Bob Dylan volt már messiás és júdás is

Fotó: Getty Images / Christopher Polk

Nincs még egy szerző a rocktörténetben, akinek a dalait annyiszor dolgozták volna föl, mint az övéit. Hetvenöt éves Bob Dylan, aki nélkül máshogy nézne ki a könnyűzene, és akit hiába kiáltottak ki prófétának és júdásnak is, mindig csak a saját útját akarta járni.


“Az egyetlen, amit tehetek, hogy önmagam vagyok… akárki is legyen az” - mondta Dylan egy 60-as évekbeli interjúban. És ő tényleg soha nem hagyta, hogy az elvárások határozzák meg, mit csinál, többször is magára haragította rajongóit azzal, hogy ragaszkodott önmaga megújításához.

Dylan egy minnesotai bányászvárosban született, Robert Allen Zimmermanként. A középiskolában több együttese is volt, majd a legendás folkénekes, Woody Guthrie hatására kezdte önmagát és az igazságot keresni. Művésznevét az egyetem alatt vette fel, ám a közvélekedéssel ellentétben nem az angol Dylan Thomas költő, hanem a Gunsmoke című western-sorozat seriffje, Matt Dillon hatására.

Hamarosan otthagyta az egyetemet, és egy szál gitárral New York bohémnegyedében kezdett zenélni. Első, saját nevét viselő lemezét 1962-ben adták ki, önálló dalszerzőként a következő évben megjelent The Freewheelin' Bob Dylanen mutatkozott be. A társadalmi igazságtalanságok ellen tiltakozó dalai - Blowin' In The Wind, A Hard Rain's A-Gonna Fall, The Times They Are A-Changin', Masters of War - egy nemzedék himnuszai lettek, némelyik még Magyarországra is átcsusszant az akkor még igen szoros ideológiai hálón. Élete talán legtermékenyebb és legnagyobb hatású időszakában társa a mozgalomban, a zenében és a magánéletben is a folkénekes Joan Baez volt, aki később meg is énekelte kapcsolatukat a Diamonds and Rust című dalban.




Az időkkel aztán Dylan is változott: amikor az 1965-ös newporti folkfesztiválon bőrdzsekiben, napszemüvegben és elektromos gitárral lépett fel, rajongói majdnem meglincselték, sokan kiábrándultak az "árulóból". Pedig később is dalba foglalta, ami az embereket foglalkoztatta, csak nem olyan harcosan-karcosan, mint korábban. Egy feltörekvő kanadai együttest vett maga mellé, és a Band társaságában az amerikai rockzenét is megújította. Első "elektromos" lemezén (Highway 61 Revisited) rukkolt elő a Like A Rolling Stone című dallal, de klasszikus lett a Blonde on Blonde című album is.

1966 nyarán majdnem végzetes motorbaleset érte, csak másfél év múlva lépett ismét színpadra. Szerepelt Sam Peckinpah Pat Garrett és Billy, a Kölyök című westernjében is, az általa írott filmzenében csendült fel a Knocking On Heaven's Door.

A hetvenes évek elején minden rosszra fordult körülötte: a kritika csépelte, felesége otthagyta, filmje megbukott. Néhány év alatt magára talált, és megtalálta a vallást is.




„Évekkel ezelőtt meg akartak győzni arról, hogy próféta vagyok, de én mindig azt feleltem, hogy nem vagyok az. Erre ők: »De, próféta vagy«. Mire én: »Nem, nem vagyok az«. Most kiállok és azt mondom, hogy Jézus Krisztus a válasz a kérdéseikre, erre azonnal azt felelik: »Bob Dylan tényleg nem próféta«” - mondta Dylan ekkoriban egy interjúban.

Csaknem egy évtized után ismét telt házas turnéra indult, a Band társaságában készített Planet Waves élete első listavezető albuma lett. A közönség ezután - ha nem is a régi, de egy kiváló - Bob Dylant láthatott-hallhatott lemezein, fellépésein, s beszállt a Traveling Wilburys elnevezésű, szupersztárokból alakult alkalmi bandába is. Pályafutásának harmincadik évfordulóját hatalmas bulival ünnepelték az ő dalait előadó zenésztársai.



Összesen mintegy három tucat stúdióalbumot adott ki, a legutóbbi egy nappal hetvenötödik születésnapja előtt kerül a boltokba Fallen Angels címmel. Emellett tucatnyi élő lemeze jelent meg, és immár hivatalosan is hozzáférhetőek kalózlemezei.

Grammy-díjai, Oscar-díja, lemezeinek sikere, számainak töméntelen átdolgozása mind azt bizonyítja, hogy Dylan a rockzene történetének egyik legnagyobb hatású személyisége. Versszövegei költeményként is olvashatók, munkásságát komoly egyetemeken tanítják, sőt neve időről időre - a "hivatásos" irodalmi tekintélyek legnagyobb felháborodására - az irodalmi Nobel-díj kapcsán is szóba kerül. Dylan természetesen a rock halhatatlanja, a Time magazin beválasztotta az elmúlt évszázad száz legjelesebb amerikai személyisége közé, egy másik voksolás szerint Like A Rolling Stone című dala volt az, amely leginkább "megváltoztatta a világot".



2007-ben I'm Not There - Bob Dylan életei címmel film készült róla, amelyben élete különböző szakaszaiban hét színész bújt a bőrébe. 2013-ban első rockzenészként választotta tiszteletbeli tagjává az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémia (azért lett tiszteletbeli tag, mert az indoklás szerint munkáit nehéz lett volna csak a zene, irodalom vagy művészet kategóriába sorolni), s ugyancsak 2013-ban a francia Becsületrenddel is kitüntették. Nemrég jelentették be, hogy Dylan is fellép a dél-kaliforniai Colorado-sivatagban egy háromnapos fesztiválon, amelyen a rockzene olyan legendás veteránjai zenélnek, mint a Rolling Stones, a The Who, Paul McCartney, Neil Young és Roger Waters a Pink Floydból.