Buddhisták elől menekülő muszlimok, akiknek bárhol jobb, mint otthon

Fotó: AFP / CHRISTOPHE ARCHAMBAULT

-

Mianmar talán legsanyarúbb sorsú kisebbsége a rohingja, ők muszlimként olyan alapvető jogokkal sem rendelkeznek, mint az állampolgárság, orvosi ellátás vagy az oktatás. Nem csoda, ha ezrével menekülnek a többségében buddhista vallású országból. Képpárokon mutatjuk be néhányukat, akiknek szerencséjük volt és a több heti tengeren hánykolódás után indonéz halászok mentették ki őket.


Hamid Huszen és Muhammad Ehsan. Hamid rohingja, ő Mianmarból menekült az etnikai tisztogatás miatt, Muhammad pedig Bangladesből indult útnak a kilátástalanság elől


Muhammad Ayas és Abdul Rasid Mianmarból és Zanggi Bangladesből indult útnak. Mianmarban úgy kezelik a rohingjákat, mint akik jogosulatlanul élnek az országban, holott a többség generációk óta él ugyanott


Dzsamal a menekültekkel túlzsúfolt hajón és az indonéziai Aceh tartománybeli menekülttáborban. A délkelet-ázsiai tengereken humanitárius katasztrófa alakult ki, mert a hetek óta hajókon hánykolódó menekülteket egyik ország sem akarja befogadni, az embereket pedig élelmiszer és ivóvíz híján az éhhalál fenyegeti


Sanuarbego, Ambihatu, és Husmahatun elcsigázva a csempészhajón a thaiföldi Koh Lipe sziget mellett és az indonéz menekülttáborban


Abdul Rasid, Muhammad Haszan, Mundzsur Alam és Szajed Huszen azt az élelmiszert eszik, amit a thai hadsereg helikopterekkel dobott le a hetek óta sodródó menekülteknek


Muhammad Rubail, Hasjik, Najdzsibul Hasszan, és Juszuf. Mianmarban nem csak rohingja muszlimok élnek, de ők jóval kevesebben vannak, területileg nem elszigeteltek és az ország gazdasági életének meghatározó tagjai. Gazdasági befolyásuk révén őket nem igen éri atrocitás


Saidul és Abu Bakar. A rohingják Mianmar észak-nyugati részén élnek a bangladesi határ közelében, de már a katonai junta 1962-es hatalomra kerülésekor sokan Bangladesbe menekültek. A népcsoport helyzete azóta folyamatosan romlik


A 21 éves Rondzsi és hat éves fia Muhammad Iszlam. A 2010-es rendszerváltás után újra fellángolt a muszlimellenesség az országban, ezrek hagyták el az otthonaikat az állandó támadások miatt. Tömegek laknak azóta is táborokban, többségüknek meg is tiltotta a kormány, hogy hazatérjen


Asmahatu és fia, Abdul Aziz. Tízezrek élnek nyomorúságos körülmények között, Egy ENSZ-jelentés szerint nincs elegendő élelmiszer és ivóvíz a térségben, a rohingják orvosi ellátásra sem jogosultak, így nagy a halandóság is


Abdul Roszjid és Muhammad Haszan élelmiszersegélyt halásznak a vízből, amit a thai hadsereg dobott le a tengeren veszteglő menekülteknek. A kormány álláspontját jól tükrözi, hogy a mianmari Rakhine állam kormányának szóvívője szerint a rohingja táborokban csak néhány ember él, és a sajtónak mindig ugyanazokat a beteg gyerekeket mutogatják, így nem kell komolyan venni a helyzetet


Abdul Azisz 15 évesen hagyta ott Mianmart. A kormány rengeteg bírálatot kap, mert kutasította az összes segélyszervezetet az országból. Az Orvosok Határok Nélkül segélyszervezetet azután utasították ki, miután jelentésükben szóvá tették, hogy a rohingja táborokban számtalan embert kezeltek, akik etnikai alapú vérengzésekben sérültek meg


Rubuza Hatu, Rehana Begom és Rozama Hatu. A brit és amerikai kormány újra kilátásba helyezte a 2011-óta felfüggesztetett Mianmarral szembeni szankciókat