Brüsszel újabb kifogással készül megfúrni Paks II-t

Fotó: MTI / Máthé Zoltán

-

A közös uniós kereskedelmi politikát is súlyosan sértheti a paksi bővítés jelenlegi formája – derül ki egy VS.hu birtokába jutott, nem nyilvános brüsszeli dokumentumból. Ez újabb gondot okozhat a magyar kormánynak, amely viszont furcsa gesztust tett az ügyben az Európai Bizottságnak.


„Miután egy ország az Európai Unió tagja lett, minden kétoldalú, harmadik féllel kötött szerződését csak a közösségi joggal összhangban kötheti meg. Mivel az Európai Uniónak feltétlen hatásköre van a Közös Kereskedelempolitikát illetően, csakis az Európai Unió hagyhat jóvá nemzetközi kereskedelmi megállapodásokat, beleértve azt is, ha egy tagállam olyan egyezményt köt egy harmadik féllel, amely közbeszerzésekre vonatkozik” – az első hallásra kissé nyakatekert, egy európai uniós tisztviselőnek viszont kifejezetten szájbarágó stílusban megírt mondatok abból a belső, kommunikációs felkészítőből származnak, amit az Európai Bizottságban a paksi bővítéssel kapcsolatban állítottak össze a testület szóvivőinek.

A VS.hu birtokába jutott dokumentum szerint a Bizottságnak komoly aggályai akadnak azzal kapcsolatban, hogy a 2014. január 14-én az orosz és a magyar kormány között megkötött bővítési megállapodás összhangban van-e az unió közös kereskedelempolitikájával. Közös szabályok vonatkoznak ugyanis arra is, ha egy tagállam megnyitná valamely piacát egy harmadik fél (jelen esetben Oroszország) előtt. Az uniós jog szerint ugyanis minden ilyen esetben az Európai Bizottság az illetékes szerv, egy tagállam kormánya maga nem dönthet arról, hogy eltér a szabályozástól, de a magyar kormány most mégis ezt tette.

Ez a kifogás eddig ebben a formában nem szerepelt az EU által nyilvánosan megfogalmazott aggályok között. Mint azonban a dokumentum fogalmaz: „mivel a paksi bővítésről kötött kormányközi egyezmény úgy nyitja meg a magyar, és ezáltal a közösségi közbeszerzési piacot is egy harmadik fél előtt, hogy eközben egyéb »harmadik országokat«, és magát az Uniót is kizárja a hozzáférésből,


végeredményben sérti az Európai Unió kizárólagosságát a Közös Kereskedelempolitikát illetően.

Az egyezmény ezért „nem tekinthető az uniós alapszerződésekkel összhangban állónak”, és még azok a kivételes esetek sem vonatkoztathatók rá, amiket egyébként az EU-s jog engedélyezne. Hogy egészen egyértelmű legyen a testület álláspontja, a kommunikációs felkészítő még azt is megjegyzi, ezek a kitételek akkor is érvényesek, ha egy kormányközi megállapodás csak egyetlen beruházásra vonatkozik.


Margrethe Vestager versenyjobi biztosnak komoly kifogásai vannak


Az EU gazdaságpolitikájában szerepel néhány nagyon világos alapelv, amelyekről tudható, hogy a közös intézmények ragaszkodnak hozzá: ilyen, hogy állami támogatást csak szigorúan meghatározott keretek között lehet adni, egy gazdasági szerződést átlátható módon kell megkötni, meghatározott értékű beruházások esetében nemzetközi tendert kell kiírni, valamint, hogy az EU a külső határait tekintve, kereskedelmi szempontból egységnek tekintendő, így egy tagállam sem köthet saját maga ilyen szerződéseket. Például Magyarország ha akarna sem vethetne ki vámot a kínai tornacipők importjára, ha egyébként nincs ilyen az EU-ban.

Mindezek ráadásul nemcsak uniós, hanem – és a dokumentum erre is felhívja a figyelmet – Világkereskedelmi Szervezetbeli (WTO) tagságunkból eredő kötelezettségek. Vagyis, amikor Magyarország csatlakozott a WTO-hoz, vállalta a fenti kötelezettségeket, melyeket egy úgynevezett Kormányzati Beszerzési Megállapodás keretében kötöttek meg az érintett országok. Ez egy a közbeszerzéseket egységesítő megállapodás volt, és az EU-n kívül még 45 tagállam csatlakozott hozzá, például Kanada, az Egyesült Államok, Norvégia, Új-Zéland vagy Dél-Korea.


Már vizsgálják

Ezek közül például amerikai és dél-koreai céget is érdekelhetett volna a paksi bővítés, melyeknek így esélyük sem volt labdába rúgni, hiszen a titkos, csak utólag nyilvánosságra hozott megállapodás szerint a kivitelező a Roszatom. Emiatt fut jelenleg több kötelezettségszegési eljárás is a Bizottságban a bővítéssel kapcsolatban.

