Ciccio cipői nélkül szegényebb lenne az autóversenyzés története

-

Aki jó cipőben akarja nyomni a gázpedált, az Ciccióhoz fordul. Francesco Liberto ötven éve gyártja a világ leghíresebb autóversenyzőinek cipőit, méghozzá 1965 óta ugyanabban a műhelyben, egy szicíliai kisvárosban, Cefalúban. Enzo Ferrari köszönőlevelet írt neki, Regazzoni a világ túloldaláról is hozzá fordult, egyszerűen úgy címezve a levelét: Ciccio, Cefalú, Italy.


Amikor a Circuito Piccolo delle Madonie 72 kilométeres körén már az első kilométerek után „leolvadt” a cipő Ignazio Giunti lábáról, és szinte mezítláb kellett levezetnie az 1965-ös Targa Florio autóverseny tréningkörét, kevesen gondolták volna, hogy Francesco Liberto még valaha cipőt fog csinálni pilóták számára. Azt pedig még kevesebben, hogy a nevét viselő márka a világszerte ismert és elismert lesz.


Pilóták és versenyek, akik és ahol viselték a cipőket (Fotó: Daniel Munarriz)


A szicíliai Cefalú városkában dolgozó fiatal cipész azonban gyorsan meggyőzte az Alfa Romeo versenyzőit, Ignazio Giuntit, Nanni Gallit és Geki Russót, hogy a nekik készített cipők csak egy félreértés miatt adták meg magukat. Miután a mester azt szerette volna, hogy a lehető legpuhábbak legyenek, varrás helyett csak ragasztotta a cipőket. A ragasztó azonban az autók pilótafülkéjében egyszerűen megolvadt és elengedte a cipő azon részeit, amelyeket éppen össze kellett volna fognia. Francesco ekkor megfogadta, hogy mellőzi a ragasztásos eljárást, a pilóták pedig hittek neki – és megkezdődött a mesés munkakapcsolat, amely már fél évszázada tart.


Francesco Liberto ugyanis hamarosan megalkotta az autóversenyzéshez ideális cipőket. Nem csak puhák és kényelmesek voltak, de az addig használt mokaszin lábbelikkel szemben valóban alkalmasak a pedálok kezelésére. Keskeny, vékony, de merev talpuknak köszönhetően a pilóták sokkal jobban érezték a pedálokat, és már nem fordult elő olyan, hogy akaratlanul is két pedálra lépjenek egyszerre, például sebességváltás közben.


Az 1978-ban F1-es világbajnoki címet szerző Mario Andretti cipője (Fotó: ciccioshoes.it)


A jövőre 80 éves mester élete teli van mesés epizódokkal és szerencsés véletlenekkel, melyek éppen időben szegődtek az ügyes kezű cipész mellé. 1936-ban született, azaz éppen a II. világháború alatt volt gyerek az amúgy sem gazdag Olaszország egyik legszegényebb régiójában. Szüleit korán elveszítette, így cipész nagybácsija vette magához, akinél hatévesen kezdett el inaskodni. Szerencséjére, ugyanis ekkoriban mindennapos volt, hogy a cefalúi gyerekek közül meghalt valaki. A gyakran árva, félárva gyerekeket az utca nevelte, és játék közben volt, aki a tengerbe fulladt, míg mások a falu fölötti meredek sziklafalon vesztek oda. Francescóra viszont vigyázott a nagybácsi, aki mellett kitanulta a szakmát is - írja róla Daniele Billitteri.

17 éves koromig maradtam ott, amikor keresztapám ajánlotta, hogy nyissak egy saját műhelyt. Elkezdtem cipőket készíteni, még ortopéd cipőket is csináltam. Ínséges idők voltak, a vendégek ha egyáltalán fizettek, akkor is csak késve. Úgyhogy Milánóba mentem én is, mint sokan mások, de gyorsan rájöttem, hogy a saját otthonomban akarok lenni. Hasznos volt ez a távollét, sokat tanultam belőle, de végül hazatértem."


