Boldog-boldogtalan ingatlanügynök lehet?

Fotó: MTI/MTVA / Marjai János / MTI/MTVA / Marjai János

-

Egyre többen állnak ingatlanügynöknek, miközben egyre többen próbálják levakarni magukról a közvetítőket. Azt tartják ugyanis róluk, hogy erőszakosak, idegesítőek és zaklatják az eladókat. Hiába vannak megbízható és precíz ügynökök, valamiért mégis több a rémtörténet, mint a kellemes tapasztalat. Cikksorozatunk első részében a leghajmeresztőbbek közül szemezgettünk.


„40 ezer szakképzett ingatlanközvetítő van Magyarországon, nagyjából a tizedük, 4 ezer dolgozik. A többi vadhajtás, olyan ember, aki mindenféle szakképesítés nélkül árul ingatlant” – mondja a VS.hu-nak Békési Béla, a Magyar Ingatlanközvetítők és Értékbecslők Szakszervezetének (MIÉSZ) elnöke. „Olyan is ingatlanközvetítőnek áll, akinek egyszer egy ingatlanos eladta a házát, és megtetszett neki az első látásra könnyűnek ígérkező kereseti lehetőség” – folytatja.

„Aztán ott vannak a volt hitelközvetítők, ügyvédek, társasházkezelők, közös képviselők, mérnökök, sőt orvosok is” – belőlük is sok esetben lesz ingatlanközvetítő. Utóbbira utal a Magyar Tudományos Akadémia közgazdaság-tudományi intézetének 2015-ös orvoselvándorlást vizsgáló tanulmánya. Az anyag szerint a pályaelhagyó orvosok 40 százaléka olyan új munkát választ, aminek semmi köze a gyógyításhoz: a kereskedelemben vagy ingatlanügynökségeknél helyezkednek el.

Alapi Csaba 11 évvel ezelőtt lett ingatlanügynök, korábban kereskedő volt. „Sok mindent árultam már, kíváncsi voltam, hogy lakást el tudok-e adni.” A cégnek, amelyiknek azóta is egyéni vállalkozóként dolgozik, saját ingatlaniskolája volt, ott tanulta a szakmát, később OKJ-s tanfolyamot is végzett. A 2000-es évek elején, amikor még tartott az ingatlanboom, „hetente 20-30 embert képeztek”, kimondottan arra, hogyan adják el az új építésű társasházi lakásokat.



Azóta nagyot fordult a világ, és az ingatlanpiac is megszenvedte a válságot: az ingatlaniskola bezárt, Csaba cégétől sokakat elbocsátottak. Ingatlanügynökökre azóta is szükség van, csakhogy Csaba szerint mára felhígult a szakma. Most már „boldog, boldogtalan ingatlanügynök lehet, mindenféle képzés nélkül, miközben illatszer- és biztosítási ügynök is egy személyben”. Azt a szakszervezeti elnök is megerősíti, hogy sokszor olyanokból lesz ingatlanügynök, akik korábban próbálkoztak már valamiféle fogyasztói-értékesítő rendszerben.

Egy másik ingatlanközvetítő a szakmát az egyik nagyobb franchise cégnél kezdte. Ő úgy tartja, hogy az ingatlanügynökök 60-70 százalékának semmilyen papírja nincs. Csorba Dániel ingatlanosként blogot is vezet a munkájáról. Szerinte a törvényi előírásnak már akkor eleget tesz egy cég, ha egyetlen regisztrált alkalmazottjának van OKJ-s ingatlanközvetítői és értékbecslő végzettsége. Azt nem nézik, hogy a többi esetleg kókler, jobb esetben referens státuszú betanított munkás, aki csak bizonyos részfeladatokra alkalmas.

Abban a MIÉSZ elnöke és több általunk megkérdezett ingatlanszakértő is egyetért, hogy sok a szélhámos az ügynökök között. Balla Ákos, a Balla Ingatlaniroda tulajdonos-ügyvezetője egyenes úgy fogalmaz, hogy „az ingatlanszakma nem a külső, hanem a belső ellenségekkel, a kóklerekkel küzd”.


