Bájos kép az óbudai téglagyárról, Hitler aláírásával

Forrás: Simon Zsuzsanna / Enyészpontok

-

Kivinni a kortárs képzőművészetet a galériákból – ez volt az Enyészpontok című kiállítás alkotóinak ötlete. Fiatal művészek emlékeztetnek a magyar holokausztra intim, személyes és megrázó munkáikkal, amelyek között van ugróiskola, Adolf Hitler aláírásával ellátott festmény és letéphető cetlis falragasz is. Ráadásul az egész kiállítást egy honlapon lehet megnézni.


Finom ecsetvonásokkal, aprólékosan megfestett, a vízfesték miatt kissé szétfolyóvá, lebegőssé, álomszerűvé váló kép az óbudai téglagyárról. Ma áruházak vannak ott, a festményen kivető a H&M és a C&A logója. A képen decens szignó: Adolf Hitler.

Ez nem egy elfelejtett, és most szenzációsan előkerült eredeti Hitler-festmény, hanem a Borsos Lőrinc nevű művészcsapat festménysorozatának része. Az alkotók, Borsos János és Lőrinc Lilla még két másik „Hitler-képet” is festettek, egyet a Thököly út 80. alatt álló egykori nyilas pártházról, a másikat a Városmajor utcai Bíró Dániel Gyógyintézetről. Mindhárom képen olyan terek láthatóak mai formájukban, amelyek a vészkorszakban a nácik és nyilasok rémtettei miatt váltak hírhedtté.


Borsos Lőrinc: Csinos kis akvarellek II.


Az óbudai téglagyár gyűjtőtáborként funkcionált, innen indultak gyalogosan Nyugat felé azok a halálmenetek, amelyeket a deportált magyar zsidók nagy része nem élt túl. A Thököly úti házban és a környékén 1944 októbere és 1945 januárja között 200-300 embert öltek meg a nyilasok, akik 1945. január 14-én a Városmajor utcai zsidó kórház 130-150 betegét, orvosát és ápolóját is lemészárolták, az épületet kifosztották, majd a holttestekkel együtt felgyújtották.


Borsos Lőrinc: Csinos kis akvarellek II.


Ezek az információk, ahogy maguk a képek is, az Enyészpontok projekt honlapján érhetőek el. A fiatal képzőművészek által létrehozott online kiállítás január 27-én, a holokauszt nemzetközi emléknapján nyílt, és olyan műveket mutat be, amelyek a magyarországi holokauszt történéseire emlékeztetnek, konkrét helyekhez kapcsolódva.

A Borsos Lőrinc-képek – talán a kiállítás legerősebb, de legalábbis leghatásosabb darabjai – arra is felhívják a figyelmet, hogyan deformálta, aljasította le a tereinket a nácizmus, akár tudtunk róla, akár nem. Ha a vízfestmények mögött nem lenne szilárd koncepció, kedves, édeskés giccset kapnánk, de így, hogy rájuk kerül Hitler aláírása, az emlékeztetés küldetésén túl még a rossz művészet és a történelmi gaztettek provokatív párhuzamát is kínálják az alkotók. Így a képek a lokális kontextustól elszakadva is értelmezhetővé válnak.


NEM MI VOLTUNK! Crew feat. Bódi Lóránt: Zsidó strand


315 Ft-ért vitték el a műtárgyat a Vaterán

Az online kiállított művek egy része abban a térben valósult meg, ahol valóban megtörténtek a borzalmak. Mivel ezeknek a munkáknak közük sincs az egyre rémesebb, állami megrendelésre készült köztéri művekhez, ezért alkotóik nem is tervezték úgy, hogy sokáig az adott térben maradnak – az igazi kiállítóhelyük az Enyészpontok honlapja. Így a bontásra ítélt, lekopó köztéri művek és a digitális öröklét között hasonló feszültség támad, mint az elmúlás és felejtés, illetve a folytonos emlékezés és emlékeztetés között. Ezek a történelmi emlékezet és az azzal foglalkozó képzőművészet alapkérdései.

A problémára legélesebben Balla Csönge krétarajza reflektál. Balla a Városligeti fasorban valaha működő zsidó gyermekotthon mai helye elé rajzolta fel végtelenjelet formázó ugróiskoláját. Az itteni gyermekotthon lakóit és nevelőit 1944 szentestéjén hurcolták el a nyilasok, hat gyereket és egy tanítót a Dunába lőttek. A krétarajz azokra az áldozatokra emlékeztet, akik halálukban örökké gyerekek maradtak, az ugróiskola pedig előbb-utóbb lekopik, ahogy ezeket a gaztetteket is elfelejtjük – vagy elfelejtenénk, ha a kiállítás honlapja nem őrizné meg a meggyilkoltak emlékét.


