Bródy János tizenegy nagy dobása

Fotó: Fortepan / Urbán Tamás

-

Felejtsük el egy kicsit a Ha én rózsa volnékot, meg az István, a királyt, nem is beszélve a Micimackóról. A hetvenéves Bródy Jánosnak ugyanis voltak ezeknél kevésbé ismert, de legalább olyan erős szerzeményei is.


Ha én rózsa volnék. Hunyd le a szemed. Földvár felé félúton. Mama, kérlek. A teljes István, a király. No meg a Micimackó és persze a Boldog születésnapot. Alighanem ezek a ma hetvenéves Bródy János legismertebb művei, némelyek már önálló életre keltek a magyar könnyűzenében, és egész biztos akad köztük olyan is, amely már a kedves olvasó könyökén jön ki.

Bródy munkásságára ráadásul az elmúlt évtizedek alatt rárakódott egy sereg egyéb réteg, az Artisjus-szerepvállalásától kezdve a közéleti aktivitásáig, ami sokak számára megnehezíti mára, hogy kizárólag előadóművészként gondoljanak rá. Pedig egy ilyen szép jubileum remek alkalom lehet arra, hogy az előadó-dalszerző-szövegíró Bródyra koncentráljunk, mert az ő munkássága tényleg megérdemli a kivételes figyelmet. Legyen szó az Illésnek, Koncz Zsuzsának, a Fonográfnak, Halász Juditnak írt számokról vagy a saját maga által előadott dalokról, a Bródy-életmű még úgy is elképesztően erős, ha az utóbbi évtizedek – ahogy az sokakkal lenni szokott – inkább csak függelék az első tíz-húsz évhez képest.

Jöjjenek hát Bródy János legjobb pillanatai – dalok, melyekben akár szövegíróként, akár dalszerzőként vagy éppen előadóként vett részt, és amelyeket nem hallani a céges bulikon és a falunapokon sem.


1. Illés: Óh, mondd (1966)


Nem lehet elégszer hangsúlyozni ennek a dalnak a jelentőségét: ez volt az első saját dal, amelyet az Illés eljátszott, és amelyből akkor a Bosch-klub közönsége egy szót sem értett, de simán elment a többi angol beatsláger között. Szörényi Levente és Bródy János ’65 nyarán Nógrádverőcén írták meg az első magyar nyelvű számaikat, miközben a vetélytársak még a luxemburgi rádióból felvett külföldi slágereket játszották csak. Bródy mindössze 19 évesen kezdett szövegeket írni, miközben addig a magyar könnyűzenében nála jóval (akár évtizedekkel) idősebb mesterek próbáltak a fiatalok nyelvén szólni. Nem meglepő, hogy Bródynak ez jobban ment, és ezekkel a dalokkal a magyar popkultúra ténylegesen átléphetett a hatvanas évekbe.

Zene: Szörényi Levente, szöveg: Bródy János


2. Illés: Nem érdekel, amit mondsz (1967)


Ez például tipikusan az a szöveg, amely még egy-két évvel korábban is elképzelhetetlen volt a magyar könnyűzenében. Hasonló hangvételű, mint a zenekar egyik legismertebb számává vált Ne gondold, de itt trükkösebb a szöveg, és mintha a fiatalok önfejűsködését megelégelő, konszolidálódott idősebb generáció nevében íródott volna: „Én dolgozom egész nap, a sok szöveg kifáraszt. Te folyton csak vitázol, de semmit se csinálsz jól.” Mellesleg zeneileg is sokkal merészebb, mint a Ne gondold békebeli rockandrollja.

