"Azt vettem észre, hogy a magyar történelem csupa móka"

Fotó: MTI/MTVA / Beliczay László

-

Figyelték már, hogy milyen savanyúan tudunk beszélni a saját történelmünkről? Vesztes csaták, vesztes háborúk, rossz oldalak, szenvedés, vér. Csak kicsit kell fordítani a sztorikon ahhoz, hogy érdekesek legyenek másnak is. Vagy akár menők, mint egy epizód a Trónok harcában. Zalka Csenge Virág, egy magyar mesemondó április minden napján megírt egy-egy különös magyar vonatkozású középkori sztorit, és ami közben történt...


Kénytelenek lesznek elhinni, mert semmi furcsa nincs benne: az olvasók imádták a sztorikat. Szegény I. Bélát, aki még nem is lett volna rossz uralkodó, vacak hadvezér, de regnálásának harmadik évében rádőlt a trón. Viccesebb, mint egy jelenet a Shrekből. Dózsa és a tüzes korona? George R. R. Martin a fasorban sincs az általa kitalált mészárlásokkal. Kőmíves Kelemenre pedig azt az örök tanulságot írta az egyik kommentelő, hogy „a munkamániások rossz emberek”. Csenge a legjobb hozzászólásokból magyar nyelvű gyűjteményt is készített, de igazából érdemes végigolvasni a teljes hónapnyi történelemleckét.


Csak mondom, ha én félnék az öcsémtől, én megölném, nem megvakítanám... attól csak dühösebb lesz.

Szinte csak a véletlenen múlt, hogy mesemondó blogján a rettentő történelem lett az április témája. Abban biztos volt, hogy részt akar venni a Blogging from A to Z Challenge nevű kihívásban, amelyre a hónap minden napján az ábécének megfelelő betűvel kezdődő témában kell írni egy-egy bejegyzést. Az viszont, hogy a bejegyzéseket összekötő téma a halálban gazdag középkori magyar történelem legyen, csak két nappal március vége előtt jött – mesélte Zalka Csenge a VS.hu-nak. „Azt vettem észre, hogy a magyar történelem csupa móka” – magyarázta, honnan jött a motiváció.

Nem is volt meg előre az ütemterv, nem látszott, hogy mennyit kell hajlítani a sztorikon ahhoz, hogy az ábécé minden betűjére jusson megfelelő halál. Végül csak az ipszilon esetében kellett csalni, ott egy népmese szerepelt tisztességesen lemészárolt nemesek helyett.


A hajdúk által meggyilkolt Báthory Gábor bele se fért a top harmincba


Az akció hatalmas siker lett, de ez nem is meglepő. Csenge profi mesemondó, gyakorlott fellépő, a mesterdiplomáját is mesemondásból szerezte Amerikában. Most pedig a doktori fokozat megszerzése mellett már másokat is tanít történetek előadására. Negatív visszajelzés – ha eltekintünk attól, hogy senki sem akar magyar király lenni az olvasók közül – nem is érkezett, pedig nem kímélte a csetlő-botló, unokatestvéreiket ritkító Árpád-háziakat. Ehhez az is kellett, hogy a történetek megfeleljenek az angolszász olvasók elvárásainak.


A gyilkolászás teljesen oké, csak szex ne legyen benne.

– foglalta össze a lényeget Zalka Csenge.


Erre viszont a világ minden táján figyelni kell. A mesemondónak vigyáznia kell a szájára. Katolikus iskolában nem szaladhat ki a száján a pokol kifejezés, mert csúnya szónak számít. Amikor egyszer mégis sor került rá, a gyerekek egy emberként néztek a tanítónénire, hogy most mi lesz. (Semmi nem lett.) Baptista területen a Miért vannak a tigrisnek csíkjai? jellegű mesékből nem kérnek, mert a kérdésre ott az a helyes válasz, hogy mert isten ilyennek teremtette. De arra is volt már példa, hogy magyar szülők lepődtek meg a Parasztbiblia egyik sztoriján. Az elmondott történet viszont fontos volt a gyerekeknek. „Benne volt, hogy nem a te hibád, ha bántanak az iskolában” - mondta Csenge.

Nem csak a mesét hallgatókra kell tekintettel lenni, hanem azokra is, akikhez a mese tartozik. A mesemondónak meg kell csinálnia a háziját: tudnia kell, milyen szimbólumokkal dolgozik a története, mi volt a jelentősége, miért volt fontos. És ha egy nép története szent, és nem akarja csak úgy odaadni a világnak, akkor képesnek kell lennie nem elmesélni. Ezért nem mond Csenge például indián teremtéstörténeteket.


Hallana még Csengéről? Elmondja a meséjét


Ha megjött a kedvük, van egy ötletünk

Május 27-én este hat mesemondó fog mítoszokat mondani egy Mítoszok Csatája nevű rendezvényen. Ezek ugyan szent történetek voltak – vagy esetenként még most is azok –, de akad közöttük olyan, amelyet el lehet mondani. A mítoszokat pedig azért jó mesélni – mondta Zalka Csenge – mert hosszabb és komplexebb történetek. Aki belül a Mítoszok Csatájára, előre készülhet arra, hogy az estét a könyvtár honlapján vagy a Wikipédián fogja befejezni.