Balti városka elfoglalásával tesztelheti Oroszország a NATO-t?

Fotó: AFP / MICHAL CIZEK

-

Hadgyakorlat a Baltikumban, csapat- és fegyverzettelepítés Kelet-Közép-Európába, válaszul meg atomrakéták odaküldésének bejelentése. Meglehetősen nagy a kardcsörtetés Oroszország és az Egyesült Államok, illetve a NATO között, de így is meghökkentően hangzik az a forgatókönyv, amellyel a nyugati szövetség most kalkulálni kényszerül. Ez arról szól, hogy Oroszország egy baltikumi település elfoglalásával ellenőrizné, hogy a NATO tényleg automatikusan reagál-e kollektív biztonsági klauzulája értelmében.


Az Észak-Atlanti Szövetség (NATO) számára állítólag nem elképzelhetetlen: az orosz hadsereg egy váratlan akcióval elfoglal egy határ menti észt vagy lett települést (lehetőleg kisvárost), ahol a lakosság többsége orosz, így a támadók nem ütköznek jelentős ellenállásba, sőt baráti fogadtatásban is részesülhetnek.

Vlagyimir Putyin orosz elnök ezzel tesztelné, hogy következik-e automatikus válasz a NATO részéről a katonai szervezet 5-ös cikkének alapján, amely szerint bármely tagállamot ért külső támadást az egész NATO-t érintő agressziónak kell tekinteni. Ennek bekövetkezte esetén az oroszok valószínűleg nem éleznék tovább a helyzetet, és hamar feladnák a települést – egy NATO-tagállam diplomatája szerint már ezt a lehetőséget sem zárják ki a katonai szervezetben. Forrásunk szerint ugyanakkor a NATO nem mérlegelne, és valóban automatikusan jönne a katonai akció a megtámadott terület felszabadítására.

Bár a fenti forgatókönyvet szigorúan elvi lehetőségként kezeli egyelőre mindenki, azért a felmerülése jelzi, a NATO-ban egyáltalán nem zárják ki, hogy Vlagyimir Putyin tovább élezheti a Krím megszállásával és a kelet-ukrajnai megyék elszakításának kísérletével létrejött konfliktust. Akár már a közeljövőben: mint korábban megírtuk, az év elején az Európai Bizottságban is attól tartottak, hogy a nyáron eszkaláció jöhet.


Hidegháborússá forrosodó hangulat

Ilyen előzményeket követően jelentette be az amerikai védelmi minisztérium: hogy már folyik annak felmérése, mely kelet-európai államokba lehetne nehézfegyverzetet és az azokhoz tartozó kiszolgáló személyzetet telepíteni. A tervek szerint 160 páncélost és önjáró löveget hoznának a térségbe, a balti államokba 150-150, más országokba 750 fős kiszolgáló egységekkel. (Fontos megjegyezni, hogy ez nem az a korábbi NATO-terv, amely a térség legalább öt országába telepítene felderítő, logisztikai és bevetési tervezési központként működő támaszpontokat néhány száz fős létszámmal, és a régió védelmére létrehozna egy gyorsan bevethető , Lándzsahegy (Spearhead) nevű, 4000 fős NATO-erőt.)

A most nagy visszhangot kiváltó tervet még egy NATO-illetékes is amerikai egyéni kezdeményezésnek nevezte, amely nem a NATO közös álláspontja, Vlagyimir Putyin orosz elnök ennek ellenére bejelentette: válaszul 40 nukleáris ballisztikus rakétát telepítenek Oroszország nyugati határához.


NATO-hadgyakorlat a Baltikumban

Thousands of military personnel are taking part in a multinational exercise involving 49 ships, 61 aircraft, 1 submarine, and a combined landing force of 700 troops.17 NATO Allies and partner nations are participating in BALTOPS 2015, which takes place in Poland, Sweden, Germany, and throughout the Baltic Sea.

Posted by NATO on Monday, June 15, 2015

Szenes Zoltán nyugalmazott vezérezredes, védelmi szakértő szerint egyelőre kérdéses, az amerikai törvényhozáson átmegy-e a javaslat, de ezek után is szükség lenne egy NATO-közgyűlési döntésre az életbeléptetéséhez, erre pedig a jelenlegi hangulatban nincs sok esély. (Az amerikai Pew Research Center 10 országban 11 ezer embert kérdezett meg arról, támogatnának-e egy NATO katonai akciót az 5. Cikkely alapján, az összesített eredmények szerint a megkérdezettek 48-42 százalékos arányban igennel feleltek, de fontos tagállamokban, így Németországban, Franciaországban, Olaszországban a többség ellenezte az esetleges katonai akciót, Spanyolországban egy százalékkal voltak többen az igenek, 48-47 százalékos arányban.)