Zene: Szörényi Levente, szöveg: Bródy János


3. Koncz Zsuzsa: Szőke Anni balladája (1967)


Koncz Zsuzsa és Bródy több évtizeden átívelő együttműködésének egyik legerősebb darabja ez a modern népballada: minimalista zenei körítés és egy vidéki lány története, aki nem találja a helyét a nagyvárosban: „Dolgozik nappal, s tévét néz este, nincs társasága, nincs ismerőse.” Bródy számos történetmesélős dalszövege közül az egyik első, és az egyik legerősebb is, bár ebben a zenének is szerepe van – nem véletlenül ezzel a számmal próbálták Konczot Joujana néven befuttatni a francia piacon, de a szöveg által adott plusz a fordítással eltűnt. Az Ezek a fiatalok című filmnek köszönhetően még egy filmfelvétel is megmaradt róla, amely bármennyire hazug is a jólfésült, illedelmesen hallgató fiatalokkal, jó látni az énekesnőt és a zenészeket ilyen fiatalon.

Zene: Illés Lajos, szöveg: Bródy János


4. Illés: Március 1848 (1969)


Bródy dalszövegeiről sosem mulasztják el megemlíteni, hogy meg kellett tanulnia a sorok között üzenni, kikerülve a cenzorokat. Ezt különösen a hetvenes években fejlesztette tökélyre, viszont fiatalon becsúsztak olyan dalok is, melyeket mai fejjel nehéz megérteni, hogyan engedhettek át a máskor oly szemfüles elvtársak. A Március 1848-ban ugyanis Bródy nem célozgat, hanem pár hónappal a Magyar Néphadsereg dicstelen csehszlovákiai bevonulása után arról beszél, hogy „Igazság, hej! Hát nincs, ki hallaná a hangját. Hódító, rabló katonának én nem állok, testvéreim gyilkosává én nem válok.” Nem csoda, hogy ezután a hatalom fokozott figyelmet fordított az Illésre, de hiába tiltották ki a zenekart Budapestről, és tették indexre a dalaikat a Rádióban, a szellemet már nem lehetett visszazárni a palackba, az együttes már túl népszerű volt ahhoz (és mellesleg hasznot is hozott az állami koncertszervező ORI-nak), hogy komolyan ártani lehessen nekik. Igaz, ezt és egy későbbi rendőrségi ügyet követően Bródy már óvatosabban fogalmazott a szövegeiben.

Zene: Szörényi Levente, szöveg: Bródy János


5. Illés: A Kati jött (1971)


És mi sem lehet jobb példa a burkoltabb fogalmazásmódra, mint ez a szám, mely a zenekar korábbi, Júliára várunk című dalára reflektál: ebben a címbeli Júlia a tiszta szerelem megtestesítője, két évvel később viszont már le kell számolni az illúziókkal. Ez ugyanis az az időszak, amikor a gazdasági reformok és az enyhülés rövid időszaka nyilvánvalóan lezárult – a pártban győztek a keményvonalasok, és aki még reménykedett korábban valami változásban, annak be kell látnia, hogy hiába. Örüljünk annak, ami van, hiszen élhetnénk úgy is, mint az oroszok vagy a románok. A Kati sem az a nő, akiről egész életünkben álmodoztunk, de ha Júlia nincs, a Kati is jó.

Zene: Szörényi Levente, szöveg: Bródy János


6. Illés: A lány és a csavargó (1971)


Bródy a közéleti témák mellett azért a személyes dalokban is erős volt, és ez a gyilkos ballada is mindenkinek elég érthető volt: csak látszólag egy borzongató felnőtt mese, valójában egyetemes témákról szól, megállapodni képtelen férfiakról és családra vágyó nőkről. Nehéz nem belelátni a sokáig nagy csajozógép hírében álló Bródyt a történetbe, pláne, hogy ezt a számot már ő is énekelte. Az utolsó sort pedig mindenki értse, ahogy akarja: „És a fiú a völgyben maradt, eltemetve, örökre.” (Ezt a dalt sokan a Quimbytől ismerik, pedig az sokkal modorosabb, az eredeti az igazi.)

