Csak mítosz, hogy vidéken az idill az úr

Csurgó Bernadett - Megyesi Boldizsár

az MTA TK Szociológia Intézetének tudományos főmunkatársai

Már rég a múlté a város-vidék ellentét, legfeljebb csak a fejekben létezett és létezik. Nem a város az elidegenedés terepe, hanem épp a falvakban jelentkezik a kitaszítottság érzete. A városokban is lehet falusias életmódot folytatni, és falun is városiast.


A klasszikus város-vidék dichotómiáról szóló beszéd szerint a vidéki idill képzetéhez tartozik, hogy mindenki ismer mindenkit, a szomszédolás, az együttműködés, a nyitottság, elfogadás, valamint a hagyományok ápolása a jellemző. Ezzel szemben az elidegenedett várost a versengés és ellenségeskedés jellemzi, valamint a fentiekben felsoroltak hiánya. (A teljes tanulmány a socio.hu-n olvasható.)

Emellett a vidék közösségalapú idilljéhez tartozik, hogy a vidéken élők a társadalom integráns részének érzékelik önmagukat, közösségben élnek, míg az elidegenedett város képzetéhez a társadalmi dezintegráció kapcsolódik.

A közigazgatási besorolás szerint vidéken élők (azaz a községekben és nagyközségekben lakók) szerint a lakóhelyükre a vidék pozitív imázsához tartozó jellegzetességek – hogy mindenki ismer mindenkit, a szomszédolás, a nyitottság, egymás elfogadása és a kulturális hagyományok ápolása – sokkal inkább jellemzők, mint a városokban élők szerint. Ez alátámasztani látszik a klasszikus diskurzusban megjelenő vidékimázst. Ugyanakkor a vidéken élők tartják inkább jellemzőnek a versengést és az ellenségeskedést is, ami részben ellentmondani látszik a hagyományos vidék-város képzeteknek, bár ezen elemek még tekinthetők a közösség zártsága negatív hatásainak is. Ami még ennél is lényegesebb, az elidegenedés legfőbb mutatója, az érzékelt társadalmi kirekesztettség a várttal ellentétben nem a városiakra, hanem sokkal inkább a vidékiekre jellemző, ami teljes mértékben ellentmond a város-vidék szembenállás imázsával.



A lakóhely szubjektív besorolása és a lakóhely-percepció között a közigazgatási besorolással egybecsengő eredményeket kaptunk kutatásunk során. A vidékies lakóhely jellemzőjeként jelennek meg az olyan pozitív tulajdonságok, mint hogy mindenki ismer mindenkit, a szomszédolás, a nyitottság, az együttműködés, a hagyományok ápolása, amelyek kevésbé jellemzik a városias lakóhelyen élők lakókörnyezetét.

Ugyanakkor az olyan negatív tulajdonságok, mint az irigykedés vagy a rosszindulat is inkább a vidékies lakóhellyel rendelkezők lakóhelyére jellemzőek. Az elidegenedett város képzete viszont a szubjektív lakóhely-besorolás szintjén sem igazolható az adatokkal. Az érzékelt társadalmi kirekesztettség a városlakók esetében alacsonyabb, a szubjektív társadalmi fontosság pedig magasabb. Ezzel együtt a falusiak érzékelt társadalmi kirekesztettsége magasabb, a szubjektív társadalmi fontosság pedig alacsonyabb. Az adataink azt mutatják, hogy a vidék pozitív imázsa és a vidéki lakóhely objektív és szubjektív besorolása között egyaránt szoros kapcsolat van, ám a város negatív képzete nem jelenik meg, s nem hozható összefüggésbe egyik településbesorolással sem.



Úgy tűnik, hogy a pozitív vidékképzetek és emellett a kirekesztettség érzés – azaz a kitaszítottság, a lenézettség, a meg nem értettség és a bizonytalanság érzete – együttes jelenlétét mutatják a vidéken élők esetében, ami a magyar vidék kettős képzetét támaszthatja alá. A saját lakóhely szubjektív észlelése, azaz annak reprezentációja sem igazolja a vidék-város klasszikus ellentétet, és a lakóhely vidékiesként való észleléséhez nem kapcsolódnak erőteljesebben a vidék imázselemei. Annak megértésére, hogy a lakóhely-percepciók milyen társadalmi mutatókkal vannak kapcsolatban, és legfőképpen, hogy mi lehet az oka, hogy a városi rangú településen élők egy része vidékiesnek érzi a lakóhelyét, még további vizsgálatok szükségesek.



A korábbi kutatások alapján azt is feltételeztük, hogy a vidék-város ellentétéről szóló diskurzus a közösség fontosságában és a társadalmi tőke jellegzetességeiben ragadható meg, ezért a társadalmi tőke főkomponenst alkotó dimenziókat is részletesen elemeztük. Ennek az elemzésnek két fontos eredménye született: egyrészt azt láthattuk, hogy a társadalmi tőke főkomponensbe bevont mutatóknak egy része a városokban magasabb, magyarán, például a bizalmi index vagy az erős kötések száma nagyobb (erős kötést a család, a szűkebb rokonság, a barátok, a közvetlen munkatársak jelentenek – a szerk. megj.), más része pedig a községekben, vidékies lakóhelyeken, például a gyenge kötések száma a nagyobb (a gyenge kötés a távolabbi családtagokat, ismerősöket, alkalmi haverokat jelenti – a szerk. megj.). Eredményeink egy része megfelel a vidéket a közösségek lakhelyének láttató idilli vidékképet sugalló irodalmi adatokkal, egy része azonban ennek ellentmond. A másik fontos eredmény, hogy a város és a vidék jellemzői között nincsenek lényeges különbségek a szubjektív lakóhelyképzet, illetve a közigazgatási vidék-város besorolás esetében. Tehát a vidék-város dichotómia képzetének elemei nem köthetők sem a szubjektív, sem az objektív lakóhely-besoroláshoz.



A klasszikus diszkurzív elemek, mint a vidék közösségképzete valamivel hangsúlyosabban a szubjektív lakóhely-besorolás esetében jelenik meg, de a falvakban élőknél is megfigyelhető, míg az elidegenedett város képe nem igazolható.

Ugyan megtalálhatóak a vidékkel kapcsolatos pozitív imázselemek, de inkább csak részleteikben; ezeket a vidékre jellemzőnek érzett társadalmi problémák és a társadalmi dezintegráció érzése felülírja. A város és a vidék közötti különbségek leírásakor az imázs, a konkrét szocioökonómiai helyzet és a mindennapi gyakorlatok az iránymutatók.

Ám továbbra is érdemes finomabb elemzések révén feltárni a különbségeket, például a különböző térség-, illetve vidéktípusok és a vizsgált változók közötti összefüggések elemzése révén.

Vagyis Magyarországon nem hozható egy szintre minden város, illetve falu – országrészenként jelentős különbségek mutatkozhatnak meg, ki hogyan éli meg települését. Egy kis túlzással: a városban is lehet falusias életmódot folytatni, és falun is városiast.


Ha megtehetné, elköltözne jelenlegi lakóhelyéről?


Igen
Nem

SZAVAZAT UTÁN