Erőszakosak, idegesítőek, akkor is zaklatnak, ha a hirdetésben megírod, hogy nem kérsz az ingatlanosok segítségéből. Nincs hozzáadott érték, nem ismerik a piacot, sürgetnek, hogy minél előbb add el

– néhányan ezt tartják az ingatlanügynökökről. Persze vannak pozitív példák, amikor az ingatlanos megbízható, korrekt, és szakmailag felkészült. De sajnos több a rémtörténet, mint a kellemes tapasztalat.


Ez egyik ötlet adja a másikat

István Budapesten keresett lakást, ehhez több ingatlanossal is szerződött, de megbánta. „Miután rommá hangsúlyoztam, hogy déli lakás kell, ez az egyik legfontosabb paraméter, elvitt egy északiba, ahol szemben volt egy hétemeletes izé, ahová egy percet sem süt be a nap egész évben! Mikor szóvá tettem ezt, ő azt mondta, de nagyok az ablakok” – meséli. „Volt, hogy azt magyarázta az M5-ös bevezető szakaszától nem egész egy utcára, hogy ez csendes lakás, nem hallatszik be az autópálya, még a kertben sem hallani! De a legjobb az volt, amikor kérdeztem, mennyi a rezsi, a gázszámla, a közös költség, ilyesmi, és az ingatlanközvetítő egészen meglepődött, és felkiáltott: milyen jó ötlet, ezt felírom!”

István szerint azoknak az ingatlanosoknak, akikkel ő találkozott, fogalmuk sem volt a felújítások részleteiről. "Egy drága madárhegyi lakást A+-os energiatanúsítvánnyal hirdettek. Kérdeztem a kivitelezőt(!), hogy ez mit jelent, és csak úgy motyogott valamit. Mondtam neki, hogy az A+-osban már van valamilyen megújuló energiaforrásnak, napelemnek, napkollektornak, geotermikus fűtésnek kellene lenni, nemde? Mire ő: Megmondom őszintén, nem tudom. Nálunk van egy egyetemista, aki ezt szokta csinálni, és ő méri föl".”

Istvánnak végül sikerült lakást vennie, ingatlanközvetítő segítsége nélkül.


Kopasz vagyok, cinikus és nagy a szám

– hirdeti magát Alapi Csaba, aki elismeri, sok a rossz a tapasztalat az ingatlanosokkal, de ugyanakkor sokan jól végzik a munkájukat. Ez utóbbi általában azokról mondható el, akik tudomásul veszik, hogy meg kell dolgozni a pénzért. Ő például a birtokba adásig segíti az eladót, környezettanulmányt készít, segít a fotózásban. Cserébe kizárólagos szerződést hajlandó csak kötni az ügyféllel, bruttó 3 százalék a jutaléka. Azt mondja, sosem voltak szomorúak az ügyfelei, amikor odaadták a jutalékát, sőt, még borravalót is kapott.


Mennyit keres egy ingatlanügynök?

Az ingatlanügynököket gyakran éri az a vád, hogy az elvégzett munkához képest aránytalanul sokat keresnek. A kép az ingatlanosok jutalékáról vegyes: 2-6 százalék jutalékot, plusz áfát kérnek ma Magyarországon. A vevő ezért gyakorlatilag ugyanazt a szolgáltatást kapja – magyarázza Balla Ákos, csak „amíg az egyiknél nincs benne a franchise díj vagy egyéb hasonló tétel, addig a másiknál ezt, vagy a cég extra profitját fizetik meg az akár 5-6 százalékos díjban”. Szerinte ebben a szakmában etikusan és aktívan dolgozva az átlagbér 2-3-szorosa érhető el. A MIOSZ elnöke úgy látja, „az ingatlanközvetítő addig igazán szimpatikus, amíg hozza a vevőjelölteket. Amikor fizető vásárlót állít, akkor kezd mocorogni a kisördög az ügyfelekben: miért keres ez az ügynök ennyit?”


„Némelyikük felháborodik, amikor azt mondom, hogy drágának tartom a szolgáltatásukat, ezért nem kérek belőle” – mondja Csaba, majd gyors fejszámolást végez: „egy 18 milliós lakáshoz mondjuk 10-szer kell a közvetítőnek kimennie, tegyük fel, alkalmanként 3 órára, az azt jelenti, hogyha sikerül eladni a lakást, 30 óra munkával, 2-5 százalékkal számolva 360 – 900 ezer forint bevételhez jut”. Szerinte csak akkor érdemes ingatlanközvetítővel szerződni, ha az eladónak nincs ideje a lakással foglalkozni.


