Biszku-per: "csörgősipkás bohócot" csináltak a bíróságból

Fotó: VS.hu / Hirling Bálint

-

A fővárosi főügyész szerint „arcpirító” döntést hozott a Fővárosi Ítélőtábla Biszku-ügyben. A bíróság hatályon kívül helyezte az elsőfokú, elmarasztaló ítéletet, és új eljárást írt elő.


A tábla mondvacsinált indokokkal küldte vissza az ügyet első fokra - mondta Ibolya Tibor a Magyar Hírlapnak adott interjúban. A főügyész szerint a bíróságnak döntenie kell, ha a feltárt bizonyítékok alapján ez lehetséges, de most a bíróság azt kérdőjelezte meg – lényegében a védő álláspontját felhasználva –, hogy az ügyészség által elé tárt bizonyítékok elégségesek ehhez.


„A védelem csörgősipkás bohócot csinált a bíróságból, amely ahelyett, hogy ezt kikérte volna magának, még asszisztált is hozzá” - mondta. Nem hagyja, hogy a közvélemény az ügyészségen kérje számon az eljárás elhúzódását, hiszen szerinte nem arról van szó, hogy az ügyészség nem végezte el a dolgát, hanem arról, hogy „a bíróság nem mert eleget tenni a kötelességének, és ezt történelmietlen, iratellenes és végrehajthatatlan bizonyítási iránymutatásokkal leplezte”.

Arról, hogy a táblabíróság iránymutatásként több dolgot is előírt az új eljárást lefolytató bírói tanácsnak, kifejtette: az első pont többek között arról szólt, hogy az MSZMP korabeli iratai nem használhatók fel önmagukban okirati bizonyítékként, mert nem hatóság állította ki őket, így nem számítanak közokiratnak. Ez Ibolya Tibor szerint teljesen elfogadhatatlan, soha senki nem kérdőjelezte meg ugyanis a jelenleg levéltárakban őrzött, korabeli MSZMP-jegyzőkönyvek és -okiratok hitelességét, ezért ebben a körben szakértőt kirendeltetni egész egyszerűen felesleges.

Arra a felvetésre, hogy a bíróság megkérdőjelezte Kahler Frigyes tevékenységét, tulajdonképpen elfogultnak nevezve a történészt, a főügyész úgy reagált: a bíróság logikája szerint olyan embert kellene kirendelni, aki a korszak szakértője, és Biszkuval, 1956-tal kapcsolatban legalábbis semleges véleményt fogalmaz meg. Ilyen, tekintélyesnek nevezhető történész azonban nincs. A sortüzek egyetlen vitathatatlanul hiteles szakértője Kahler Frigyes. „Megmosolyogtató lenne, ha valaki azt mondaná mondjuk Budapest világháborús ostromával kapcsolatban, hogy nem rendelhetem ki szakértőként Ungváry Krisztiánt” – mondta a fővárosi főügyész.


Biszkut tavaly májusban első fokon öt és fél év börtönre ítélték, mert a bíróság bizonyítottnak látta, hogy köze volt az 1956-os salgótarjáni sortűzhöz, szándékosan nem vonta felelősségre egy martonvásári bántalmazás elkövetőit, illetve nyilvánosan tagadta a kommunista rendszer bűneit. Az ügyészség eredetileg életfogytiglant kért, amit a fellebbezésben is fenntartottak. A védelem az elsőfokú ítélet hibáira hivatkozva új eljárást akart elérni, és sikerrel is járt. A vádlott érdemi vallomást az eljárásban nem tett, de bűnösségét mindvégig tagadta.

A másodfokú bíróság – részben a védői érveléssel összhangban – június elsején kimondta: az elsőfokú döntés annyira megalapozatlan, hogy arra érdemi másodfokú határozatot nem lehet építeni. A törvényszék nem tett eleget ügyfelderítési és indoklási kötelezettségének, de különösen a bizonyítás hibái miatt elkerülhetetlen új elsőfokú eljárás lefolytatása, amelyre egy másik bírói tanácsot kell kijelölni.

A megismételt elsőfokú büntetőper lefolytatásához részletes utasításokat is adott a táblabíróság. Előírta például annak tisztázását, hogy milyen körülmények között keletkeztek a bizonyítékként felhasznált, több mint fél évszázaddal ezelőtti dokumentumok. Szükséges történész szakértőt felkérni annak feltárására, hogyan működött a karhatalom, kik irányították, az egyes szovjet alakulatok és magyar hatóságok milyen alá-fölérendeltségi viszonyban voltak. A tábla szerint tanúkat is meg kell hallgatni ahhoz, hogy megnyugtatóan lehessen dönteni a bűnösség kérdéséről.

A bíró szerint a történelmi felelősség és a büntetőjogi felelősség megállapítása között lényegi különbség van, az egyikre a történelemtudomány, a másikra a büntetőjog szabályai vonatkoznak. A büntetőjogi felelősség megállapításához először a múltban történt eseményt kell rekonstruálni, amihez megfelelő bizonyítékokra van szükség, különben a döntés megalapozatlan lesz.