Befektetőkből és szakemberekből is hiány van a startup szférában

Oszkó Péter

az OXO csoport alapító tulajdonosa

Egészen új üzleti kultúrára van szükség a magyar gazdaságban, de a magyar startupok erre most jó esélyt kínálhatnak.


2010, illetve a gazdasági válság előtt Magyarországon nem beszélhettünk startup cégkultúráról, alig pár feltörekvő technológiai cég létezett. Azóta viszont a hazai ökoszisztémában nagy számban jelentek meg, ám a befektetői világ még mesterségesen megtermékenyített állapotban van, saját életet még nem él. 2010 óta a források nagy része európai uniós támogatások formájában érkezett, magántőke viszont igen kevés jött a szektorba, legfeljebb néhány milliárd forintról beszélhetünk. Az EU-s források, a Jeremie program révén sem érkezett több, mint néhány tízmilliárd forintnyi valós magántőke befektetés.

Miközben ma Magyarországon már nagyon élénk, pezsgő a startup világ, azaz nagy számban jelentek meg az ötletek, a technológiai fejlesztések, világhódító ambíciókkal indulnak meg a kisvállalkozások, ahhoz képest a befektetői oldal még fejletlen, nagyon kevés magánbefektető jelent meg a piacon, mivel nagyon magas kockázatú befektetésekről van szó. A befektetői oldal még mindig arra vár, hogy EU-s vagy állami forrásokhoz jusson, és ezekből fektessen be a cégekbe. Tehát organikus fejlődésről aligha beszélhetünk, csupán néhány tucat szereplő akad, aki saját pénzét kockáztatná.


Aki magánbefektetőként megjelenik, az jellemzően a hagyományosabb szektorokból, az ingatlanbefektetések vagy a pénzügy világából érkezik, esetleg a fiatalabb generáció már néhány befektetőként is aktív tagja jön a technológiai szektorból.

Ezzel együtt nagyon kevés az a szereplő, aki saját üzlet építésével szerezte meg vállalkozói tapasztalatait és ezért képes mérlegelni és átlátni az induló technológiai vállalkozások építésének és finanszírozásának lehetőségeit, esélyeit és kockázatait Mindez összefüggésben áll a magyar vállalkozói kultúra korlátozott hagyományaival, hiszen nálunk a rendszerváltás utáni vagyonfelhalmozás döntően eddig privatizációs praktikákkal, politikai háttérkapcsolatok révén alakult, amely a befektethető vagyonnal rendelkezők mentalitását, tapasztalatait és tudását is meghatározza.


Féloldalas a pálya, mivel eleve állami beavatkozással jött létre ez a gazdasági rendszer is, és fejlődik most a startup szektor is. Nagyon kis létszámú az az új generáció, amely tisztán üzleti alapon gondolkodik azon, milyen szolgáltatásokat, termékeket lehetne akár a nemzetközi piacokon is megmérettetni, és hogyan lenne érdemes nagy növekedési képességű vállalkozások indításába akár befektetőként is beszállni.



Alig akad ma olyan vállalkozó, aki ne a politikai kapcsolatai révén, ne az állami források által gazdagodott volna meg. Ők aligha fognak ebbe az új világba betörni, mert egyszerűen nem tudják értelmezni, mit jelent üzleti alapon új termékekbe és szolgáltatásokba befektetni, idegennek tartják az ilyen mértékű üzleti és pénzügyi kockázatvállalást, nekik a morális és jogi kockázatok vállalásában van gyakorlatuk, hiszen a vagyongyarapodásuk is onnan származik.

Bántó szándék nélkül mondom, de egyelőre zavaróan kevés az olyan magyar vállalkozó, akinek van tudása és tapasztalata ahhoz, egyáltalán alkata, hogy kimerészkedhetne a nemzetközi vizekre, pláne innovatív, újszerű termékekkel és szolgáltatásokkal.


Hogy véget ért az előző EU-s költségvetési ciklus, az új forrásai pedig még nem elérhetőek, nagyon kevés most a tőke a befektetési piacon. Azt is láttuk, hogy a korábban nyertes és az uniós források elosztásában részt vállaló szereplők gyakran nem a startupokba, innovatív technológiai cégekben fektettek be, hanem a hagyományos piacokon, rosszabb esetben eleve saját cégeikbe. Ehhez képest láthatunk egy hurráoptimista hangulatot ma, azt, hogy hetente vagy tíz startup cég indul el, lelkes fiatal fejlesztőkkel, projektgazdákkal, de ehhez nem társulnak még magánbefektetések.


