Brüsszel vagy Polt Péter – ki nyomozzon az EU-s pénzek után?

Fotó: Europress6AFP/Georges Gobet / Europress6AFP/Georges Gobet

-

Évek óta folynak a tárgyalások a központi európai uniós bűnüldöző szerv felállításáról, de a Bizottság kényes terepre tévedt, a tagállamok egyszer már visszavonulásra kényszerítették. Magyarországon az ellenzék nagyon szeretné, ha lenne Európai Ügyészség, mert nem bíznak Polt Péterben. A legfőbb ügyésznek viszont van egy saját koncepciója, azzal lenne is EU-s ügyészség, meg nem is.


Természetes jelenségnek tartom azt, hogy ahol kiosztanak 8200 milliárd forintot, ott egy viszonylag szegény országban előfordulhatnak visszaélések és visszaélésekre való törekvések

– ritkán tapasztalni hasonló őszinteséget magyar politikustól, mint amivel Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár beszélt tavaly novemberben a parlamentben, egy interpellációra adott válaszban. Lázár szerint persze nekik az a dolguk, hogy megakadályozzák ezeket a törekvéseket, és a konkrét ügyben – az Öveges program tanterem-felújítási pályázatai miatt – feljelentést is tettek.

Ha nem is természetes, de egész Európában ismert jelenség, hogy egyesek megpróbálnak visszaélni az EU-s támogatásokkal. Az Európai Bizottság becslése szerint évente 500 millió euró tűnik el az unió kasszájából, feltehetően csalás következtében. Ha az áfacsalásokat is ide számítjuk – ezek egyszerre károsítják az EU és a tagállamok költségvetését –, az összeg még ennél is nagyobb lehet. Ráadásul Brüsszelnek az is feltűnt, hogy egyes tagállamok nem túl buzgók az ilyen bűncselekmények üldözésében.

A megoldást Brüsszelben az Európai Ügyészség (angol rövidítéssel EPPO) felállításában látják, ami az elképzelések szerint hatékonyabban léphetne fel az EU-s pénzek megcsapolóival szemben. A lisszaboni szerződés lehetőséget ad az EPPO felállítására, de a részletekről a tagállamoknak kellene megállapodniuk, ami – ahogy Hörcsik Richárd, a parlament európai ügyek bizottságának fideszes elnöke fogalmazott – „nehéz szülés lesz”. Hiszen számos érdeket kell összeegyeztetni, és egyhangú döntést kell hozni.


Sárga lap és népszavazás

Az előző, Jose Manuel Barroso által vezetett Európai Bizottság 2013 nyarán tette le az első tervezetet, amiben egy központosított ügyészi hivatal terve szerepelt. Brüsszel nevezett volna ki a tagállamokba delegált európai ügyészeket, akik kizárólagos jogkörrel jártak volna el az uniós pénzeket érintő ügyekben. Ez több országban is felháborodást keltett, hiszen alapjaiban érinti az államok szuverenitását. Ezért 2013 őszén 11 tagállami parlament – köztök a magyar Országgyűlés – bevetett egy ritkán alkalmazott fegyvert: úgynevezett sárga lapos eljárást indítottak, vagyis a javaslat visszavonására kötelezték a Bizottságot.

Ezen a ponton vált magyar belpolitikai kérdéssé az EPPO ügye – az MSZP nem támogatta a sárga lap felmutatását, a DK pedig egyenesen a EP-választási programjának részévé tette az Európai Ügyészség felállítását. Az érvelés belpolitikai jellegű: szerintük a Polt Péter vezette Legfőbb Ügyészség megvédi a fideszeseket, nem indít eljárást az ügyeikben. Bezzeg ha lenne EPPO, akkor felelősségre vonnák a kormánypártiakat is a korrupció miatt.

Legutóbb a parlamenten kívüli ellenzék március 15-én meghirdetett népszavazási kezdeményezései közt szerepelt, hogy az Országgyűlés kötelezze a kormányt, hogy támogassa az Európai Ügyészség felállítását. Az érvelés hasonló volt, mint a DK programjában: „a magyar ügyészség nem hajlandó észrevenni a kormányzati korrupciót”. A Nemzeti Választási Bizottság megtagadta a kérdés hitelesítését.


