Csak nézünk, mi történik a Ligettel

Forrás: Liget Budapest

-

Úgy tűnik, a korábban Múzeumi Negyed projektként ismert Liget Budapest projektben nem szakmai, de nem is annyira politikai, mintsem gazdasági érdekek mentén születnek döntések. Kedden kihirdették a Magyar Nemzeti Galéria és a Ludwig Múzeum pályázatának győztesét – mindjárt kettőt is –, de lehet, hogy 2018-ra egészen más valósul meg, mint, amit most terveznek.


A Ligetet meg kell menteni. Mitől? A beépítéstől! Baán Lászlótól!

– a fenti, lényegre törő, a közönség soraiból érkező bekiabálás a Liget Budapest projekt (korábban: Múzeumi Negyed projekt) aktuális állásával kapcsolatos, sokadik pódiumbeszélgetésen hangzott el a Katona József Színház Kantinjában 2015. április 13-án.

A beszélgetés apropóját az adta, hogy ma, április 14-én hozták nyilvánosságra a jelenlegi elképzelések szerint a Városligetben 2018-ig megépülő ötödik múzeumépület tervpályázatának nyertesét – ami az egyet fizet, kettőt kap szlogen mintájára egyszerre két intézménynek, a Magyar Nemzeti Galériának és a Ludwig Múzeumnak ad majd otthont.

A Liget Budapest projektről írni a sokszereplős, áttekinthetetlen előtörténet fényében szinte lehetetlen vállalkozás. Jelen írásnak nem is ez a célja, hanem inkább a dolgok aktuális állásának felvázolása a Katona Kantinban elhangzottak fényében. Bár aki azzal a céllal ülte végig a beszélgetést, hogy annak kapcsán többet tud majd meg a 2011 óta folyamatban lévő projektről, annak, azt hiszem, csalódnia kellett.


Barkóczi István, Baán László, György Péter és Balázs Mihály a beszélgetésen


De ne szaladjunk ennyire előre! Nézzük meg, mi is teszi ennyire problémássá a projekt akár csak részleges átlátását. Az aktuálisan Liget Budapest projekt néven ismert vállalkozás 2011-ben, Baán Lászlónak, a Szépművészeti Múzeum igazgatójának a Múzeumi Negyed előkészítéséért felelős kormánybiztossá történő kinevezésével indul. Baán azóta is a szappanopera állandó szereplője, jelenleg miniszteri biztosként felügyeli a vállalkozást, megbízatása azonban meglepő módon ez év májusában lejár.

A liget projekt körüli bonyodalmakat egy szappanopera szövevényességével összehasonlítani talán nem is annyira elrugaszkodott gondolat, hiszen itt is folyamatosan jönnek-mennek, adott esetben pozíciót váltanak, oldalt cserélnek a szereplők, összevesznek, majd kibékülnek egymással, szövetségeket kötnek, amit később felrúgnak, információkat szivárogtatnak ki, majd cáfolnak meg, és még számos hasonló elemet felfedezhetünk a struktúrában. Tehát Baán Lászlón kívül kevés állandó szereplő tűnik fel a városligeti porondon, talán ilyennek tekinthetjük Baán múzeumtörténeti és fejlesztési ügyekben jártas tanácsadóját, György Péter esztétát, aki rendszeresen elkíséri a biztost az üggyel kapcsolatos nyilvános fellépésekre.


Baán László


A városligeti szappanoperából sajnálatos módon hiányoznak a nők, de ott vannak még az ügyben rendszeresen megszólaló, ám véleményüket időnként változtató politikai szereplők, mint L. Simon László parlamenti államtitkár (korábbi kulturális államtitkár) vagy Hoppál Péter kulturális államtitkár (korábbi kormányszóvivő), valamint a projekt útját kísérő állandó viták folyamatosan változó szereplői, számos szövetség, a teljesség igénye nélkül például a Magyar Építész Kamara, az Építészfórum, a Magyar Tájépítészek Szövetsége, a Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület, a Levegő Munkacsoport, a Mentsük meg a Városligetet Szövetség, az üggyel folyamatosan foglalkozó Facebook-oldalak, a pró és kontra állást foglaló blogok, stb.

És akkor az ügyben pályázóként érintett külföldi és magyar építészirodákról még nem is beszéltünk.


