Brit tudósok kapták a fizikai Nobelt

Fotó: MTI/AP/TT News Agency / Anders Wiklund

-

Az anyag egzotikus formáinak kutatásáért ítélték oda a Nobel-díjat a három tudósnak 50-25-25 arányban.


Az anyagkutatás terén elért elméleti eredményeiért három brit születésű tudós, David J. Thouless, valamint F. Duncan M. Haldane és J. Michael Kosterlitz kapja az idei fizikai Nobel-díjat – jelentette be kedden a Svéd Királyi Tudományos Akadémia.

A Washingtoni Egyetem, a Princeton és a Brown Egyetem munkatársa az anyag szokatlan formáinak tanulmányozásával érdemelte ki az elismerést. Az indoklás szerint



„úttörő munkájuknak köszönhetően kereshetővé váltak az anyag új, egzotikus formái”.

A kitüntetettek 8 millió svéd koronával (257 millió forintos összeggel) gazdagodnak, ennek felét Thouless kapja, a másik felén Haldane és Kosterlitz osztozik. A díjátadó ünnepséget hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján rendezik.


Három brit, akik amerikai egyetemek munkatársai


A fizikai Nobel-díjat 1901 óta eddig 110 alkalommal ítélték oda 204 tudósnak, de a díjazottak száma 203, mert az amerikai John Bardeen (eddig egyedüliként) két alkalommal (1956, 1972) is megkapta a kitüntetést. Az elismerésben 47 alkalommal részesült egy tudós, 32 alkalommal kettő, 31 alkalommal pedig három. 1901 óta hat alkalommal (1916, 1931, 1934, 1940, 1941, 1942) nem adományoztak fizikai Nobel-díjat.


Az eddigi kitüntetettek között két nő van: Marie Curie 1903-ban, Maria Goeppert-Mayer 1963-ban volt díjazott. Marie Curie több szempontból is rekorder: személyében 1903-ban először érdemelt ki nő Nobel-díjat, amikor férjével, Pierre Curie-vel elnyerték a fizikai Nobelt. A kitüntetés történetében ők az első Nobel-díjas házaspár is. Marie Curie 1911-ben a kémiai Nobel-díjat is elnyerte, ezzel a nők között ő az egyedüli kétszeres Nobel-díjas tudós.


A fizikai Nobel-díjat kapják a legfiatalabbak


A fizikai Nobel-díjasok átlagéletkora 55 év. A díjat legfiatalabban 1915-ben az akkor 25 éves Lawrence Bragg kapta, legidősebb korában pedig 2002-ben az akkor 88 éves Raymond Davis Jr. nyerte el. Családi díjazásra a Curie-házaspáron kívül több példa is van még a fizikai Nobel-díj történetében: Lawrence Bragg édesapjával, Williammel közösen részesült a kitüntetésben 1915-ben, és ha nem is egyszerre, de Niels Bohr (1922) és fia, Aage N. Bohr (1975), Manne Siegbahn (1924) és Kai M. Siegbahn (1981), valamint J. J. Thomson (1906) és George Paget Thomson (1937) személyében szintén apa és fia vehette át a kitüntetést.


Magyar születésű tudósok közül eddig hárman kaptak fizikai Nobel-díjat. 1905-ben a Németországban dolgozó Lénárd Fülöp „a katódsugaras vizsgálatokra alapozott atommodelljéért (dinamida)”, 1963-ban az Egyesült Államokban élő Wigner Jenő az atommagok és az elemi részek elméletének fejlesztéséért, kivált az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért, 1971-ben pedig a Nagy-Britanniában élő Gábor Dénes a holográfiai módszer felfedezéséért és fejlesztéséhez való hozzájárulásáért.


Az elmúlt évtized fizikai Nobel-díjasai:

  • 2006 – Az amerikai John C. Mather és George F. Smoot a világegyetem, a naprendszerek és a csillagok keletkezésével kapcsolatos, e folyamatok mélyebb megértését segítő kutatómunkájáért.
  • 2007 – A francia Albert Fert és a német Peter Grünberg az óriás magnetorezisztencia felfedezéséért, amely lehetővé tette a számítógépes merevlemezek radikális miniatürizálását.
  • 2008 – Az amerikai állampolgárságú Nambu Joicsiro a spontán szimmetriasértés a szubatomi részecskék fizikájában elnevezésű mechanizmus felfedezéséért, valamint a japán Kobajasi Makoto és Maszkava Tosihide a szimmetriasértés eredetének felfedezéséért.
  • 2009 – Az amerikai Charles K. Kao az optikai szálakon keresztül továbbított fény kutatásában elért alapvető eredményeiért, valamint a szintén amerikai Willard S. Boyle és George E. Smith egy képalkotó félvezető detektor, a CCD-szenzor feltalálásáért.
  • 2010 – A Nagy-Britanniában dolgozó orosz Andre Geim és Konstantin (Kostya) Novoselov a kétdimenziós grafénra (egyetlen atom vastagságú grafitréteg, kétdimenziós szén atomrács) vonatkozó előremutató kísérleteikért.
  • 2011 – Az amerikai Saul Perlmutter, az ausztrál Brian P. Schmidt és a szintén amerikai Adam G. Riess a világegyetem gyorsuló ütemű tágulásának távoli szupernóvák megfigyelésével történt felfedezéséért.
  • 2012 – A francia Serge Haroche és az amerikai David J. Wineland kvantumfizikai kutatásaiért. A két tudós közvetlen módon igazolta a kvantummechanika jóslatait, munkájuk új típusú, szupergyors, kvantumfizikán alapuló számítógép megépítéséhez vezethet el.
  • 2013 – A brit Peter Higgs és a belga Francois Englert, akik megjósolták az isteni részecskeként emlegetett Higgs-bozon létezését. Teoretikusan bizonyították azt a mechanizmust, amely hozzájárult a szubatomi részecskék tömege eredetének megértéséhez, és amelyet aztán a CERN részecskegyorsító kutatói megerősítettek az elemi részecske felfedezésével.
  • 2014 – Három japán kutató, Akaszaki Iszamu, Amano Hirosi és – az 1999 óta az Egyesült Államokban dolgozó, amerikai állampolgár – Nakamura Sudzsi (Shuji Nakamura) a kékfény-kibocsátó dióda (kék LED) feltalálásáért.
  • 2015 – Kadzsita Takaaki japán és Arthur B. McDonald kanadai tudós a neutrínóoszcilláció felfedezéséért.