Beindult a nyugdíjhiszti, pedig még messze a választás

Fotó: Sputnik / Igor Zarembo

-

Érthetetlen vita lengi körül a 2017-es évi nyugdíjakat, holott a valódi probléma szakmai, és alig esik szó róla.


Nehezen értelmezhető hiszti alakult ki a nyugdíjemeléssel kapcsolatban. A valójában indokolatlan dráma még tavasszal kezdődött, amikor a kormány bejelentette: a jogszabályoknak megfelelően az infláció várható mértékével, vagyis 0,9 százalékkal fognak emelkedni 2017-ben a nyugdíjak. Akkor teljesen érthetetlen módon olyan kritikák érték a javaslatot, amelyek teljesen szembementek a hatályos szabályozással - vagyis többek között az MSZP azt javasolta, hogy a kormány nagyobb arányú emelésről döntsön.


Megőrzött reálérték

Ez azonban nem lehetséges, hiszen ehhez meg kellett volna változtatni a nyugdíjemelés módszertanát, amely 2012 óta - valójában technikailag 2010 óta - változatlan. Akkor tért át a kormány a svájci indexálásról az inflációkövető indexálásra. A svájci indexálás az inflációt és a nettó keresetváltozást is figyelembe veszi, ám ez rendkívül nagy kiadást jelent a költségvetés számára. Ezért 2010-től az inflációval nőtt csak a nyugdíjak összege azzal, hogy három százalékot meghaladó GDP növekedés esetén extra emelés is életbe lép. Ekkora növekedés sem 2010-ben sem 2011-ben nem volt, vagyis extra emelésre nem került sor. 2012-től pedig maradt a puszta inflációkövető emelés. Vagyis Orbán Viktor valóban megőrizte a nyugdíjak reálértékét.

Ez azt jelenti, hogy ha 2017-ben 0,9 százalék az infláció, egyszerűen nem lehet más nyugdíjemelésről szóló javaslatot tenni, mint 0,9 százalékot. Vagyis a tavaszi nyugdíjdráma és felháborodás teljesen indokolatlan volt mind az politikusok, mind a nyugdíjszervezetek részéről.

A napokban újabb hiszti kezdett kibontakozni, mégpedig azért, mert a jegybank becslése szerint a 2017-es infláció magasabb lesz, mint a költségvetési tervezetben szereplő 0,9 százalék. Az MNB szerint a ráta 2,4 százalék is lehet. Vagyis a nyugdíjasok nagyon rosszul fognak járni jövőre.



Ez azonban koránt sincs így. A szabályozás ugyanis világosan rendelkezik arról, hogy ha az infláció meghaladja a tervezetet - vagyis az emelés mértékét - akkor novemberben visszamenőleg megkapják a nyugdíjasok a különbözetet. Ez azt jelenti, hogy nem éri semmilyen kár a nyugdíjasokat, nem fosztja meg a kormány őket a jogos járadékuk egy részéről. Persze valójában akkor jár persze a legjobban a nyugdíjas, ha az inflációt a tervezéskor fölé lövi a kormány. Ez esetben ugyanis az emelés magasabb lesz, mint az infláció, vagyis a nyugdíjak reálértéken is nőni fognak. Ez esetben természetesen nem kell visszafizetni a különbözetet.


Túltervezték

Az elmúlt években hét alkalommal volt példa arra, hogy az inflációt túltervezte a kormány, s mindössze egy olyan év volt - plusz 2017 lehet ilyen - amikor magasabb volt a ráta a tervnél, s a nyugdíjasok utólag kapták meg visszamenőleg a kiegészítést. A legjobban 2013-ban jártak a nyugdíjasok, akkor ugyanis a tervezett infláció 5,2 százalék volt, ám a rezsicsökkentés miatt a ráta összezuhant, s végül 1,7 százalék lett. Akkor a nyugdíjak az infláció felett 3,3 százékkal nőttek.

Arról lehet persze vitatkozni, hogy jó-e, indokolt-e a nyugdíjakat kizárólag az inflációhoz kötni. A nyugdíjasok vásárlói kosara ugyanis más összetételű, mint maga az inflációs vásárlói kosár. Nagyobb részt tesznek ki például az élelmiszerek, kisebbet a tartós fogyasztási cikkek. S mivel az élelmiszerárak jóval nagyobb mértékben változnak, ezért valójában a nyugdíjas vásárlói kosár értéke kevesebbet érhet. Ez azonban olyan módszertani kérdés, ami az inflációs indexálással egyidős.


Hogyan számolták eddig

2010 előtt pedig hosszú ideig a svájci indexálás szerint emelték a nyugdíjakat, vagyis fele-fele arányban kalkuláltak a várható országos nettó keresetnövekedéssel és az inflációval. 2010 és 2012 között - a GDP legalább három százalékos növekedése esetén az infláció mellett a nettó kereset emelkedését is belekalkulálták volna a nyugellátások növelésébe, de erre sosem került sor a GDP akkori szerény növekedése miatt. 2012 óta csak az infláció változása a mérvadó a számításban.