magyar felsőoktatási intézmények.

Humanitárius segélyezésre 2013-ban tízmillió forint állt összesen rendelkezésre, ami nemzetközi szinten szintén elenyésző: leginkább természeti katasztrófák utáni kárenyhítésre jutott belőle, például a Fülöp-szigeteken pusztító tájfun után), a szíriai polgárháború kárainak enyhítésére fél millió eurót nyújtottunk, százezer euró jutott Kenyára, a Közép-Afrikai Köztársaságra és Malira összesen.


Menekült egy zárt szálláson


Bördős Éva, a Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány munkatársa és a nemzetközi fejlesztéssel foglalkozó szervezeteket összefogó HAND Szövetség elnökségi tagja szerint az eleve alacsony támogatási összegek mellett egy másik komoly baj is tapasztalható a magyar fejlesztési politikával. A pénz mintegy háromnegyede – az OECD éves beszámolója szerint 2013-ban a 28 milliárd forint 73 százaléka – ugyanis multilaterális támogatásokra megy el, vagyis egyszerűen befizetjük egy nemzetközi pénzalapba. Ezeken keresztül pedig kevésbé lehet a magyar fejlesztési szempontokat és érdekeket érvényesíteni a szakember szerint.

Az Európai Fejlesztési Alapba – a külügy honlapján elérhető legfrissebb beszámoló szerint – például 2013-ban 1,8 milliárd forintot utaltunk; a teljes alap 0,61 százalékát fizeti Magyarország a 2014-2020-as időszakban. A közös programok egy jelentős részére szánt magyar pénzek célállomása ugyanakkor szintén nem a válságövezetekben van, hanem a Nyugat-Balkánon: Macedónia, és Bosznia-Hercegovina. Ugyancsak ide számoljuk el annak a 148 magyar agrárszakembernek a kiküldetését is, akik „technical assistance” programokat irányítanak.

Vonatkozó szakértői vélemények szerint – ezt egy OECD jelentés is kiemeli – történtek azért előrelépések is: tavaly tavaly, évtizedes lemaradást pótolva, a kormány elfogadta az ország hosszabb távú nemzetközi fejlesztési stratégiáját, az Országgyűlés pedig egy új, kifejezetten a nemzetközi fejlesztési együttműködésről és humanitárius segítségnyújtásról szóló törvényt is alkotott. Ez utóbbi 2015. július 1-től lép hatályba, de megfelelő költségvetési fedezet nélkül ez könnyen papíron maradhat. A 2013-as 160 millióról tavalyra 23,7 millióra vágott külügyminisztériumi fejlesztési forrás pedig – az egyébként ígért átcsoportosítások ellenére – legalábbis nem azt mutatja, hogy ez a terület kiemelt fontosságú lenne a kormány számára.