Bruno Bourel: Fél másodperc tiszta Budapest

Bruno Bourel

fotóművész

Több mint 20 éve járja a budapesti utcákat és fotózza fényeket, Fényrajzok Budapest címmel négyszer is megjelent már a könyve, de nincs kedvenc helye, pláne kedvenc Duna-oldala Bruno Bourel fotóművésznek.


Nem lettem vérbeli budapesti, itt vagyok, itt lakom, ideköt a munkám, de amit csinálok, az valójában lehetne bárhol a világban”, mondja.

„Párizsban születtem, felnőttként, 15 év fotózás után a sorsom idehozott, és itt maradtam. Amikor először jártam itt, Budán laktam, és amikor ideköltöztem, akkor sokáig a Liszt Ferenc téren. Ez az az idő volt, amikor még nem volt ott egyetlen kávéház se. Most is Pesten élek, az egyik rakparton. Még mielőtt Magyarországra költöztem laktam tengerparton is, de nagyon urbánus lélek vagyok. Szívem szerint városban élek, de nyugalomban, mint amilyen például a XII. kerület.

A munka más. Annak idején színesben kezdtem, de nagyon rég fekete-fehérben fotózok, ugyanazzal a csendes Leicával. A legsötétebb „tiszta fekete” ideje például kora délután kezdődik.
A fotózás életmód, én több mint 20 éve minden nap Budapestet fényképezem, de amit mutatok belőle, az emberek, az érzések, az elkapott pillanatok, az lehetne bárhol máshol is.
A Budapest-könyvben 72 fotó van, az expozíciós idő együttvéve körülbelül fél másodperc. Mondhatni, hogy a könyv „fél másodpercnyi tiszta Budapest”, ahol egy dolog mégis van, ami igazán különleges, és az a a fény. Talán a Dunának köszönhető, de sehol máshol nincs ilyen.”


Buda legyen, vagy Pest


Buda
Pest

SZAVAZAT UTÁN