Búcsú az angol foci egyik utolsó szentélyétől

Fotó: BACKPAGE IMAGES Ltd / MICHAEL ZEMANEK

-

A West Ham United kedden este 112 év után utolsó meccsét játszotta a Boleyn Groundon. A kelet-londoni csapat stadionja generációk sorának volt második otthona. A Guardian összeállítása megható kis filmmel mutatja be, hogy mit veszítenek az Upton Park környékén lakó szurkolók, és mit nyer a klub azzal, hogy a csapat jövőre már a londoni Olimpiai Stadionban játssza mérkőzéseit.


A West Ham United a Manchester United ellen 3-2-re megnyert bajnoki mérkőzéssel, és persze telt házzal búcsúztatta stadionját, a Boleyn Groundot. A Green Street House névre hallgató területen épült stadiont 1904 óta használta a klub, az épületekkel együtt. Az említett házakat a (Borough, East Ham) a környéken lakók csak Boleyn kastélynak (Boleyn Castle) hívták, a hagyomány szerint ugyanis a házban élt (vagy egyenesen az övé volt) Boleyn Anna, VIII. Henrik angol király második felesége.


Sokáig éljen a Boleyn!


A csapat a 112 év alatt mindössze egy rövidebb időre hagyta csak el a Boleyn Groundot, amikor 1944 augusztusában egy V-1 rakéta eltrafálta az egyik lelátórészt. Ekkor kilenc meccset albérletben játszottak, és valamennyit megnyerték, hogy visszatérve otthonukba az első meccsen kikapjanak 1-0-ra a Tottenham Hotspurtől. A régi stadion (ahol még voltak állóhelyek a lelátón) rekord nézőszámát 1970. október 17-én jegyezték fel, a Spurs vendégszereplésére 42 322 néző volt kíváncsi.


Utoljára teltek meg a lelátók a Boleyn Groundon


Az 1990-es évek elején az új brit követelményeknek, és az újonnan induló Premier League igényeinek megfelelően átépítették a stadiont, eltűntek az állóhelyek, a teljes egészében ülőhelyes stadion 35 016 nézőre volt hitelesítve, ehhez képest a nézőrekordot 35 550 szurkoló jelenti, ennyien nézték meg 2002. szeptember 21-én a Manchester City vendégjátékát.


Búcsú az ujságokban


A stadion előtt, a Barking Roadon áll a "Bajnokok szobra", ami a klub négy, az angol válogatottal 1966-ban világbajnokságot nyerű játékosát – Bobby Moore, Geoff Hurst, Martin Peters és Ray Wilson – örökíti meg.


Szurkolók szállták meg a bajnokok szobrát


A stadion déli lelátója Bobby Moore nevét viseli. Az északi oldali lelátó Sir Trevor Brookingét, aki csak a WHU-ban lépett pályára, összesen 647 alkalommal (jó, jó, játszott egy meccset a Newcastle Blue Star és kettőt a Cork City színeiben is), edzőként is csak a kalapácsosokat irányította, és öt válogatott góljából (67 meccsen) kettőt a mieinknek lőtt az 1982-es vb selejtezősorozatában. És ne feledkezzünk meg a 2001-ben átépített 15 ezres nyugati oldali lelátóról se, amelyik most a Dr. Martens Stand nevet viseli, amit felfoghatunk akár a klub egykor legendás huligánjai előtti egyfajta tisztelgésnek is.


Az utolsó kép készül a Boleyn Ground főbejáratáról


A több ezer meccs után, amit a WHU a Boleyn Groundon játszott nem csoda, ha a csapat szurkolói és a környéken élők nehéz szívvel veszik tudomásul, hogy a legendás stadion hamarosan eltűnik a térképről, és helyén társasházak épülnek majd. Aki West Ham-meccsre akar menni, az pedig kénytelen lesz Stratfordig metrózni.

A Guardian – el nem ítélhető módon – érzelmektől nem mentes videójában megszólal a stadion előtt 27 éve meccsfüzetet áruló Gary Firmager, a stadionra néző templom parókiáján lakó Immaculata és Patricia nővér, akik megható lelkesedéssel beszélnek a meccsnapokon az ablakuk alatt elvonuló szurkolókról, és arról is, hogy pár héttel korábban – ezt a templom papjától tudják – maga a West Ham menedzsere, Slaven Bilic tért be hozzájuk, hogy gyertyát gyújtva imádkozzon (talán a BL-indulást érő negyedik hely megszerzéséért, vagy a MU legyőzéséért az FA Kupa negyeddöntőjében).