A Zoboki-Demeter és Társai Építésziroda terve a Magyar Nemzeti Galériára


A szappanopera jellegzetesen magyar vonása talán, hogy a hétfői pódiumbeszélgetésen a Magyar Nemzeti Galéria – Ludwig Múzeum tervpályázat második, meghívásos fordulóján résztvevő mindkét magyar pályázó részt vett. Mivel a beszélgetést egy nappal az eredményhirdetés előttre időzítették, a részvételt talán nem túlzás meglepőnek minősíteni. Az egyik meghívott a „renitenskedő”, a Magyar Nemzeti Galéria Városligetbe költöztetésével egyet nem értő, így azt szándékosan, a pályázati kiírást figyelmen kívül hagyva a Várba tervező Zoboki – Demeter & Társai Építésziroda volt. A másik pedig Balázs Mihály építész a Balázs Mihály Építész Műterme képviseletében.

A helyzet faramuciságát és a Liget Budapest projekt megosztó jellegét jól példázza, hogy még most, 2015-ben, a projektfolyamat kellős közepén is van olyan pályázó, aki meghívottként tudatosan más helyszínre tervez, mint amire a kiírás szól. Ezek után nyilvánvaló, hogy nekik nem kellett izgulniuk a pályázat eredményét tekintve. Balázs Mihálynak azonban még volt miért szorítania – a cikk írása közben érkezett a hír, hogy pályázatuk a második helyre futott be a Nieto Sobejano Arquitectos S.L.P. tervével együtt, míg az első helyet (szintén megosztva) a Pritzker-díjas SANAA és Snøhetta építészirodák nyerték el. A nem szerelmi, sokkal inkább pénzügyi szálak mentén bonyolódó szappanopera tehát folytatódik.


A Snøhetta építésziroda terve


Lezárult a tervezési folyamat, megvannak a nyertes pályaművek, nyilvánosságra kerültek a tervek, 2018-ig öt, de hat múzeumot befogadó új múzeumépület készül el a ligetben. Itt látogathatjuk meg majd a Fotómúzeum Budapestet, a Magyar Építészeti Múzeumot (mindkét épület tervezője a Középülettervező Zrt.), a Magyar Zene Házát (tervező: Sou Fujimoto Architects), a Néprajzi Múzeumot (tervező: Vallet de Martinis DIID Architectes), és a fentebb említett, Magyar Nemzeti Galériát – Ludwig Múzeumot egy fedél alá hozó múzeumépületet.

Nagyszabású vállalkozás, Baán László szavaival élve „ma Európa legnagyobb ívű múzeumi fejlesztése” valósul meg a Városligetben mindössze három és fél év alatt, kb. 158 milliárd forintból, ha a hétfői számadatoknak hinni lehet. De miért keserű még mindig sokak szájíze, miért fanyalog még mindig a szakma, miért tüntetnek a városvédők, a kerületi lakosok?

Egy ilyen volumenű projekt esetében természetes, hogy az nem megy át csont nélkül. Az sem meglepő, hogy sokkal hangosabb társadalmi viták kísérik, mint annak idején példának okáért a Müpa – Nemzeti Színház szintén sok szempontból megosztó kettősét. Ez utóbbi esetében a Demján Sándor szerepe körüli viták vagy a Siklós Mária tervezte színházat keményen bíráló építészetkritikusi szakvélemények egy ideig bár viharokat kavartak, de a folyamatos feszültség és rossz szájíz nem volt ilyen mértékben érzékelhető, mint a talán nem véletlenül többszöri névváltoztatáson áteső Liget Budapest projekt esetében.


Az Új Nemzeti Galéria – Ludwig Múzeum építészeti tervpályázat nyertesei

A SANAA építésziroda terve


Ez nem kis részben tudható be annak, hogy a Liget Budapest projekt a Müpa – Nemzeti Színház párossal szemben, elhelyezkedéséből kifolyólag a „városi szövet” (szintén Baán László kedvelt kifejezése) része lesz, amely szövetet a tervek szerint még szorosabbra kívánja szőni. Ugyanis ez nem pusztán egy múzeumi övezet lesz, sokkal inkább a családi szórakozás helyszíne, ahol sok minden megfér majd egy helyen. És ez sokaknak nem tetszik. Nem tetszik, mert féltik a kilátást, féltik a zöldet (a hétfői beszélgetés folyamán Baán László többször ígéretet tett, hogy a beruházásnak köszönhetően a zöldterületek mérete nő majd a ligetben – úgy legyen!), félik a levegőtlenséget, amit az amúgy is szűk hetedik kerületi utcák torkolatába felhúzott méretes épületek okoznak majd. Ezek az ott élők szempontjai, akik (a lakók) a fentebb említett, a IX. kerület beépítetlen területére felhúzott kulturális negyed épületkomplexuma esetén nem jelentettek gondot.