Francesco Liberto, alias Ciccio (Fotó: Philip Walsh)


Francesco, akit ekkor már mindenki csak Ciccióként ismert Cefalúban, a helyi közösség egyik népszerű figurája lett. És újra szerencséje volt. A háború után Cefalú rohamosan fejlődni kezdett, a 60-as évek elején már egyre több jómódú olasz, és még náluk is jobb módú külföldi kereste föl, miközben Ciccio két helyi patrónusa (két hölgy) révén eljutott oda, hogy szandálokat készíthessen az elegáns hölgyeknek. A lábbelik gyorsan népszerűek lettek, Ciccio azonban másféle babérokra vágyott.

A Targa Florio autóverseny a korszakban népszerű márka-világbajnokság egyik kiemelkedő futama volt, évről évre rengeteg nézőt vonzott, és a sportág nagy sztárjai forogtak Cefalúban. A helyik fiatalok pedig körülöttük legyeskedtek, így Ciccio is. Végül Ignazio Giunti megkérdezte, hogy csinálna-e neki és csapattársainak olyan cipőket, amelyekkel kiválhatnák a pedálok taposására teljesen alkalmatlan, mokaszinszerű cipőket.


Vic Elford és a különleges cipője a Porsche Múzeumban


Az 1968-as Targa Florio hozta meg számára az első igazán nagy szakmai sikert. A Porsche csapat egyik pilótája, Vic Elford, a korszak egyik legkiválóbb all round versenyzője (rali, túraautó, 24 órás és Forma–1-es versenyeken is sikeres volt) egy igazi kihívással kereste meg. Elfordnak egy baleset miatt a jobb lába nagyujját amputálni kellett, így a bal lábára 44-es, a jobbra pedig 42-es – ráadásul különleges formájú – cipőt kellett csinálni.


Francesco Liberto Ciccio, Vic Elford

550 grammnyi kézműves remek 1968-ból (Fotó: Porsche Múzeum)


Ciccio mester ugyan az olasz pilóták „beszállítója” volt, de erkölcsi kötelességének érezte segíteni az angol pilótának – írta a VS-nek e-mailben. A cipő elkészült, Elford pedig Umberto Magliolival párban megnyerte a 68-as versenyt, a cipő pedig immár Szicílián, sőt Olaszországon túl is híressé tette készítőjét.


Onnantól kezdve a legjobb pilótáknak csináltam cipőket. Először a Porschénak dolgoztam, aztán a Ferrarinak is.

Míg a Targa Florio az autósport fokozatos biztonsági szigorításai miatt szépen lassan kimúlt, addig Ciccio úr csillaga egyre magasabbra emelkedett. 1976-ban pedig egyszer csak telefont kapott Maranellóból, amiben felkérték, hogy legyen a Ferrari Forma–1-es csapatának hivatalos cipőszállítója.


Nem akartam hinni a fülemnek, azt hittem, rosszul hallok. Ez óriási megtiszteltetés volt, aminek örömmel tettem eleget.

„Azt hiszem, Giunti vitte el a híremet a Ferrarihoz, aki (1970-ben - a szerk.) már az én cipőimet viselve került a csapathoz. Az igazán nagy szám azonban Jacky Ickx volt, aki 1973-ban egy Ferrarival vett részt a Targa Florión, persze az én cipőimet viselve” – írta kérdésünkre a mester.


Ciccio, Jacky Ickx

Sztárrá tették egymást: Ciccio és Jacky Ickx munka közben (Fotó: ciccioshoes.it)


Az 1977-es idényben már Ciccio-cipőkben nyomta a gázt Carlos Reutmann, Clay Regazzoni és az év végén világbajnoki címet ünneplő Niki Lauda is. A szezon végén Enzo Ferrari saját kezűleg írt levélben köszönte meg minden beszállító, így a cipészmester segítségét is, ami hozzá segítette Laudát és a csapatot a világbajnoki címhez.


Ciccio, Niki Lauda, Enzo Ferrari

Enzo Ferrari levélben köszönte meg a hozzájárulást Niki Lauda világbajnoki címéhez


Ciccio hírnevére jellemző az alábbi anekdota:

„A 80-as években Clay Regazzoni (a Ferrari svájci pilótája, volt világbajnoki ezüst- és bronzérmes is) már egy túraautó-sorozatban versenyzett. Egyszer írt nekem Japánból egy lapot, amin annyi állt: „Szükségem van egy piros-fehér cipőre.” A címzés sem volt bővebb: „Ciccio, Cefalú, Italy”. A levél ideért, postafordultával pedig ment a cipő a világ túlsó oldalára.”


Ciccio, Clay Regazzoni

Clay Regazzoni még Japánba is rendelt cipőt Cefalúból


De az autóversenyzés nem csak a sikerekről, hanem a tragikus balesetekről is szólt a 70-es, 80-as években. Nem véletlenül járta a mondás akkoriban: „vasárnap egy verseny, hétfőn két temetés”.


„Nekem is vannak fájdalmas emlékeim – írta Ciccio. – 1981-ben csináltam egy pár cipőt Herbert Müllernek, a Porsche pilótájának. Herbert abban az évben halt meg a Mille Chilometrin (1000 kilométeres verseny) a Nürburgringen. Az egyik kanyar kijáratánál nekiment egy korábban kiesett autónak. Éppen előtte tankolták föl az autóját, a Porsche 911-ese lángra lobbant, mint egy gyufaszál. Nem volt semmi esélye. Egy nap eljött hozzám a fia ide, Cefalúba. Elhozta az apja cipőjét, ez volt az egyetlen dolog, ami nem égett meg.”


Francesco Liberto Ciccio Shoes


Signor Ciccio ma is a Ferrari család megbecsült tagja, része a csapat legendájának, bár már nem dolgozik együtt a maranellóiakkal.

„Ez már nem az a világ, nem az a Forma–1, ami negyven éve volt, amikor én kapcsolatba kerültem a csapattal.


Ma a cipők gyártása már milliós üzlet, nekem pedig nincsenek eurómillióim.

Ez már nem a kis műhelyeknek való, mint annak idején – írta a VS-nek. – De ha Luca di Montezemolo, a Ferrari korábbi elnöke Cefalúban jár, soha nem mulasztja el, hogy meglátogasson."

1997-ben, amikor negyvenéves lett a Ferrari, hatalmas felvonulásokat tartottak egész Olaszországban. A szicíliai túra során Cefalúban is megálltak Ciccio műhelye előtt, a mester egy gyönyörű plakettet kapott, amit a Michael Schumacher Ferrarijában zakatoló dugattyúk egyikéből készítettek.


Ciccio, Vettel

„Ciccio Úrnak, Köszönöm a cipőket!” – írta Sebastian Vettel (Fotó: ciccioshoes.it)


Francesco Liberto februárban lesz 80 éves, most is a Palermo közeli kisvárosban él és dolgozik, továbbra is fogadja a megrendeléseket. A fiatalkori milánói kitérője óta rendre megpróbálták nagy cégek is felvásárolni a Ciccio Cefalú márkát, de „nem mentem bele. Visszautasítottam minden ajánlatot, mert ragaszkodom hozzá, hogy a nevemet viselő cipők valóban a legnagyobb odafigyelés mellett készüljenek, és a legjobb minőségűek legyenek. Egyébként is, miért mentem volna máshová, ha egyszer itt is megtalált a siker? Aki Cefalúba született, az soha nem fogja elhagyni azt.”


Francesco Liberto Ciccio

A Rush című filmhez készített egyik pár cipő


Egy standard pár cipő nyolc munkanap alatt készül el a műhelyében. A különleges megrendelések legyártásában a híres milánói Accademia di Brera művészeti intézmény segíti. A mester cipői ma világszerte számos múzeumban (többek között Maranellóban, Stuttgartban, Milánóban, Franciaországban, Németországban vagy éppen New Yorkban) láthatóak, és időről időre utazó kiállításokon is bemutatják őket. De nem csak múzeumban, filmekben is találkozhatunk Ciccio cipőivel: a 2013-as Hajsza a győzelemért (Rush) című filmben a tökéletes korhűség kedvéért ismét Ciccio készítette a filmbeli versenyzők által viselt cipőket.


Műhely és múzeum egyben


Az apró cefalúi műhely teli van a pilóták lábáról készült rajzokkal, a névre szóló sámfákkal, és persze az ajándékba kapott relikviák százaival. Aki betér Ciccióhoz, egy múzeumban érezheti magát, ahol maga a mester tart páratlan idegenvezetést.


KÖVESD A VS SPORTROVATÁT A FACEBOOKON IS!