Megszólal a Nathan's Pie tulajdonosa, akinek családja 1927 óta szolgálja ki forró húsos pitével a meccsre tartó szurkolókat. Ő ugyanúgy elveszíti vendégei egy részét, mint a pár sarokkal arrébb található Boleyn Tavern, ahol meccs napokon nem ritkán 4-500 szurkoló melegetített be egy-két pint sörrel.


West Ham United, Boleyn Ground

Tázijátékkal búcsúztak a 112 éves otthontól


Megszólal Ron "Ticker" Boyce is, aki tényleg csak a West Hamben lépett pályára, méghozzá 342 meccsen, és tagja volt az 1964-ben FA Kupát, egy évvel később pedig Kupagyőztesek Európa-kupáját (KEK) nyerő csapatnak. A videón a Manchester City 1970-es megsemmisítése (5-1) során a vendég kapus kirúgását követően a félpálya közeléből a kapuba vissza passzolt gólja látható. Ma már elképzelhetetlen pályaviszonyok közepette, szügyig a sárban gázolva...

A klub történelméhez – ma már romantikus elemként – hozzá tartoznak a huligánok is. Így megszólal a fénykorát az 1970-es és 1980-as években élő hírhedt Inter City Firm (ICF) egyik korabeli vezéralakja, a sztorikról később könyvet író és több felé is publikáló Bill "Ezredes" Gardner is.


West Ham United, Karren Brady

Karren Brady, ügyvezető igazgató (középen) érkezik a Boleyn Ground búcsúmeccsére


A klub tulajdonosait azonban ezek a sztorik nem nagyon hatották meg, és 2013-ban 99 évre szóló bérleti szerződést kötöttek London városával a 2012-es olimpiára épült Olimpiai Stadion használatára. A bérleti szerződés aláírásáig tartó hosszú versenyfutás már 2010-ben megkezdődött, és az üzemeltetők végül a West Ham javára döntöttek az ugyancsak élénken érdeklődő Tottenham Hotspurrel szemben. A WHU és a vele szövetségben álló befektetők vállalták, hogy egy 100 millió font értékű beruházás során 60 ezer néző befogadó stadionná alakítják át a létesítményt, ami új tetőt kap – és a régi Wembley stadionhoz hasonlóan – megmarad a futópálya a játéktér körül, így a létesítmény továbbra is alkalmas lesz atlétikai versenyek rendezésére is.


Számos érv szólt mellette

Még, ha sokba is került az új otthon, a várható bevételnövekedés kényelmesen kompenzálja a klub költségeit (a Guardian összeállítása alapján):

Az eredetileg 280 millió fontból megálmodott Olimpiai Stadion végül 701 millióba, azaz két és félszeresébe került, mire átadták.

A felújítás költségeiből 15 millió fontot vállalt a West Ham United, 40 milliót pedig Newham, London egyik legszegényebb kerülete, a West Ham hazája.

A klub 25 millió fontért adta el az Upton Parkban található stadiont és részeit a Gaillard ingatlanfejlesztő csoportnak.

A WHU évente 2,5 millió font bérleti díjat fizet, amíg a Premier League-ben játszik. Ha kiesik, akkor feleződik a fizetendő költség. Összehasonlításként: a klub legjobban fizetett játékosa, a francia Dimitri Payet évi 6,5 millió fontért rúgja a bőrt.

A West Ham 10 millió fontért kínálja a stadion névadói jogát. A mezszponzori szerződéssel és az új televíziós szerződésből befolyó minimum 99 millió (bajnoki cím esetén 160 millió) fontból könnyedén kigazdálkodható bármilyen költség.

A tervek szerint, és 30 fontos átlagos jegyárral számolva a klub minden meccsnapon 1,8 millió fontot kasszírozhat telt ház esetén csak a belépők értékesítéséből. A Boleyn Groundon 25 font volt a legolcsóbb és 95 font a legdrágább jegy.

Az új stadionba jócskán megemelték a legdrágább bérlet árát: a Boleyn Csomag 2 616 fontba (most már csak leírjuk, ez kb. 1, 04 millió forint) kerül, míg eddig 955 font a legdrágább éves belépő.

Ennél is meredekebb az árszabás az üzleti csomagok között: egy kiemelt páholy egy idényre 120 ezer fontba (kb. 48 millió forint) kerül.

A legolcsóbb éves bérlet ugyanakkor 617,5 font helyett csak 289 fontba kerül majd.

Newham lakói évente 10 napon használhatják bérleti díj nélkül a létesítményt.