Capa boldog embereit eddig még nem láttuk

Fotó: Vs.hu / Hirling Bálint

-

Nagyszabású fotókiállítás nyílt a Capa Központban, Capa in Color címmel. Több mint 100 színes fotó érkezett New Yorkból Budapestre, hogy bemutassák a magyar származású fotográfus eddig Európában még nem látott képeit. Humor, csillogás, visszadobott családi fotók, fogpasztareklámot megszégyenítő tökéletes mosolyok – így fotózott Capa a háború után, élete utolsó éveiben.


A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban nyílt kiállítás, a Capa in Color megnyitóját sem aprózták el: Hoppál Péter kulturális államtitkár mellett Colleen Bell amerikai nagykövet is megjelent az eseményen, sőt még Capa egykori szerkesztője, a most 98 éves, a központban szintén kiállító John G. Morris is beszédet mondott. Mellesleg megdicsérte a nagykövet asszony csinos ruháját is.


Morris jól ismerte Capát, mivel a Life magazin európai képszerkesztőjeként ő felelt a nyugati front háborús tudósításainak koordinálásáért, így ő láthatta először a haditudósító híres, normandiai partraszállásról készült sorozatát. Maga Morris is fotózott Észak-Franciaországban a D-Dayt követően, az ekkor készült fekete-fehér képei láthatók most a Capa Központban


A kiállítás azzal a New York-i székhelyű intézettel együttműködve jöhetett létre, amelyet még Robert Capa öccse, Cornell Capa alapított 1974-ben. Az International Center of Photography (ICP) gondozza Robert Capa hagyatékát, ezen belül a fotográfus 1938 és 1954 között színes filmre készített képeit is.


Felmerül a kérdés, hogy miért csak most érkeztek meg hozzánk ezek a képek New Yorkból, és miért nem mondjuk hat évvel ezelőtt a Ludwig Múzeum kiállításán láthattuk őket először. Azért, mert még Amerikában is csak tavaly tárták nyilvánosság elé Capa színes fotóit. A képek ugyanis nagyon ki voltak fakulva, digitálisan kellett felújítani őket, hogy visszanyerjék eredeti színüket. Ezenkívül a 2008-ban elhunyt Cornell Capa sem volt egy darabig biztos abban, hogy testvére reklámfotóit a széles közönség számára be kéne mutatni, azt gondolta, hogy ezeknek a fotók legtöbbje nem bír különösebb művészi értékkel.

Még szerencse, hogy meggondolta magát: a Capa in Color kiállítás darabjai nélkül Robert Capa életműve kevésbé lenne érthető a közönség számára.



Túl macerás volt a színes film

Capa szinte azonnal lecsapott az új technológiára, amint 1936-ban a Kodak piacra dobta első színes filmjeit. 1938-ban vette meg az első Kodachrome-ot, és ezután egészen a haláláig úgy dolgozott, hogy mindig volt nála fekete-fehér és színes film is. Minimum 3-4 fényképezőgéppel indult útnak, bárhová is ment.


A fronton sem kizárólag fekete-fehér képeket készített, általában amit csak lehetett, azt lefotózta színesben is. A második világháború végéig azonban mégsem jelent meg sok színes fotó tőle, és ennek Cynthia Young, az ICP kurátora szerint több oka is volt. Egyrészt akkoriban nagyon költséges vállalkozásnak bizonyult a színes fotók előhívása, másrészt elkészítésük sok időt igényelt. Minden negatívot vissza kellett küldeni a Kodak központjába, ahol előhívták a fotókat, és onnan küldték tovább a képeket a megrendelő szerkesztőségeknek. Ez a körülményes procedúra minimum két hétig tartott; érthető, hogy háború idején a haditudósításokhoz ez a tempó nem volt megengedhető.



A mosoly és a jólét sokkal jobban mutat színesben

Capa 43-ban fel is hagyott egy időre a színes fotókkal való kísérletezéssel, és csak a háború után vette újra elő a Kodachrome-ot. A Life, és az olyan magazinok, mint a Ladies' Home Journal, az Illustrated vagy a fényűző utazásokról író, népszerű New York-i írókat foglalkoztató Holiday a háború utáni gazdasági fellendülés Amerikájában lecsapott a színes képekre: a híres emberek és az egzotikus helyszínek egész egyszerűen jobban megragadták az olvasó tekintetét, ha színesek voltak. Látványosabbak és eladhatóbbak lettek.

A fotós első számú megrendelője lett a Holiday, ez a lap bízta meg Capát 1949-ben annak a fotóriportnak az elkészítésével is, amely Cynthia Young szerint az egyik legjobban sikerült színes munkája Capának.



Az európai, elegáns síelőhelyeket bemutató anyag – benne a sportoló holland királyi családdal, előkelő emberekkel, a karneváli hangulatban Chaplinnek vagy nagybőgőnek öltözött síelőkkel – egészen szokatlan lehet azok számára, akik Capának netán csak a spanyol polgárháborús képeit ismerik. A francia és svájci síparadicsomokban készült fotók akár egy fogkrém korabeli reklámplakátjaira is elfértek volna, teli vannak egészséges, ragyogó mosolyú emberekkel. Akaratlanul is jó kedvünk lesz a felszabadult, szórakozó emberek, vagy a hó közepén virító, óriási Coca-Cola reklám láttán.


Egyértelmű, hogy ez a téma színek nélkül mit sem ért volna. Mint ahogy a forgatásokon dolgozó Ingrid Bergman és Ava Garnder, a Fellini-filmeket idéző római társasági élet, a lóversenyek jómódú közönsége is élettel telítettebb volt színesben.


Capa in Color, fotókiállítás, Robert Capa, Capa központ


Volt, ami nem kellett a megrendelőnek

A sikeres címlapképek, a háború utáni országokról, városokról szóló fotóriportok, mint például az „új és modern” Jeruzsálemet bemutató sorozat mellett akadtak olyanok is, amelyek nem tetszettek a megrendelőknek. Volt például olyan képriportja, amelyet végül meg sem jelentettek, és Capa híres képe a fiát fürdető Picassóról sem felelt meg az elvárásoknak: a Look és az Illustrated nem volt megelégedve a festő családi nyaralásán készült fotókkal.


Ma viszont egyértelmű, hogy ezek a képek sem feltétlenül kisebb értékűek A milicista halálánál: a Capa in Color anyagai, benne a bemutatott magazinokkal és Capa fizetésért alkudozó leveleivel, kulcsfontosságú részét képezik a rendkívül ambiciózus, professzionális és újító kedvű fotográfus életművének.



Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon is!