Központ helyett kollégium

A tagállamok ellenkezése ellenére a Bizottság nem engedett, fenntartotta a javaslatot, pedig a szabályok szerint vissza kellett volna vonnia átdolgozásra. Az új, Jean-Claude Juncker által vezetett testület azonban végül a tagállamok nyomására elvetette a centralizált ügyészség ötletét, és jelenleg egy új koncepció, az úgynevezett kollégiumi struktúra van napirenden, erről szólnak az egyeztetések, egyelőre szakértői szinten. A Bizottság ma már óvatos, a tervek szerint év végére érnék el a brüsszeli bikkfanyelven „általános megközelítésnek” nevezett állapotot, amikor legalább a főbb elvi kérdésekben egyetértés van a tagállamok közt.

A jelenlegi elképzelések szerint az EPPO egy testület lenne, amelybe minden tagország küldene egy-egy európai ügyészt. Ez a testület – amelynek élén egy, az Európai Tanács által választott főügyész állna – viszont nem foglalkozna konkrét ügyekkel, csak a stratégiai irányítást végezné. A konkrét bűnügyekben a kollégium tagjaiból létrejövő, háromtagú állandó tanácsok döntenének, amelyek munkájába bevonnák az érintett ország delegáltját is. A tanácsoknak a jelenlegi elképzelés szerint is igen komoly hatásköre lenne: ők döntenének az eljárások megszüntetéséről, a vádemelésről, illetve elvonhatnák a bűnügyeket a tagállami hatóságoktól.

Biztos, hogy erről sok vita lesz még, hiszen ez is korlátozza a tagállamok szuverenitását (Magyarországon várhatóan az alaptörvényt is módosítani kell majd.) Bizonyos ügyekben nem az ő hatóságaik döntenék el, hogy valami bűncselekmény-e vagy sem, hanem a brüsszeli ügyészek, akik adott esetben a nyomozást is kivennék a kezükből. Az EPPO-t a tagállamokban úgynevezett delegált ügyészek képviselnék, az állandó tanácsok instrukciói alapján ők végeznék a konkrét nyomozati cselekményeket – illetve utasítanák a rendőrséget vagy az adóhatóságot, hogy nyomozzanak, ahogy ez a mai magyar rendszerben is történik.


Polt Péternek van egy jobb ötlete


Jelenleg is komoly viták vannak arról, hogy milyen ügyek kerüljenek az EPPO hatáskörébe. Az uniós támogatásokkal elkövetett, tízezer eurónál (mintegy hárommillió forintnál) nagyobb értékű csalások nyomozása szinte biztosan az európai ügyészségnél landol, de az már nem ilyen egyértelmű, hogy mi legyen az áfa-bűncselekményekkel. Ezeket az úgynevezett körhintacsalásokat az EU nélkül el sem lehetne követni, hiszen a lényegük az áruk utaztatása, és a többszörös áfa-visszaigénylés. Az áfacsalás egyszerre károsítja a tagállamok és az EU költségvetését, hiszen az áfabevétel egy része az uniót illeti. Bár ezeket a több országot is érintő, szervezetten elkövetett bűncselekményeket a legnehezebb nyomozni, jelen állás szerint a tagállamok ódzkodnak kiadni a kezükből az eljárásokat.

Az Országgyűlés európai ügyek bizottságának múlt heti ülésén Miskolczi Barna miniszteri biztos arról beszélt, hogy az EPPO-val kapcsolatban felmerülő elvi és gyakorlati problémákra lenne egy megoldás: a kormánynak nagyon megtetszett Polt Péter saját koncepciója, amit tavaly ősszel mutatott be Németországban, a legfőbb ügyészek európai konferenciáján. Ez lenne az úgynevezett hálózati modell, aminek lényege, hogy nem jönne létre olyan központi intézmény, ami elvonja a tagállamok jogköreit, a brüsszeli kollégium csak koordinálna és elvi kérdésekkel foglalkozna. A nyomozások és vádemelések a tagállami ügyészségeknél maradnának, amelyeken belül specializált egységek jönnének létre, ezek hálózata lenne lényegében az Európai Ügyészség.

Polt álláspontja szerint ezzel a modell lehetővé tenné, hogy az áfabűncselekményeket európai szinten nyomozzák – az érintett országok ügyészi egységeinek együttműködésével –, de anélkül, hogy érintenék a tagállamok szuverenitását, hiszen nem vonnák el a döntési jogukat a büntetőeljárásokban. A magyar legfőbb ügyész annyira komolyan gondolja a saját elképzelését, hogy személyesen mutatta be azt február végén Vera Jourova igazságügyi biztosnak. A magyar kormány is támogatja az ötletet, és igyekszik további támogatókat megnyerni az ügynek. Ha sikerül, akkor viszont szinte biztos, hogy idén év végére nem lesz „általános megközelítés” az ügyben, hiszen újra kell kezdeni azokat a tárgyalásokat, amik jelenleg egy teljesen más modellről szólnak.