Bármilyen autót teszel alá, úgyis ő lesz a leggyorsabb

Fotó: GettyImages

-

Nincs sokoldalúbb aktív autóversenyző Sebastien Loebnél, de talán az autósport történetében sem volt még egy olyan pilóta, aki akármilyen versenyen indult, azonnal a legjobbak között találta magát. A tornászból és villanyszerelőből lett versenyző most a Dakart próbálja meghódítani.


Lehet, hogy a sivatag kifog Sebastien Loebön, aki hatalmasat bukott a Dakar-rali nyolcadik szakaszán, így biztosan elveszítette reményét arra, hogy megnyerje a világ legnagyobb terepraliversenyét. Pedig esély volt rá, még ha kevesen is hittek benne, hiszen életében először indult el a Dakaron, de mindjárt két szakaszgyőzelemmel nyitott, amit később megfejelt még eggyel. A hetedik gyorsasági után az összetett első helyén állt, többek között a Dakar királyának tartott honfitársát, a 11-szeres győztes Stephane Peterhanselt is megelőzve, aki csak a port nyelte addig mögötte. Pedig Loeb csak ismerkedni érkezett.


Gyerekkorában a Dakarról álmodott


„Gyerekkorom óta néztem a Dakart, mindig is ámultam azon, ahogy a versenyzők küzdenek a természettel és saját magukkal. Egyelőre csak azért jöttem ide, hogy kipróbáljam magam” – fogalmazott a Dakar előtt Loeb. Azt sejteni lehetett, hogy ebben a mezőnyben sem hátul fog kullogni, de a rutinosabb tereprali-versenyzők figyelmeztették a Loeb-rajongókat, hogy egyes szakaszokon jöhetnek jó eredmények, mivel a raliból érkező pilóták általában gyorsak, mivel full gázon mennek, a sivatagban azonban inkább a lassan járj, tovább érsz elv érvényesül.

„Mindig túl gyorsan akarnak menni a raliból jött versenyzők, mert egyrészt ezt szokták meg, másrészt


nem tudják, hogy a sivatagban mindenhol veszély leselkedik rájuk

– mondta Peterhansel.

Be is igazolódott az a tény, hogy Loebnek még ismerkednie kell a Dakar semmihez sem hasonlítható légkörével, azzal, hogy az ember alig alszik, hogy nem elég a természet adta akadályokat legyőzni, valóban túl kell élni ezen a versenyen. És nem úgy, mint a Bear Grylls műsoraiban, itt tényleg. Ízelítőt is kapott ebből Loeb a nyolcadik szakaszon, amikor előbb beragadtak a homokba, és alig tudtak onnan kijönni, majd elnézett egy dűnét, így nagyot buktak.



„Vége a Dakaromnak, legalábbis ami a győzelmi esélyeket illeti. Volt előttünk egy dűne, amit nem láttam, így elszálltunk. Eltört az autónkban sok minden, a váltót is ki kellett cserélnünk. De nem vagyok letörve, azért jöttünk, hogy tapasztalatot szerezzünk, szóval folytatjuk a versenyt, csináljuk tovább a dolgunkat” – mondta Loeb, aki kilencszeres ralivilágbajnokként valahol a francia Riviérán játszhatna a gyerekeivel mindennap, ehelyett 41 évesen inkább megpróbálja meghódítani a dél-amerikai sivatagokat.


Biztonságos és gyors – mint egy jó autó

Pedig az autósport világa már a lábai előtt hever, a vb-címeivel minden idők legeredményesebb autóversenyzője lett úgy, hogy soha nem kellett száz százalékot adnia. Ezt ő maga mondta, elismerve, hogy nem szokott a határon autózni, nem erőlteti az autót, hanem csak terelgeti, és a komfortzónán belül szeret autózni. Loeb azonban annyival mindenki előtt jár, hogy ami másnak a határon autózás, az neki a komfortzóna. Éppen ezért szinte nem is hibázik, nagyon ritkán bukik. Egy másik raliversenyző, Andreas Aigner mondta róla, hogy ha hibázik is, akkor a következő kanyart már tökéletesen veszi, miközben más pilótáknak három-négy kanyar is kell, amíg visszarázódnak egy-egy hiba után.

Aszfalton abszolút verhetetlen volt, aztán murván is megtanult tökéletesen vezetni, majd ő lett az első nem skandináv versenyző, aki a havas Svéd Ralit is meg tudta nyerni. A raliban nem talált már kihívást, így keresett magának máshol.


Havon is a legjobb lett


Kacérkodott a Forma–1-gyel is, tesztelt többször, és a Red Bull közbenjárásnak köszönhetően rajthoz állhatott volna a 2009-es Abu-dzabi Nagydíjon, de végül nem kapott a Nemzetközi Automobil-szövetségtől (FIA) rajtengedélyt. A FIA arra hivatkozott, hogy nincs elég tapasztalata zárt pályás versenyeken, ahol nemcsak az órával, hanem más versenyzőkkel is meg kell küzdeni. Később Loeb elárulta, hogy igazából a Forma–1 annyira soha nem érdekelte.


Formula One Testing In Barcelona

Első F1-es tesztjén, Silverstone-ban mindjárt nyolcadik lett


Helyette elindult a Le Mans-i 24 órás versenyen, ahol két társával, Eric Hélaryvel és Franck Montagnyval másodikként zárt 2006-ban. A Race of Champions eseményen háromszor is győzni tudott, ez az a szokásos év végi gála, ahol különböző sorozatokból hívnak meg pilótákat, akiknek ugyanolyan autókkal kell versenyezniük. 2012-ben elsőként végzett az X-Gamesen is, ahol ralikrossz-autót vezetve test test elleni küzdelemben is bőven része volt.



Jött a gondolat, hogy kipróbálja a világ leghíresebb hegyi versenyét, a Pikes Peaket, amelyen egy brutális géppel, a kizárólag erre a hegyi felfutóversenyre épített Peugeot 208 T16-ossal (875 kg, 875 lóerő) végül olyan rekordidőt ment, amire senki nem számított. A 20 kilométeres, 156 kanyarból álló pályán 8 perc 13,878 másodperc alatt repült fel, több mint másfél percet (!) faragva a korábbi csúcsból.


Biztonsági öveket bekapcsolni!


Ugyanebben az évben a nevével fémjelzett csapat színeiben egy McLaren MP4 GT3-mal a FIA GT-sorozatban is kipróbálta magát, újoncként az összetettben a negyedik helyen végzett.

Fejébe vette, hogy elindul a túraautó-világbajnokságon, a Citroën pedig egy hatalmas projekt keretén belül lehetőséget is adott neki. Sokan féltették, hogy csúnyán le fog égni egy ilyen, számára teljesen ismeretlen sorozatban, ráadásul úgy, hogy a félelmetes tehetségnek tartott José Maria Lopez volt az egyik csapattársa. Loeb nemcsak nem okozott csalódást, de mindkét évében dobogós helyen végzett. Az első szezonban 14, a másodikban 15 futamgyőzelmet aratott.


A WTCC-ben is sokszor csak a kipufogóját nézte a mezőny


Sok kritika éri, hogy könnyű úgy jó eredményeket elérni, hogy mindig a legjobb autót teszik alá. Valóban sorra kapja a profi versenygépeket, elég csak a Citroën verhetetlen rali-, majd később WTCC-autójára vagy a Pikes Peakre épített csodagépre gondolni, de a mostani Dakarra összerakott Peugeot is talán a mezőny legjobb autója. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy Loeb alaposan kijárta magának ezt az utat és azt, hogy a legjobb legyen, így a legjobb körülmények között dolgozhasson.

Kanyargós úton jutott el az autóversenyzéshez: tornászként kezdte, és bár abban is tehetséges volt, lusta volt edzeni. Villanyszerelő lett, munkahelyről munkahelyre járt, dolgozott egy gumitömítéseket gyártó üzemben is, hogy összegyűjtse a pénzét egy Renault 5 GT Turbóra, amellyel a szabályokra fittyet hányva közlekedett, többször elvették a jogosítványát, és 2000 kilométer után elkoptatta rajta a gumikat.

Első raliversenyén 1997-ben indult el, meg is nyerte, ami után akkori navigátora kiszállt az autóból, és közölte, hogy soha többé nem ül be Loeb mellé, annyira félt mellette. Ekkor ismerkedett össze Daniel Elenával – lassan 20 éve elválaszthatatlanok, most is ő ül mellette a Dakaron.


Elenával együtt jóban-rosszban


Amellett, hogy minden idők egyik legnagyszerűbb autóversenyzője lett, megmaradt embernek. Két évvel ezelőtt, a Francia Nagydíj első futama után a sajtótájékoztatón nem volt esélyem kérdezni tőle a WTCC belterjes és profi világához szokott újságírók között, ráadásul Franciaországban magyarként tovább csökkennek az esélyeid egy Loeb-interjúra. Gondoltam, majd a sajtótájékoztató után, a folyosón megpróbálom leszólítani.

Így is történt, elhadartam, hogy Magyarországról utaztam ide, és csak egy percre zavarnám. A menedzsere egyből közénk ugrott, hogy a kérdések ideje lejárt, de Loeb megállt, bemutatkozott (!), és mondta, hogy várja a kérdéseket. Legalább két percet beszélgettünk a rali és a WTCC közötti különbségről, a Hungaroringről és Michelisz Norbertről úgy, hogy két futam között voltunk.


Mindenkihez van egy jó szava

Micheliszt is kérdeztem Loebről. „A barcelonai teszten éppen jöttem ki a versenykamionunkból, és sétáltam a boksz felé, Loeb pedig pont a bokszból jött ki. Mielőtt eltűnt volna a kamionok mögött, az utolsó pillanatban meglátott, visszafordult, és odajött hozzám, hogy megkérdezze, hogy mi újság velem. Lehet, hogy ez nem nagy szám, de nekem még mindig nagy dolog” – mesélte a magyar versenyző még tavaly év elején. Michelisz azóta többször is elárulta, hogy a francia pilótával van a WTCC mezőnyéből az egyik legjobb kapcsolata.


AUTO - WTCC MOTEGI 2015

Jóban vannak Michelisszel


Tavaly márciusban az Origo is készített vele interjút, ők is úgy fogalmaztak, hogy „rocksztárosan flegmán, mégsem barátságtalanul válaszolt a kérdésekre”. Arra, hogy mit jelent neki a vezetés, így felelt: „Sohasem éreztem, hogy elegem lenne belőle. Egyszerűen ez a szenvedélyem, ez az, amit tudok, és mindig is szükségem volt az adrenalinra. Számomra a vezetés önkifejezési forma, életstílus, szórakozás – és végeredményben a munkám is."

Olyannyira szüksége van az adrenalinra, hogy másodpilótaként kipróbálta a francia légierő egyik vadászgépét is:



Ha mindezek után bárkinek kétsége lenne afelől, hogy az autósportban milyen helyet foglal el Loeb: tavaly decemberben megjelent a nevével fémjelzett Sebastien Loeb Evo Rally, amelynek fejlesztéséből ő maga is kivette a részét:



A tesztelők szerint a játék még nem tart ott, mint a ralijátékok királya, a Dirt Rally, amely korábban Colin McRae Rallyként vált legendává. Ismerve azonban Loeb maximalizmusát és profizmusát, nem lepődnénk meg, ha rövidesen ezen a pályán is csak kullognának utána az ellenfelek.


KÖVESD A VS SPORTROVATÁT A FACEBOOKON IS!