Ingatlanosok kíméljenek

– írta ki Facebook-oldalára Kira, és három felkiáltójelet is tett a mondat végére, hiába. „Öten is megkerestek, elég határozottan győzködtek, hogy nem érne kár, drágábban tudnák eladni a lakást, mint én. Így ők a jutalékuknál, én pedig a pénzemnél lennék”. De Kira szerint nem olyan a szolgáltatás, ami megérne több százezer forintot. „Nem szeretném az ő zsebüket tömni. Inkább töltök 3-4 órát a neten, mintsem kifizessem a brutális óradíjukat.” Szerinte az forduljon ingatlanoshoz, aki nem tud jól fotózni, szöveget írni, és nem ért a marketinghez. „Ha az embernek van egy kis gyakorlata, maga is meg tudja oldani” – teszi hozzá.


lakásbérlet, bérlakás


Zalánék úgy döntöttek, ingatlanügynökre bízzák a lakáskeresést. Hosszú listát írtak arról, milyen lakást szeretnének. Ennek ellenére valami soha nem stimmel. „Vagy nem ott van az ingatlan, ahol kértük, vagy drágább, esetleg kevesebb a szoba, nincs terasz, túl zajos a környék, kiesik az útvonalunkból.” Az ingatlanos azt is megígérte nekik, hogy mindig gondosan ellenőrzi a lakást, mielőtt ők is odamennek, „ehhez képest egy olyan helyre is elvitt, ahol kiderült, hogy az önkormányzat már kiadta az épületre a bontási engedélyt”.

Attila ingatlanközvetítője az összes paneltrükköt bevetette: „volt olyan, hogy a nő nem tudott eljönni lakást mutatni, egy kollégáját küldte az érdeklődővel. A kolléga életében nem járt nálunk, minden kérdésre én válaszoltam, én vittem körbe a vevőt, az ingatlanos meg csak állt ott. De a legjobb az az ingatlanos nő volt, aki nálam járva észrevette, hogy a szomszéd lakás is eladó, megkereste az ingatlan.com-on, és lelopta azt a képet, amin a kilátás van (a Várat lehetett látni az ablakból), és felhasználta egy másik hirdetéséhez. A szomszéd megkért, hogy hívjam fel a nőt, és szedessem le a képet. A nő válasza mi volt? A Vár nem jogvédett, bárhonnan le lehet fotózni.”

Az ingatlancég-tulajdonos is azt vallja, csak azt érdemes megbízni, aki egy ismerősnél vagy egy barátnál már bevált. Balla Ákos találkozott már pedagógusból és köztisztviselőből lett ügynökkel is. „Rengetegen megpróbálják” – teszi hozzá Békési Béla, aki szerint a lemorzsolódás a 30-40. napnál ugrásszerűen megindul. „Aki legalább egy évet kibír, az várhatóan túléli. Sokan eladnak egy ingatlant és beszorozzák havi néggyel. Amikor ez nem jön be, akkor odébbállnak. Lehet mondani, hogy az ingatlanközvetítés egy menekülőszakma, de ha a lemorzsolódást nézzük, nem túl jó helyre menekülnek.”


Lilla 2 hónap munkanélküliség után, kínjában ment el ingatlanügynöknek. Eleinte egy fillért sem keresett, egyetlen ingatlant sem sikerült eladnia, „miközben tankoltam a kocsit rendesen”. „Kötöttem legalább 40 megbízást, de a poén, hogy meg tudtam volna számolni, hány vevővel találkoztam 2 hónap alatt. Eggyel sem, nem hívott senki.” Csak reménykedett, hogy egyszer majd lesz belőle pénze, miközben a környezete folyton azt mondta, keressen normális munkát. Végül abbahagyta.

A MIÉSZ elnöke szerint nagy lehetőségek vannak a közvetítésben, de ahhoz sok munka és energia kell. Ugyanakkor azt is elismeri, hogy a piac átrendeződött: a kis, egyszerű, bármikor elérhető közvetítők egyre nehezebb helyzetbe kerültek, míg a nagy cégek egyértelműen a pénzre mennek, és „a piti szélhámosok is megtalálták a teret”. Róluk lesz szó a következő részben.