Az Új Nemzeti Galéria – Ludwig Múzeum építészeti tervpályázat nyertesei

A Snøhetta építésziroda terve madártávlatból


És itt meg is érkeztünk a liget projekt kapcsán felmerülő barna zóna versus városi szövet beépítése problémához, ami a feszültségek egyik kiindulópontját jelentette. De ne ragadjunk le ennél az állomásnál, a téma iránt érdeklődők számos honlapon megtalálhatják az egyik, illetve a másik mellett felsorakoztatható érveket és ellenérveket. Ami a döntéshozók szempontjait illeti, számukra a beruházás (és talán ez a kulcsszó, hiszen itt elsősorban a megtérülés szempontjai játszanak szerepet) rentabilitása volt a meghatározó. A témában, mármint a Liget Budapest projekt rentabilitása és a befektetés megtérülése tekintetében megjelent KPMG-hatástanulmány (a tanulmány, mondhatjuk, mert többről nem nagyon tudni – ennek pedig a Városliget Zrt. a megrendelője, tehát lehet, hogy nem nevezhetjük minden szempontból függetlennek...) szerint évi kb. 6 millió látogatóval számolva kb. 40%-os turisztikai fellendülést eredményez majd a megvalósult projekt, és így tíz éven belüli megtérüléssel számolhatnak a befektetők.

Ám ez a jövő zenéje. Jelenleg még kormányzati oldalról is kételyeket, bizonytalanságot hallani e jövővel kapcsolatban. A fentebb emlegetett államtitkárok egyike egyértelművé tette, hogy nem ért egyet a városligeti múzeumok tervével, míg a másik a múzeumok mellé még a Nagycirkuszt is odaköltöztetné. Teljes a káosz tehát, miközben, ha tartani akarják az ütemtervet, az első munkagépeknek hamarosan meg kell érkezniük a Felvonulási térre.


Az Új Nemzeti Galéria – Ludwig Múzeum építészeti tervpályázat nyertesei

A SANAA építésziroda terve madártávlatból


De ez a fejetlenség nem meglepő. A múzeumi szakma képviselői a kezdet (a projekt) kezdetétől fogva kidolgozott koncepciót, jövőképet, víziót szerettek volna látni a felelősöktől, olyat, ami nemcsak a látogatószám növekedésére, de esetleg a magyar múzeumi rendszer fejlődésének szempontjaira is koncentrál. Ám mindez idáig ez nem valósult meg – vagy nem került nyilvánosságra.

A jövőben megépülő múzeumok víziója pedig kitakarja a jelenben működésképtelenné váló múzeumok problémáit. Gyűjtemény-, illetve gyűjtéspolitikáról egyre kevesebb intézmény esetében beszélhetünk, mert lassan nincs már gyűjteménybővítés. Sok esetben kritikus állapotban vannak a raktárak, felújításra szorulnának épületek. Az államtitkár új időszaki kiállítóhelyek létrehozásának szükségességéről beszél, miközben a jelenben nincs forrás érdemi időszaki kiállítások költségeinek fedezésére. És ez valószínűleg csak a jéghegy csúcsa.

A nemzetközi múzeumi trend, amire az évezred elején még valóban a múzeumkomplexumok létrehozása volt a jellemző – ennek egyik legsikeresebb, közeli példája a 2001-ben megnyílt bécsi Museumsquartier –, megfordulni látszik, legalábbis Európa-szerte felhagyni látszanak a múzeumi gigaberuházásokkal, de ez itthon nem érezteti hatását. De ki tudja? A hétfői beszélgetés végszavát kölcsönvéve: a helyzet és a vélemények is változnak, és nem biztos, hogy az épül meg a Városligetben, amit ma, 2015 tavaszán gondolunk – akkor meg nincs miért aggódni. Inkább mint egy jó szappanoperától, izgatottan várhatjuk a folytatást.


Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon is!