Batman Superman ellen? Az semmi, Pókember Bill Murray-vel is bandázott

Forrás: DC Comics

-

A Batman Superman ellen – Az igazság hajnala olyan mély sebeket ejtett rajtunk, hogy gyógyírként összegyűjtöttünk néhány tényleg érdekes képregényt, amelyekben a legnagyobb szuperhősök bandáznak, összeverekszenek vagy közösen megnéznek egy Saturday Night Live-műsort. A Hulk le tudja nyomni a Lényt? Mikor futott össze Pókember Pókemberrel? És miért öltözött huszárnak Dan Aykroyd?


Superman figuráját Jerry Siegel és Joe Shuster találta ki a 30-as évek végén, és őket is meglepte, hogy egész Amerika megőrült az első igazi szuperhősért. A DC képregénykiadónál természetesen mindent megtettek, hogy megismételjék a sikert, ami egy évvel később, 1939-ben sikerült is – ekkor lépett színre Batman.

Mivel sokan vásárolták Superman sorozatait, az Action Comicsot és a Supermant, majd ugyanolyan népszerűvé váltak a Batman kalandjait elmesélő füzetek (a Detective Comics és a Batman), kézenfekvő volt, hogy a két szuperhőst közös sorozatban is fel kell léptetni, hiszen így még több pénzt lehetett legombolni a kamaszgyerekekről és szüleikről. Erre már a 40-es évek elején sor került, rendszeresen viszont csak 1954-től, a World’s Finest Comics oldalain szerepeltek együtt.


World's Finest Comics


Az általános recept szerint Superman volt az idealista hős, aki semmiféle „nagyobb jó” érdekében nem tette volna félre szilárd erkölcsi meggyőződését, míg a dörzsölt Batman kevésbé válogatott az eszközökben, hogy elkaphassa a bűnözőket. Nem ennek a két szuperhősnek jelent meg először közös sorozata, de kétségkívül az ő párosuk lett a leghíresebb team-up.


Superman, Batman és Robin elugranak egy szellentő bűzösborz elől


A team-up kifejezést nem nagyon szokták magyarra fordítani (bár vicces lenne, ha mondjuk bandázásként emlegetnénk), az ide tartozó sorozatokat viszont érdemes megkülönböztetni a csapatképregényektől. A Bosszú Angyalai, az Igazság Ligája vagy az X-Men szuperhőscsapatainak saját közössége, saját identitása van, míg a team-upok általában alkalmi jellegű társulások, amelyek szereplői gyakrabban vitézkednek egyénileg, a saját sorozataikban.


Bosszúállók: nem team-up


A határok képlékenyek, ráadásul még nehezebb szétszálazni ezeket a fogalmakat, ha számításba vesszük a szuperhősök garmadáját összeterelő, több sorozatra kiható történeteket is, mint például a bolygóközi fenyegetésekről szóló marveles Secret Warst vagy DC-s Crisis on Infinite Earthst, vagy azt a Polgárháborút, amely a hamarosan mozikba kerülő Amerika Kapitány 3 kiindulási alapjaként is szolgált.


Civil War 1


Éppen ezért legyen is elég ennyi a szuperhősképregény-elméletből, a továbbiakban inkább sorra veszünk néhányat a legmenőbb, legidiótább vagy legkülönlegesebb team-upokból, hogy ezzel gyógyítsuk be a Batman Superman ellen – Az igazság hajnala megtekintésével szerzett sebeinket.


Ki a legerősebb szuperhős?

Mégis miről vitatkoznának a szemüveges tizenévesek az iskolai tornateremben rendezett képregénybörzéken, ha nem arról, hogy melyik szuperhős tudná lenyomni Supermant, vagy ki tudná kiütni Hulkot? A képregényrajongók valójában eléggé unják is már ezt a témát, most azonban ne menjünk el mellette szó nélkül.


thing hulk

A Lény éppen kiüti Hulkot


A szuperhősök közül, akiknek a képessége annyiból áll, hogy nagyot tudnak ütni, a két legerősebb és leghíresebb a Hulk és a Fantasztikus Négyes tagja, a Lény. A bolygófaló Galactus vagy az isteni erővel bíró Thor nyilván erősebbek náluk, de ha csak a becsületes ütlegelést vesszük számításba, akkor ez a páros a csúcs.

Nem véletlen, hogy egy csomószor összetalálkoztak, és ilyenkor általában összeverekedtek. Először a Fantasztikus Négyes 12. számában került erre sor, majd később többször is újrajátszották a meccset. És hogy ki nyert? Nincs megnyugtató válasz: néha az egyik, néha a másik, néha pedig bomba robbant a közelükben, és inkább abbahagyták a pofozkodást.


Fantastic Four


Mikor bandáztak a szuperhősök valós személyekkel?

A két nagy képregénykiadó közül a Marvel találta ki, hogy a szuperhőseik valós városokban, terekben tevékenykedjenek, így Pókember vagy a Bosszú Angyalai kalandjaiba többször keverednek megtörtént események vagy napi hírek. Ennek dacára a szuperhősök és valós személyek közötti leghíresebb találkozót a konkurens DC berkeiben rendezték 1978-ban, mikor a Superman-film bemutatója környékén összehozták a főhőst az élő legendaként tisztelt Muhammad Alival. Egyben a drágábban árult képregényes különkiadásoknak is megágyaztak: ezt a számot 2 és fél dollárért árulták abban az időben, amikor egy sima füzet 40 centbe került.


superman


A sztori valójában szóra sem érdemes, a lényeget Neal Adams rajzai jelentik, aki egyszerre realisztikus és dinamikus képeivel iskolát teremtett, és a felnőtt olvasók számára is vonzóbbá tette a rábízott szuperhősképregényeket. Aki többet szeretne megtudni a két nehézsúlyú ökölvívó találkozásáról, olvassa el ezt a minden igényt kielégítő posztot, amelyből az is megtudható, hogy a szerzők nagyon komolyan vették a pártatlanságot: a képregény 349 képéből Superman 156-on, Ali 157-en szerepel.