„Ez egy klasszikus hidegháborús megoldás lenne: odavisszük a fegyverzetet, hogy az élőerőt gyorsan telepíteni lehessen, ha szükséges. Jelenleg elsősorban a balti államok megnyugtatásának célját látom mögötte” – mondta Szenes Zoltán, hozzátéve, ilyenkor természetesen mindig a politikai igények fogalmazódnak meg először, a katonáknak ehhez kell megtalálni a megoldásokat. Szenes ugyanakkor nem tartja jó elképzelésnek a fegyvertelepítést. Az orosz válaszlépésről azt mondta, Moszkva évek óta – noha az olajárzuhanás miatt nincs nagyon eleresztve – sokat költ nukleáris ereje fejlesztésére, folyamatosan cseréli a régi típusokat újabbakra, és a mostani lépés nem jelenti a korábbi fegyverzetcsökkentő egyezmények felrúgását.


Mindegy, hol vannak az atomrakéták

Csak szimbolikus jelentősége van az interkontinentális rakéták áttelepítésének, hiszen ezek hatótávolsága tízezer kilométer, teljesen mindegy, hogy Oroszország nyugati határain, vagy esetleg 500-1000 kilométerrel hátrébb állnak – mondta a VS.hu-nak Wagner Péter. A biztonságpolitikai szakember megerősítette, hogy a szakértők olyan forgatókönyvvel is foglalkoznak, amely egy észt, litván, vagy kelet-lengyelországi településen esetleg akciót hajt végre az orosz hadsereg, azért, hogy tesztelje a NATO reakcióját. „Minden jel arra mutat, hogy ezzel a forgatókönyvvel már a NATO vezetése is számol" – mondta.


Csehországban tavasszal szívesen látták az amerikaiakat


Azokra a felvetésekre, hogy az Egyesült Államok esetleg megpróbálná mesterségesen szítani a konfliktust a haderő-telepítéssel, Wagner Péter úgy reagált: az elgondolás már csak azért is fals, mert az USA számára világpolitikai szempontból most egyértelműen Kína a legfontosabb kihívás, így az ukrán konfliktus is másodlagos. „Washington számára a legfontosabb, hogy a NATO-ban fennmaradjon a szolidaritás, így az akciónak elsősorban politikai üzenete van az érintett államok számára: nem hagyunk benneteket magatokra a bajban, itt vagyunk, segítünk, ha kell” – mondta. Az Obama-kormányzat ezért valószínűleg a jövőben is reaktív lesz: ha az oroszok lépnek valamit, válaszolni fognak, de ők maguk nem kezdeményeznek majd – elemezte a helyzetet Wagner Péter.

Ennél komolyabb lépések már csak azért sem várhatók, mert százezres nagyságrendben sem politikailag, sem gazdaságilag nem lehetséges jelenleg tartósan csapatokat állomásoztatni a NATO keleti tagállamaiban – egyszerűen azért, mert ennek óriásiak a költségei, és mint láttuk, már így is elutasító az európai közvélemény jelentős része. „A jelenlegi lépésnek akár még költségcsökkentő szerepe is lehet: hiszen, ha rendszeres hadgyakorlatok lesznek majd a térségben, olcsóbb idetelepíteni az ehhez szükséges fegyverzetet, mint minden alkalommal ideszállítani őket” – mondta a szakértő.

Az biztos, hogy ma már egyetlen hadsereg, így az orosz sem képes nagy tömegben oly módon mozgósítani, hogy arról ne szerezzen azonnal tudomást a NATO.


A Krím más volt?

Ettől még persze nem lesz háború a vége, de elindulhat egy gyors ütemű fegyverkezés, minden jel arra mutat, hogy az orosz-NATO határok közelében jelentősen megnő a haditechnikai jelenlét – igaz, az országonkénti 150-150 vagy akár 750-750 katonához képest az oroszok sokszorosan nagyobb létszámú erőkkel rendelkeznek.

A további eszkaláció ellen szól, hogy a Krím és a nyugat-ukrajnai területek esetében három tényező érvényesült együttesen: a területek történelmileg vitatott hovatartozásúak voltak (a Krím csak a második világháború után került Ukrajnához), nagy számú orosz lakossággal rendelkeztek, harmadsorban pedig Ukrajna egyértelmű nyugati orientációja, és NATO-csatlakozási tervei szolgáltattak Putyinnak ürügyet a beavatkozásra. A balti államokban is jelentős orosz kisebbség él, de mindhárom ország a NATO tagja, és történelmi mértékkel számolva csak rövid ideig voltak orosz fennhatóság alatt.

Persze utólag tanulságos visszaolvasni, hogy a krími konfliktus előtt is a legtöbb szakértő kizárta, hogy Putyin fegyveres akciót indítana. Hosszabb távon a döntő mégis csak az lehet, hogy Oroszország leküzdi-e gazdasági nehézségeit. Ebben pedig kulcselem, hogy sikerül-e olyan üzleteket kötnie Kínával, amelyek haszna kompenzálhatja a nyugati szankciók és az olajárzuhanás miatt bekövetkezett veszteségeit.