Az államnak ilyen helyzetben nem könnyű a szerepe.

Egy éledező, sok tekintetben ígéretes ambíciókkal és kulturális adottságokkal rendelkező üzleti szektornak egyrészt vitathatatlanul érdemes a hóna alá nyúlni és akár tartósan, komolyabb források tömegével is segíteni a növekedését. Másrészről az állam sosem lesz gyakorlott, komoly vállalkozói tapasztalatokkal rendelkező „okos” befektető. Pénzt, befektetést tud adni, de nemzetközi piacépítési tapasztalatot, üzleti kapcsolatokat, új technológiák fejlesztésével kapcsolatos tudást nem. Eközben pedig minden kisebb vagy nagyobb mértékű állami beavatkozás során nagyon kell ügyelni arra, hogy az lehetőleg ne temesse maga alá a piaci folyamatokat, de torzítsa oly mértékben a piaci viszonyokat, hogy az egyébként aktivitásra készülő magánbefektetők emiatt fújjanak visszavonulót.

Különösen szerencsétlenek az olyan megoldások, amikor ebbe a világba is belépnek a politikai csókosok, akik saját pénzt egy fillért nem kockázatnak, viszont irreális méretű állami források felett kapják meg a rendelkezési jogot, és ezáltal totális versenyhátrányba hozzák azokat, akik ugyanezt a tevékenységet saját vagyonuk kockáztatásával végeznék.

Viszont ígéretesek azok a megoldások, ahol az állami források éppen azok próbálkozásait tudják segíteni, akik maguk is képesek önálló piaci működésre, sőt, esetleg nem csak saját megtakarításaik befektetésére, de más piaci szereplők forrásainak bevonására, kezelésére és befektetésére is. Az állami beavatkozás a startup világ jelenlegi fejlettségi fázisában valószínűleg szükségszerű és elkerülhetetlen, de kritikus, hogy az ne visszavesse, hanem támogassa a piaci fejlődési folyamatokat.



Az OXO csoport működési logikája éppen azon alapszik, hogy saját és hozzánk csatlakozó befektetők, üzleti angyalok tőkéjét, illetve most már intézményi befektetők tőkéjét is úgy kezeljük és úgy fektessük technológiai vállalkozásokba, hogy abban a lehető legszélesebb körben használjunk piaci tapasztalatokat és erőforrásokat. A nemzetközi tapasztalat is az, hogy üzleti angyalok összeállva, csoportba szerveződve fektetnek be sikeresen, illetve intézményi befektetői források is sikeresebben fektethetők be üzleti angyalok aktív részvételével és közreműködésével.

Esetünkben ugyanis nem pusztán arról van szó, hogy pénzt fektetünk be egy ötletbe, hanem a projektért ugyanúgy lelkesedünk és dolgozunk, mint annak kitalálója, s ezért számos már módon is támogatjuk az erőfeszítéseit. Az angyalbefektetők azok, akik tapasztalataikkal, kapcsolataikkal segíteni tudják az induló vállalkozásokat, amibe tehát nem csak befektetnek igen magas kockázat mellett, hanem végig is kísérik, magukénak vallják. Ilyen befektetői csoportból ma Magyarországon legfeljebb néhány van, már csak az előbb említett okok miatt is, hiszen kevés az üzleti alapon vállalkozó, aki olyan vagyon tudott felhalmozni, hogy ilyen kockázatos területre is juthat belőle.


De nagy kérdés az is, Budapestről lehet-e technológiai világcégeket építeni.

