Buda vagy Pest - „Buda. A Duna nyugati oldala megmaradt kisvárosnak.”

Magyar Márton

blogger, Diabteen


Tősgyökeres budai vagyok, pedig Édesapám családja igazi szombathelyi, Édesanyám pedig élete javát Pesten élte. Mégis, amikor Budapestet dicsérem, nekem nem a – mostanában olyan népszerű – romkocsmák, a Blaha, vagy a Múzeum körút jut először eszembe. Már óvodás korom jelentős részét is Budán töltöttem, majd jött az Áldás Utcai Általános Iskola a maga erődítményszerű épületével, és az épületet körülvevő csodálatos környékkel, meg a Tasnádi villával. A gimnáziumom már egy kicsit lejjebb, a Medve utcában volt, ahol maga Németh László is koptatta a lépcsőket. Szinte minden délután vagy a Batthyány téren, vagy a Millenáris parkban töltöttük az időnket iskola után, meg persze néha közben is. A Nagymamám még úgy vélte, hogy nem szabad Pestre költözni, mert ha háború van és lebombázzák a hidakat, akkor nem tudunk eljutni Veszprém megyébe, a szülőfalujába, ahol majd átvészeljük a nehéz időket. Persze a háború eddig nem jött és reméljük nem is fog megjönni, ennek ellenére, én minden alkalommal, amikor átérek Budára, egy kicsit megnyugszom.

Nem azért, mert Pesten tanyázik a magyar lakosság legalja és Buda pedig egyfajta elefántcsonttorony a megmaradt elit számára, de a Duna nyugati oldala megmaradt kisvárosnak. Ahol a szomszédok még ismerik egymást és nem átallnak köszönni is egymásnak. Ahol helyi nagy embernek nem azt tartják, aki a védelmi pénzt szedi, hanem a kisbolt eladóját, aki az idős vásárló miatt bezár, hogy hazavihesse a nehéz csomagokat. A postást, aki ismeri a területén lakókat, és az utca másik feléről már szól, hogy várjunk, mert ajánlott levél érkezett. Szeretem a régi házakat, amelyek szinte mindegyikén emléktábla jelzi, hogy melyik ismert magyar lakott és alkotott ott. A Tabánt, a Gellért-hegyet, a Svábhegyet, ahol hazánk első golfpályája épült, amit a szocialista éra elsöpört, hogy aztán az igazi angol gyep helyén felépítsék az úttörővasutat.

Az igazi budai – ha már megkomolyodott – nem jár át Pestre szórakozni. Bár jelenleg egy igazi budai többnyire nem jár sehová. Ami jelenleg történik a közösségi közlekedéssel az hasonló tragédia, mint a taxisblokád, szigorúan csak közlekedési szempontból. Persze a helyzet ideiglenes, mégis elmondható, hogy éppen most több százezer ember életét lehetetlenítik el. A gyerekekét, akik iskolába járnak, a szüleikét, akik munkába. A káosz ugyanúgy vonatkozik a nyugdíjasokra, a kismamákra, a hajléktalanokra, a boltosokra, a taxisokra és tulajdonképpen mindenkire, akinek az agyában felmerül az őrült ötlet, hogy Budán intézze a napi teendőit.
Amikor azon gondolkodom, hogy hol legyen a következő állomása az életemnek, akkor az jut eszembe: „Pest abban jobb Budánál, hogy ha jó helyen laksz, akkor ráláthatsz Budára.”


Buda legyen, vagy Pest


Buda
Pest

SZAVAZAT UTÁN