Birtokba vették a vadállatok Csernobilt és környékét

Fotó: RIA Novosti / Stringer

-

Miután az ember eltűnt a környékről, az állatok szépen lassan visszahódíthatták területüket a sugárfertőzött zónában. Medvék, farkasok, vadlovak és más, Európában ritkaságszámba menő állatok élik vígan életüket Csernobil szennyezett vidékén.


Harminc éve, 1986. április 26-án történt a világ eddigi legsúlyosabb nukleáris szerencsétlensége a volt Szovjetunió területén, az ukrajnai Csernobilban. A Kijevtől 110, Csernobil városától 18 kilométerre északra, Pripjaty város mellett létesített Lenin atomerőmű négyes reaktorát két robbanás vetette szét, majd nukleáris olvadás következett be. Az erőmű harminc kilométeres körzetében élő mintegy 130 ezer embernek kellett elhagynia otthonát, közülük sokan megbetegedtek a sugárszennyezés hatására. A baleset a természetet is súlyosan érintette: tíz négyzetkilométernyi fenyőerdő halt ki, számos madárfaj, rágcsáló és rovar tűnt el. A katasztrófa utáni napokban, a likvidálási folyamatokban önkéntesek is rengeteg állat élőhelyét szüntették meg azzal, hogy fákat vágtak ki, a talaj felső 30-50 centis rétegét pedig eltávolították.


A továbbra is erős radioaktív terheltség ellenére azonban az állatok száma és a faji sokszínűség folyamatosan növekszik, amely annak köszönhető, hogy elmentek az emberek, így visszatérhetett a természet - mondta Denisz Visnevszkij biológus, aki a sérült reaktor körüli lezárt területen dolgozik.

A tudós szerint a radioaktivitás nem múlik és érezteti negatív hatásait. A régióban élő állatok például kevesebb utódot hoznak a világra és korábban is pusztulnak el. „Ezek a negatív hatások azonban nem annyira jelentősek, mint az a tény, hogy az ember már nem avatkozik közbe" - véli a kutató.

A tiltott területet a katonaság ellenőrzi, hivatalosan senki sem élhet ott, mégis háromszáz, többnyire idős egykori lakó visszatért otthonába. Ez a néhány ember viszont a természetet nem zavarja: a kihalt helyén új, egészségesebb erdő nőtt, és olyan ritkává vált őshonos állatok tértek vissza, mint a például a hiúz. Csak azok a fajok tűntek el teljesen, amelyek főleg a szántóföldekről vagy az emberek szemetéből válogatva táplálkoztak, például a gólyák, a verebek és a galambok.

A csernobili térség egykori szántóföldjein ugyanakkor mintegy száz, egyébként kihalástól fenyegetett ázsiai vadló (Przsevalszkij-ló) vágtáz: egy csapatnyi ló leszármazottai, melyeket 1990-ben egy kísérlet keretében telepítettek a tiltott zónába. A faj láthatóan megvetette lábát a sugárfertőzött területen.

Visnevszkij ugyan a „természet reneszánszáról" beszél, más tudósok kevésbé euforikusan vélekednek a helyzetről. „Bizonyos állatok természetesen elterjednek azokon a területeken, amelyek elszigetelődnek. Ez azonban nem terelheti el a figyelmet a sugárzás végzetes következményeiről, hiszen az még a kakukk hangjára is hatással van" - fogalmazott Tim Mousseau biokutató, aki csoportjával évek óta vizsgálja a csernobili biodiverzitást, újabban pedig a japán Fukushimában is dolgozik.

Visnevszkij mégis bizakodó: úgy véli, ha az erdő egyszer elterjed az elhagyott vidéken, tovább színesedhet az állat- és növényvilág. „Valószínűleg ezek az állatok az egyetlen pozitív következményei ennek a szörnyű tragédiának" - mondta a tudós.