Sok a jó startup, de Közép-Európa még a térképen sincs, s hiú ábránd, hogy ugyanolyan könnyen érhetnének piacokat, potenciális üzleti partnereket, mint a tőlünk nyugatabbra lévő versenytársak. Az európai központok ma Berlin és London, de persze magunkhoz képest, ahhoz képest, hol voltunk pár éve, hihetetlen fejlődés zajlik most. De nem is az a kérdés, hogy Budapest mi lehet, mit nyújthat, mert itt a nemzetközi hálózatépítés, a hálózatban való gondolkodás a lényeg, nem pedig az, hogy egy hely önálló és mindenkitől független pozícióra tegyen szert. Ezért értelmetlen arról beszélni, hogy Budapest központ legyen-e, viszont jó lenne természetesen, ha egyike lenne a központoknak, éppen a régióban.

A magyar startupok világában a legjellemzőbb terület a már hagyományosnak mondható szoftverfejlesztés, ami nem nemzeti különlegesség. De jó mérnökök, fejlesztők vannak jelen már évtizedek óta, akik képesek a gyors paradigmaváltásra is, és ez az a terület, ahol hátrányos helyzetből is be lehet törni. Komoly erősségeink vannak az élettudományok területén, ebben a szegmensben a nemzetközi arányokhoz képest talán több is a feltörekvő, már sikeres vállalkozásunk. A magyar gazdaság sajátos szerkezetéből fakadóan jelenleg pedig igen fontos tényező az autóipar, nemcsak a gyártók, de a beszállítók is, ez az iparág pedig forradalmi változások előtt vagy már inkább alatt áll. Nem véletlen, hogy a legújabb generációs technológiai cégeink közül több is ezen a területen, elsősorban az önvezető autók fejlesztési kihívásaiban találta meg saját kitörési pontjait.


Fontos kérdés, hogy a magyar startupok egy olyan hangsúlyos tradicionális magyar ágazatban, mint a mezőgazdaság, miért nincsenek jelen, vagy miért nem rúgnak labdába.

Ám a vágyálmokkal le kell számolni, az agráriumban folytatott technológiai innováció területén az USA egyszerűen elment egész Európa előtt, még nagyobb arányban, mint a technológia vagy az élettudományok területén. Erre nálunk a rutinszerű válasz inkább az agrárinnováció démonizálása, még ha egyes műhelyekben indulnak is ambiciózus fejlesztések. Ugyanígy illúzió azt gondolni, hogy egyes szektorokban a startupok meg tudjanak élni csak a magyarországi piacon, hiszen az túl kicsi. Ez a piac legfeljebb arra elég, például épp az egészségügyi diagnosztika terén, hogy egyfajta tesztpiacként validálni lehessen új technológiákat és azok piacképességét. Később pedig egy új termék vagy szolgáltatás majd akkor fog visszatérni ide, ha már tömegtermékké, általánossá és így olcsóbbá vált, hiszen a hazai piac árérzékenységben is kedvezőtlenebb adottságokkal bír a nyugatiaknál.


A magyar gazdaságban az induló technológiai vállalkozásoknak egyelőre még igen kicsi a szerepe, – míg az USA-ban a GDP ötödét adják, Magyarországon a nemzeti össztermékhez való hozzájárulásuk érdemben még nem mérhető.

Ám ma jó a sajtója is e szektornak, inspiratív még a laikus befektetői körnek is, mert a vállalkozó szellem itt bontakozhat ki, és nem például az ingatlanpiacon, ahol még mindig az állam a legfontosabb megrendelő, az energiapiacon, ahol mára az állam megint nem csak szabályozó, hanem a legnagyobb tulajdonos is, de sorolhatnánk sok más szektort, ahol nehéz felfedezni manapság a piaci fejlődés törvényszerűségeit és a teljesítményalapú vállalkozás lehetőségeit. Ezért a startup szektor virágzásának jelenleg nem is az anyagi, hanem a kulturális jelentősége a legnagyobb és bízzunk benne, hogy ez a fajta befolyásmentes meritokrácia egyre terebélyesebb lehet, beépülhet a mindennapok gondolkodásába, az oktatásba, az általános üzleti kultúrába.

Ezzel együtt ne felejtsük el, hogy pusztán kulturális misszióként a startup ökoszisztéma sem életképes. Fennmaradni és sikerrel növekedni csak akkor fog, ha egyébként valóban sikeres vállalkozásokat is sikerül indítani és befektetéseket is sikerül realizálni, lehetőleg egyre nagyobb volumenben.


Befektetne startup vállalkozásba?


Igen
Nem

SZAVAZAT UTÁN