"Csak az a furcsa, hogy fűrészporral szórták fel az utcát a vér miatt"

Fotó: AFP / DOMINIQUE FAGET

-

Tóth Károly Párizsban élte át a merényleteket. Ezt látta szombaton, a terror éjszakája utáni napon.


Furcsán hangzik, de a város olyan, mintha tényleg semmi sem történt volna. Olyan, otthon alapvetőnek tűnő mozzanatok vagy gesztusok hiányoznak, mint a házakra kitűzött fekete zászló. Tulajdonképpen minden étterem, kávézó, bolt, tehát minden, ami amúgy is nyitva tartana, az nyitva is van. A közintézmények, a szombati tanrenddel rendelkező iskolák és egyetemek tartanak csak zárva. Ha valaki nem tudná, hogy mi történt, akkor nem is nagyon sejthetné.

Még a merényletek tőszomszédságában lévő helyek is kinyitottak. Az egyetlen, ami szokatlan, sőt, kissé morbid, hogy a vér felitatásához használt fűrészporral nagyjából az egész utcát beszórták és már-már valószínűtlenül sok helyen vannak lila foltok. (A legnagyobb helyek ugyanakkor zárva tartanak, és akár kijárási tilalom is jöhet, erről itt olvashat bővebben - a szerk.)

Először az újságoshoz mentem, ahol az összes lap hétvégi kiadása gyászkeretes vagy teljesen fekete címlappal fogadott, a legrészletesebb beszámolót a Libération hozta le (első 5 oldal); a Le Figaronak van egy hétvégi kiadása, de azon kívül megjelent a "rendes" Le Figaro is (első 4 oldal).

A lakótársammal elmentünk a Petit Cambogde-hoz és a közvetlenül mellette lévő Le Carillonhoz, ahol párizsi viszonylatban kevés megemlékező-gyászoló volt, valamivel több mint száz fő. Nagyjából ugyanennyi riporter volt, Ukrajnától Svédországig mindenhonnan érkeztek újságírók.

Onnan a Place de la République-hez mentünk, ami azért lényeges, mert egyrészt a kitört pánik miatt a teret tegnap este lezárták, másrészt pedig ez a tér egyfajta spontán nemzeti emlékhely. A Charlie Hebdo szerkesztőségének megtámadása után az amúgy is népszerű tüntetéshelyszínen folyamatosan valamilyen emlékező-tüntető megmozdulás volt januárban, és előre borítékolható, hogy ez most sem lesz másképpen. Ma már meg is jelent a mécsesek mellett az első nagy tacepao is, és itt talán kicsit többen is voltak mint az előző helyszínen.

Meglepően kevés rendőrrel találkoztunk, de a République-nél megtudtuk, hogy a rendőrök fokozottan és nagyobb számban ellenőrzik a metrómegállókat. Készítettem egy fotót, de utána udvariasan felszólítottak, hogy azonnal mutassam meg a képeket, és mondjam el, hogy mit akarok itt. Elmagyarázták, hogy a fényképezés jelenleg tilos, de ezen kívül nem tettek semmit. Hazafelé a Rue du Faubourg du Temple Goncourt és a Belleville metróállomások közötti szakaszán hangos gyereksírással vegyes telefonos ordítozás és nyüzsgés fogadott, mint bármelyik másik napon.