Ezek egyike azt vizsgálja, van-e tiltott állami támogatás a beruházás mögött: Margrethe Verstager versenyjogi biztos korábban már nyilvánosságra hozott, hivatalos levele szerint legalábbis felmerül a gyanú, hogy az orosz hitel, és a magyar állami forrás bevonása ennek minősül, és emiatt november 23-án az EU eljárást is indított az ügyben. A magyar kormány viszont kitart amellett, hogy nincs állami támogatás a bővítés mögött, mert az „piaci alapon is megvalósulhatna”, és a befektetett pénz megtérül majd.


Egyelőre kérdéses a bővítés sorsa


Korábban több brüsszeli forrásunk is azt valószínűsítette, hogy ebben az ügyben viszonylag egyszerűen meg lehet majd egyezni az Európai Bizottsággal: egy hasonló esetben ugyanis a testület jóváhagyta a brit Hinkley Point atomerőmű bővítésének finanszírozását. Ott az a döntés született, hogy ugyan van állami támogatás a beruházás mögött, de ez az EU-jognak megfelelő módon történik.

Ennél sokkal súlyosabb ügy ugyanakkor a tendereztetés elmaradása, ami miatt szintén indult már egy kötelezettségszegési eljárás. Arról szakemberek szerint már jóval nehezebb lesz meggyőzni a Bizottságot, hogy csakis tender nélkül, csakis a Roszatom kiválasztásával valósulhatott meg a bővítés, és ez nem ellenkezik az uniós joggal.


Abszurd helyzet?

A birtokunkba jutott dokumentum is részletesen kitér erre, és úgy fogalmaz, hogy a Bizottság szerint a tender hiányával a nemzetközi közbeszerzésekről szóló uniós direktívát is megsértette a magyar kormány. Ez elég egyértelműnek tűnik, de egy, a bővítést közelről figyelemmel kísérő energetikai cég vezetője azt mondta: abszurd helyzet keletkezne, ha emiatt elkaszálná a Bizottság a beruházást. Egy lehetséges szankció ugyanis az lehet, hogy a kormányt kötelezik a beruházás felfüggesztésére, és utólag a tender kiírására. Ezen viszont a Roszatom már úgy indulhatna újra, hogy a legapróbb részletekig tisztában van a bővítés minden elemével, így eleve behozhatatlan előnyből indulna esetleges vetélytársaival szemben.


épülő M4-es autópálya, Csepreghy Nándor

Csepreghy Nándor bővítésért (is) felelős államtitkár: hangnemet váltottunk?


Moszkvától Brüsszelig

Korábban többször is megírtuk, hogy az orosz fél elégedetlen a bővítés előkészítésének ütemével, és Moszkvában az is megdöbbenést keltett, hogy egy december 24-i kormányrendelet szerint a bővítést végző társaság alaptőkéjéből 8 milliárd forintot átcsoportosítottak az Állami Filmalaphoz. Információink szerint orosz részről ezt is annak jeleként értékelték, hogy a kormány valójában nem annyira elkötelezett a beruházás mellett, mint azt a hivatalos nyilatkozatok állítják.

Ebből a szempontból érdekes lehet, hogy egy bizottsági forrásunk arról beszélt a VS.hu-nak, hogy tavaly ősszel a magyar kormány váratlanul taktikát váltott a Bizottsággal folytatott kommunikációjában. Ez annyit jelentett forrásunk szerint, hogy a levelezésben áttértek a magyarról az angol nyelv használatára. Ez apróságnak tűnik, de több bizottsági tisztviselő is azt mondta, ilyenre általában csak kivételes esetekben szokott sor kerülni. Az EU gyakorlata szerint ugyanis egy tagállamnak joga van saját hivatalos nyelvén kommunikálni az uniós szervezetekkel (nem véletlen, hogy több ezer tolmács dolgozik Brüsszelben), és ez az elterjedt gyakorlat. A lengyel kormány legutóbb például több száz oldalnyi lengyel nyelvű tájékoztatást küldött kit a Bizottsághoz a vitatott gazdasági intézkedéseiről. Az angolt az olyan esetekben, mint egy kötelezettségszegési eljárás csak akkor használja egy-egy tagállam, ha szeretné minél jobban felgyorsítani a procedúrát. Ennek egyik extrém példája az volt, amikor a 2008-as gazdasági krízis kitörése után az eurózóna tagállamainak pénzügyi vezetői telefonon, angolul egyeztették a Bizottsággal a különböző bankmentő csomagok és krízisadók feltételeit, hogy a lehető legrövidebb idő alatt enyhítsenek a tőzsdei pánikhangulaton.

A fordítás elhagyásával heteket, akár hónapokat is lehet spórolni, ezen kívül a közös munkanyelvre való áttérést a Bizottságban mindig pozitív gesztusként értelmezik az adott kormány részéről. Így ezt a lépést lehet úgy is értelmezni, hogy a magyar kormány is szeretne minél hamarabb túl lenni az eljárásokon, de akár úgy is, hogy a korábbi kardcsörtetés után (Lázár János például azt mondta: „mindenképpen megépítjük Paks-II-t, mondjon bármit is a Bizottság"), a kormány esetleg konstruktívabb magatartásra vált.