Zene: Szörényi Szabolcs, szöveg: Bródy János


7. Halász Judit: Elmúlt az éjjel (1973)


Ezt a dalt egy szavazáson a hetvenes évek legjobb magyar dalának választottuk, és nem nagyon változott azóta a helyzet, ez talán az egész életmű legerősebb darabja. „A lúdbőröztetően szép, álomszerű kórus, a puritán hangszerelés és Halász Judit bájos énekhangja pedig olyan ellenállhatatlan elegyet hoz létre, amire kevés példa van a magyar popzenében” – írtuk akkor, és ezzel Bródy zeneszerzőként is kilépett Szörényi árnyékából, azért viszont kár, hogy később nem ezt a vonalat vitte tovább, lett volna még benne fantázia.

Zene és szöveg: Bródy János


8. Szörényi Levente: Az angolna (1973)


Az Utazás című átmeneti lemezen már gyakorlatilag a későbbi Fonográf együttes játszik, csak még Szörényi Levente szólólemezeként lett feltüntetve. Az albumról messze nem ez a legismertebb szám, viszont ez talán a legszürreálisabb Bródy-szöveg. Jobban megnézve az angolna egy nő, aki folyton kicsúszik a narrátor kezéből. Mindenesetre már csak a „Feljött hozzám hallgatni a John Lennont az angolna” sor miatt megérte. Különben sem kell mindig komolykodni, nem igaz?

Zene: Szörényi Levente, szöveg: Bródy János


9. Koncz Zsuzsa: Kornél és Elvira (1976)


A már említett, történetmesélős Bródy-számok talán legjobbja: egy szerelmi négyszög a Kádár-korszak szürke hétköznapjaiból, szereplői Kornél, a megállapodni nem tudó férfi (ugye ez visszatérő motívum), aztán Elvira (aki egészen Szekszárdig menekült előle), Helén (aki pocsékul főz) és Adél (aki férjet és gyereket akar). Csoda-e, hogy Kornél a végén mégis Elvira után megy Szekszárdra? A dalt később a Moziklip című filmhez Ács Enikő is elénekelte, és így van hozzá egy videoklip is, melyben a két éve elhunyt Herpai Sándor alakítja Kornélt.

Zene: Móricz Mihály, szöveg: Bródy János


10. Fonográf: Edison Magyarországon (1977)


Ez a dal pedig arra példa, hogy ebben az országban tényleg nem változik soha semmi. Születik egy szám arról, hogy Edison 1911-ben Magyarországra látogat (méghozzá a Budapest Villamossági Rt. igazgatója, Fodor István meghívására, aki talán minden idők legvalószínűtlenebb magyar történelmi személyisége, aki egy popdal szövegébe került), sajnálkozik a tömeges kivándorlás miatt, és úgy véli, „nagy veszteség, hogy ilyen szép és haladó ország nem biztosítja mindenkinek a társadalmilag hasznos munkát”. Ez a szöveg másképp aktuális 1977-ben, és még mindig aktuális 2016-ban is. Arról nem is beszélve, mennyire „kár, hogy a magyar nyelvet rajtunk kívül nem érti senki, nem érti senki, nem érti senki és nem is akarja megtanulni.”

Zene: Szörényi Levente, szöveg: Bródy János


11. Halász Judit: Kalózdal az almaszószról (1980)


1980-ban járunk, a nemzetközi pop-rockéletben már egy ideje a punk és az új hullám a legdivatosabb hívószavak, itthon viszont még nyomuk sincs. Mi erre Bródy János válasza? Hát egy lelassított Ramones-dal az almaszószról és Halálfej Joe-ról, a vén kalózról. Ami persze bohókás gyerekdalnak álcázva, a radar alatt repülve lesz az első punkszám, amelyet lemezre vettek itthon, és ez még akkor is váratlan fordulat, ha ebben semmi szándékos nem volt. Nem véletlenül játszotta ezt a dalt a Prosectura is, ez a riff tényleg hibátlan. Mi más maradhat hátra, kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napja Bródy Jánosnak.

Zene: Bródy János, szöveg: Veress Miklós