Balla Csönge: ∞


Nemcsak Balla Csönge munkája intim és személyes. Rudas Klára Minden rendben a szívvel elnevezésű projektje keretében apróhirdetésszerű falragaszokat helyezett el a Bethlen téren. A letéphető cetliken az egykor itt kialakított zsidó szükségkórházra utaló fotó látható, amely kiegészül a művész jegyzeteivel, személyes emlékekkel, történeti tényekkel.


enyészpontok kiállítás

Rudas Klára: Minden rendben a szívvel


Klasszikus műtárgynak leginkább Karas Dávid munkája nevezhető, aki a II. kerületi Fillér utca térképének részletét rajzolta rá egy pici fémlemezre, egy régi gyerekjáték darabkájára. A játék másik, eredeti formájában megmaradt részén négy ólomlovacska áll. A térképrészlet azért került mögéjük, mert a Fillér utcában működött Sztehlo Gábor evangélikus lelkész vöröskeresztes gyermekotthona, ahol 1600 zsidó gyerek életét mentették meg. A művet Karas a dokumentáció elkészítése után feltette a Vaterára, 315 Ft-ért vette meg valaki. Ahogy a kiállítás több másik darabja, ez a műtárgy is a „hivatalos” emlékezetpolitika feladatát végzi el, a Fillér utca környékén ugyanis nincs olyan emléktábla, amely az egykori vöröskeresztes irodákra utalna.


enyészpontok kiállítás

Karas Dávid: Levélnehezék


enyészpontok kiállítás

Karas Dávid: Levélnehezék


Azoknak szól, akik nem járnak galériákba

Az Enyészpontok tervét Don Tamás kurátor találta ki a Tom Lantos Intézet megkeresése után. Mivel tavaly a holokauszt-emlékév miatt több, a vészkorszak emlékezetével foglalkozó kiállítás nyílt, Don próbált új megközelítést találni. „Nekem az volt a legfontosabb, hogy kilépjünk a múzeum- és galériatérből” – magyarázza a kurátor, miért maradt az alternatív kiállítás ötleténél.

Az is alapvető szempont volt, hogy fiatal művészek mutathassák meg magukat. A projekt résztvevői közül többen a nyolcvanas évek végén születtek, a kurátor 1991-es születésű. „Mi vagyunk a holokauszt utáni harmadik generáció, akik csak médiareprezentációból ismerjük a történteket” – indokolja Don, hogy miért különbözhet az ő nemzedékéhez tartozó alkotók nézőpontja attól, ahogy korábban foglalkoztak a témával.


enyészpontok kiállítás

Gróf Ferenc: unsilence


A projektben részt vevő legidősebb, már befutott művész Gróf Ferenc, a Societé Realiste csoport egyik tagja, aki hangtükröt tervezett a Klauzál térre. Ez az I. világháború idején kifejlesztett, a radar elődeként használt eszköz felerősíti az égboltról visszaverődő zajokat. Műtárgyként inkább az lehet a funkciója, hogy megteremtse a lelassulás, kikapcsolódás, emlékezés terét – azért a Klauzál téren, mert a gettó központjaként 3000 embert temettek el itt két hónap alatt, 1944 decembere és 1945 januárja között.

A projekt része, hogy középiskolásokkal is beszélgetnek a művekről és az újra felfedezett terekről. Don Tamás szerint a Klauzál tér egykori funkciója is meglepte a diákokat, volt, aki ott lakik, de nem ismerte a környék múltjának részleteit.


enyészpontok kiállítás

Gróf Ferenc: unsilence


A kiállítás erőssége, hogy közérthető variációkat kínál arra, mit kellene értenünk emlékezetpolitikán. A válogatásban nem mindegyik egyformán jó mű, de hozzáférhetőek és könnyen megközelíthetőek, távol állnak attól az elefántcsonttoronytól, amelynek a kortárs képzőművészetet általában vélik az emberek. És pont ez lenne a cél: olyanokat is emlékeztetni a múltra, akik nem szoktak galériákba meg kortárs kiállításokra járni.


A kiállítás anyaga megtekinthető az Enyészpontok honlapján.

Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon!