Bármelyik gyereknek lehet Vasember-keze

Fotó: VS.hu / Zagyi Tibor

-

Pár ezer forintnyi nyersanyag és egy 3D-nyomtató kell csak a protézishez, amellyel biciklizni, teniszezni vagy úszni is tudnak a gyerekek.


Az elején megkérdezzük, hogy „Ki a kedvenc szuperhősöd?”' vagy „Melyik a kedvenc focicsapatod?” A többi végtaghiányos gyerekeknek szánt protézist ott rontják el, hogy megpróbálják élethűre csinálni – mesélte Jack Cross, az E-Nable nevű, a világ több pontján működő protézisgyártó csoport magyarországi tagja, akivel a Budapest 3D Printing Days rendezvényen találkoztunk.

A Raptornak és Talonnak nevezett kezeket nehezen lehet összetéveszteni egy valódi kézzel. Hercegnőrózsaszínben, UTE-lilában vagy éppen a Pókemberre jellemző kék-piros tónusokban készülnek. Nincs bennük okosság vagy mikroelektronika. Az ujjak feszítése mechanikusan történik: vagy a csukló, vagy a könyök mozgatása segít a szorításban.



Az egyszerűségért cserébe a csak mechanikus elemekből álló Raptor kéz nagyjából egy négyfős családi mozizás árába kerül. A legdrágább alkatrésze a vastag, kétoldalas tépőzár, amelyet csak egy helyen lehet beszerezni Budapesten. „Van is belőle otthon egy 25 méteres tekercsem” – mondta Cross a VS.hu-nak.


Az olcsóság több, egymásra épülő előnnyel jár. Egyrészt nem gond, ha játék közben megsérül a kéz, eltörik egy darabja, vagy elhagyják. Egy-egy ujjpercet, ízületet akár külön is ki lehet nyomtatni, ha csak annyi sérült meg. Kímélni nem is nagyon kell, fél-egy év alatt úgyis kinövik a protézist a gyerekek. Az alapméret a százszázalékos – ez nagyjából a lenti képen látható rózsaszín kéz –, viszont a 3D-nyomtatót vezérlő szoftverben be lehet állítani, hogy 110-120 százalékos méretet készítsen. Együtt tud nőni a protézis a tulajdonosával.



A Raptor és a Talon nem jó mindenre. Az ujjak nagyjából egyszerre zárulnak a kézen, a szorítás erősségét meg kell szokni, nem nyújt annyi szabadságot, mint egy drága, motoros protézis. Meg lehet viszont emelni vele egy kólás dobozt, lehet biciklizni, teniszezni. Még úszni is, mivel egy grammnyi elektronikát sem tartalmaz a protézis. Amihez pedig az ujjakkal rendelkező, 3D-nyomtatott kéz nem jó, ahhoz lehet gyártani konkrét célra kitalált speciális protéziseket. Evezéshez és hegedűtanuláshoz például már van kipróbált modellje az E-Nable-nek.



Cross azért ment el a 3D Printing Daysre, hogy partnereket találjon. Ő technológiai háttérrel, de a 3D-nyomtatáshoz egy kicsit se értve találta meg magának az E-Nable-t, az első időszakban pedig modellezés és nyomtatás helyett csak unalmas papírmunkát végzett. Bele tudott azonban annyira tanulni, hogy szombaton át is adhat egy maga készítette kezet, amelyet a saját gépén nyomtatott ki.



Bár folyamatosan tuningolják, finomítgatják a különböző kézmodelleket, nem a protézis legyártása a csapat legnagyobb problémája. A csoportnak kapcsolatokra van szüksége olyan szervezetekhez, amelyek a végtaghiányos gyermekeket segítik. Sokkal több kezet is tudnának nyomtatni, csak meg kell találni a rászorulókat. Egy magyar szervezettel már felvették a kapcsolatot, abból lehet egy hosszan tartó együttműködés. További társaknak viszont mindig örülnek.

Az E-Nable csapatba a szervezet honlapján lehet jelentkezni. Ennél is jobb, hogy május 16-án, szombaton még megtalálják Joe Crosst a Budapest 3D Printing Daysen, és akár kérdezhetnek is a kezekről, illetve arról, hogyan lehet önkéntessé válni.



Az E-Nable nem egyedül akarja megváltani a világot. Ahhoz sem ragaszkodnak, hogy az emberek velük kössék össze az olcsó protéziseket. Az összes dizájn, a kezek elkészítéséhez szükséges nyomtatható fájlok ingyenesen letölthetők a szervezet oldaláról. A profibb kinézetű, drága nyomtatókkal elkészíthető Limbitless is az E-Nable partnere. Ennek a szervezetnek a termékét adta át pár hete Robert Downey Jr. egy ujjak nélkül született kisfiúnak. Olyan sztori ez, ami tele van szuperhősökkel, de szuperképesség nem kell hozzá.