Amikor Pókembert Bill Murray-vel hozta össze a sors

A szuperhősképregényekben sok marhaság megtörtént már, a legőrültebb team-up viszont bizonyára Pókembernek jutott, és a Muhammad Ali-shoz hasonlóan ez a történet is 1978-ban jelent meg. Peter Parker és Mary Jane elmennek egy Saturday Night Live-műsor felvételére, ahol ráadásul a Pókember-képregények első írója, Stan Lee a meghívott vendég (!). Pechjükre az Ezüst Szamuráj is ezt az estét választotta, hogy elraboljon egy varázsgyűrűt, amely merő véletlenségből John Belushihoz (!!) került.


Spider-Man


Nincs több értelme további felkiáltójelekkel jelezni, hogy mennyire kattant ez a sztori, legyen elég annyi, hogy Dan Aykroyd huszárnak, egy fekete színész Thornak, Belushi pedig szamurájnak öltözik benne. A Saturday Night Live akkori humoristasztárjait felvonultató füzetben ráadásul remek párbeszédeket olvashatunk:


– Bill Murray vagyok, a színész, nem a bűnöző!
– Van különbség?

Spider-Man


Pókember Pókember ellen

Pókembernek muszáj külön kategóriát csinálnunk a team-upok között, mert ennek a közönségkedvenc figurának a más hősökkel közös kalandjai között is rengeteg szuper történetet találni – nem olyat, mint a Saturday Night Live-os, hanem tényleg remek képregényeket. Ilyen a Fantasztikus Négyes tagjával, Fáklyával közös ötrészes sorozata, amely kettejük barátságának kulcspillanatait villantja fel érzelmesen és meghatóan (az író az azóta első számú Pókember-szerzővé kinevezett Dan Slott), vagy a Fekete Macskával közös Evil That Men Do, amelyet Kevin Smith írt, és egészen váratlanul fordul kedélyes szuperhőskalandból nemi erőszakkal és vénába teleportált kábítószerekkel súlyosbított bosszúdrámába.


Spider-Man


Legutóbb pedig a Spider-Men című minisorozatot élveztük nagyon: ebben az eredeti Pókember összetalálkozik egy alternatív idősík fiatal Pókemberével (róla itt írtunk hosszabban), közös kalandjuk pedig mindkét figurából a legjobbat hozza ki.


Spider-Men


Melyik team-up néz ki a legjobban?

Rengeteg gyönyörűen megrajzolt történetet lehetne említeni, de most csak egyet emelnénk ki, a tejesen elfelejtett Wolverine/Gambit: Victims címűt, amelyben az X-Men két tagja, Rozsomák és Gambit (utóbbi eddig csak a félresikerült X-Men kezdetek: Farkasban tűnt fel a vásznon) találkoznak, és megoldanak egy gyilkossági ügyet, de főleg sötét utcasarkokon ólálkodnak.

A képregényt Jeph Loeb írta és Tim Sale rajzolta, akik túlzás nélkül klasszikusnak nevezhető történeteket készítettek együtt: a Batman: The Long Halloween talán a valaha megjelent legjobb Batman-krimi, a Superman for All Seasonsnél szebben egyetlen képregény sem mutatta meg Superman magányát, a gyászmunkáról szóló Spider-Man: Blue-t olvasva pedig tényleg ötoldalanként elsírja magát az ember.


wolverine gambit


A fentiekkel ellentétben a Wolverine/Gambit közel sem remekmű, viszont ez is fantasztikusan néz ki, köszönhetően Tim Sale erős kontrasztokra, vetett árnyékokra, félig sötétben hagyott alakokra építő rajzainak, amelyeket szinte észrevétlen természetességgel bont szinte absztrakt foltokra, ha a sztori hangvétele azt diktálja.


wolverine gambit


A szociálisan legérzékenyebb team-up

Ez a cím Zöld Lámpás és Zöld Íjász 70-es évek elején megjelent közös sorozatát illeti. Dennis O’Neal író kihasználta, hogy nem a legnépszerűbb Batmannel vagy Supermannel, hanem két kisebb kaliberű figurával kell foglalkoznia, és nem pocsékolta az időt agyatlan akcióra vagy bolygóközi fenyegetésekre, inkább a vietnami háborúból kiábrándult Amerika égető társadalmi problémáit állította a középpontba.


green lantern green arrow


A két főhős átutazza Amerikát, közben előkerülnek a kilakoltatott szegények és az őslakos indiánok problémái is, vagy éppen – a fősodorbeli képregények történetében elsőként – a fiatalok drogfogyasztása, Zöld Íjász ifjú pártfogoltjáról, Speedyről ugyanis kiderül, hogy heroinfüggő. A Superman–Muhammad Ali-bokszmeccset rajzoló Neal Adams itt is kifogástalan munkát végzett, O’Neal sztorijai pedig tényleg izgalmasak, nem hatnak társadalmi célú hirdetésnek.


green lantern green arrow

Zöld Íjász Martin Luther Kingről és Robert Kennedyről kiabál


Ennek ellenére az olvasók nem kapkodták el az újságosoknál a címet, így ez a felállás három év után meg is szűnt – a nyolcvanas években, a Watchmen és a The Dark Knight Returns idején viszont már a képregények „felnőtté válását” megelőlegező klasszikusként tartották számon.


Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon!