Bort iszol a Szigeten? Hülye vagy?

Fotó: Vs.hu / Hirling Bálint

-

A legtöbben söröznek a Szigeten. De mire számítson az a szerencsétlen, aki mégis bort szeretne inni?


A Szigetre nyilván nem azért megy senki, hogy különleges borélményben legyen része, vagy ha igen, úgy kell neki: jó néhány évvel ezelőtt álltam a Nagyszínpad-közeli Présháznál kezemben egy taszító műanyag pohárban a drágán megvásárolt kézműves fehérborral, ami kb. 25 fokos volt és élvezhetetlen. Gyorsan levontam a tanulságot.



Présház már nincs, helyette van a DiVino és pár éve már egy külön bor- és fröccskert is, szintén a Nagyszínpad közelében. Aki máshol akar borozni a Szigeten, annak nincs könnyű dolga, az észak felé vezető, büfékkel szegélyezett úton egyetlen, Fröccsöntő nevű boros helyet találtam, illetve elvétve akadnak még olyan kocsmák, ahol van folyóbor is. És persze ott a mindent túlélő Hilltop, ami a 90-es években nagyjából az egyedüli boros hely volt a Szigeten. Már nem tartozik hozzá akkora pados rész, mint régebben, de még mindig adja magát mint találkozási pont a Nagyszínpad felé.


Egy bulis boros hely a fröccskerten belül


Sajnos már nem szeretem az Irsai Olivért (és örülnék, ha a pincérek és pultosok országszerte leállnának azzal, hogy „csajos” borokat ajánlgatnak nekem – nő vagyok, nem idióta), és számomra a sörözés sem opció (gluténérzékenység), úgyhogy mégiscsak keresem, ha nem is a jó, de a tűrhető bort a Szigeten. Tisztában vagyok vele, hogy ezzel a kisebbséghez tartozom, és ezt megerősítették azok a pultosok is, akikkel kint beszéltem: a többség sörözik.

Az egyik nagyobb boros helyen gyors fejszámolással arra jut a tulaj, hogy napi 300-350 liter bort adnak el, amivel ő nagyjából elégedett, de azért „jobb lenne, ha 5-6 fokkal hidegebb volna”, akkor többen boroznának. A kb. tizenöt kis házikóból álló bor- és fröccskertben az egyik pultos szerint nem megy elég jól a biznisz, mert „sok boros hely van, viszont sokan söröznek”.



Körbenézve rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy itt senki sem a jobbnál jobb boraival próbál kitűnni, mindenhol elsősorban a fröccsöt tolják, meg a különböző szörpökkel bekevert kotyvalékokat. A legdurvább helynek a mátrai borokkal dolgozó A nyúlon túl tűnik, amely nemcsak nevében, hanem kínálatában is az abszurd humort képviseli: lehet kapni olyan literes fröccsöt, ami 6 rész rozéból, 1 rész vörösborból, 3 rész szódából áll, de bátrabbak választhatják az 5 rész fehér, 2 vörös, 3 szóda variációt is.


Bátraknak: A nyúlon túl


A pultos fiú azt állítja, hogy ezeket kikísérletezték, és finomak, de aztán elszólja magát: „a rozé jó, azt kár elrontani”. Azért azt is bekeverik, szörpöt adnak hozzá. Megkóstolom, sok jéggel egész jól csúszik. Ugyanitt leleményes árukapcsolás: angol nyelvű felirat hirdeti, hogy ha veszel egy fröccsöt, ingyen töltheted a telefonodat.

Javarészt kisebb, viszonylag ismeretlen borászatok képviseltetik itt magukat, talán még a szekszárdi Szeleshát a legnagyobb név. Némelyik bódéban kifejezetten értelmezhetetlen tételekkel is találkozni, figyelmetlenségből belefutok például egy gyanúsan öreg (2011-es) sauvignon blanc-ba – jó szándékkal feltételezhető, hogy szebb napokat is látott.



A borok decinkénti minimálára 400 forint, a szódáé pedig 60, tehát például a legolcsóbb hosszúlépés, amit a Szigeten ihat az ember, elméletileg 520 forint. A fröccskerten belül viszont mintha más szabályok uralkodnának: itt sok helyen csak 350 forintot kérnek a borok többségéért. Ennél olcsóbb viszont tényleg nincs sehol.


DiVino, Sziget fesztivál

A DiVinónál ezt mind nem lehet kapni


Szeretem a kísérletezést és bármikor szívesen kipróbálom számomra ismeretlen pincék borait, de azután, hogy a fröccskertben véletlenszerűen kóstoltam, mégis azt mondanám, hogy aki a Szigeten biztosan nem akar a nyúlon túlra kerülni, maradjon a DiVinónál. Szűkre szabott választékkal vannak jelen, de az jól átgondolt: a folyóborokon túl hatféle száraz fehér, egyetlen rozé (abból úgyis a folyót issza az ember fröccsnek) és háromféle vörös a tisztesség kedvéért (akiben van életösztön, nyilván nem próbálkozik velük 35 fokban).

És itt végre a hőmérséklet is stimmel: a fröccskertben sehol nem volt elég hideg a szóda, most kapok egy olyan rozé hosszúlépést, amilyet ilyen döglesztő kánikulában inni akarok. Ennél többet én a Szigeten nem is várok.