Az utolsó meccs a Puskásban

Fotó: VS.hu / Zagyi Tibor

-

2015. szeptember 30-án 19 órakor – most már tényleg – végleg bezárta kapuit a Puskás Ferenc Stadion. Az 1953-ban átadott létesítményt teljesen átépítik, így utoljára léphettek pályára a szerencsés kevesek a magyar sportszentélyben. Az elmúlt 25 évben akárhányszor hagytuk is el keserű szájízzel „a stadiont”, az mindig is része lesz a sporttörténetünknek. Az utolsó mérkőzésen mi is játszottunk, de sosem tudjuk meg, kié volt az utolsó gól.


Szerda délután ötkor egy népes csapat gyülekezett a háromemeletes, de puszta szeretetből toronyépületnek hívott főbejárat előtt. Edzést tartó kerékpárosok tekertek a stadion körüli betonon, a Szoborparkban pedig ugyancsak tréningeztek néhányan. Tíz perccel később léptünk be a főépületbe. Sötét folyosók, csak az ügyeletet tartó portás asztala fölött világított egy kis lámpa. „Lent, balra a 3-as lesz a miénk” – jött a infó, és elfoglaltuk az öltözőket. Fapadok és néhány kiült fotel, a felső polcokon már gyűlt a por, jó ideje nem tettek oda semmit. Nadrág, aláöltözet, mez, sportszár, csuka, a profibbaknak sípcsontvédő, aztán irány a pálya. Közben a stadionban átélt emlékeken osztoztunk – mindenkinek volt belőlük bőven. Hat előtt egy fertályórával pirosak és fehérek utoljára léptek a zöld gyepre, ahogy annak idején számos nagy elődjük, világklasszisok, legendák.

A stadiont ugyanis hiába búcsúztatták már el több alkalommal is, a pályát továbbra is ki lehetett bérelni egy-egy focimeccsre. Legalábbis szerdáig, mostantól ugyanis már tényleg a munkagépeké lesz a terep, és megkezdődik a bontás. Megragadtuk az utolsó alkalmat, és bérbe vettük a szentélyt. Ám mielőtt elárulnánk a végső összecsapás eredményét, révedjünk kicsit a múltba, és idézzük meg néhány fontos mozzanattal a nagy stadion történelmét.


Tervezők és szervezők

A magyar nép nagy stadionja építésének ötlete már az első újkori olimpia idején felmerült, de igazi lendületet az első világháború előtt kapott. A lehetséges helyszínek között szerepelt a Vérmező, az Óbudai-sziget, az ekkorra már lassan feltöltött Lágymányosi-tó, a Hidegkúti út és a Keleti pályaudvar mögötti rész, a régi lóversenytér is, amelyet elsősorban Hajós Alfréd vélt ideális helyszínnek. 1933-ban Árkay Bertalan és Borbíró Virgil már kész terveket mutatott be a Gellért Szállóban, ők viszont Üröm határába, az Aranyhegyre álmodták meg a stadiont. A terv fiókba került, majd a háború késleltette az építkezést. Mígnem 1944-ben – amikor még igazán ki sem tört a béke – a kormány Lágymányosra írt ki tervpályázatot. 1948-ban végérvényesen eldőlt, hogy a stadion Zuglóban fog felépülni, és „Limbeck Gyula elvtárs, a kitűnő stadion-építő munkáját fogadták el”. Végül mégsem arathatta le a babérokat, mert az 1948. július 12-i alapkőletétel után váratlanul Dávid Károly (a ferihegyi repülőtér tervezője) kapott megbízást.


45 ezer köbméter beton és vas, 14 400 lépcsőfok


Megnyitja kapuit

1953. augusztus 20. nagy nap volt a magyar sport történetében. Egész napos ünnepség keretében ekkor nyitották meg a 70 ezresről időközben 100 ezresre bővített Népstadiont. Az építmény korántsem volt kész, nem működött még a világítás, és nem épült meg az összes lelátó, ahogy a tízemeletesre tervezett toronyépület is megállt a növésben. A díszpáholyt a szomszédos sportcsarnokkal összekötő titkos alagút viszont határidőre elkészült. A kisebb-nagyobb hiányosságok senkit sem zavartak, hiszen az úttörők, az ipari tanulók, a 12 ezer tornász és a kétezernél is több élsportoló mutatványai lenyűgözték a stadion első nézőit. A tízezer elröptetett békegalambról már nem is beszélve. A fő programban pedig a Honvéd Bozsik (2) és Kocsis góljaival 3-2-re legyőzte a Szpartak Moszkvát.


Kezdésnek 80000, maradhat?


Magyar–angol 7-1

A válogatott ettől kezdve itt játszotta legfontosabb mérkőzéseit, így nem volt kérdés, hogy az ekkor már Aranycsapatként méltatott együttes a Népstadionban fogadja a fél évvel korábban, 1953. november 25-én Londonban 6-3-ra legyőzött angolokat. 1954. május 23-án 92 000 néző látta, ahogy a klasszikus Aranycsapattól egy helyen eltérő (Budai II helyén Tóth József) összeállítású magyar válogatott megsemmisítő vereséget mér az angolokra (gólok: Puskás 2, Kocsis 2, Hidegkuti, Lantos, Tóth).

A stadionban a legtöbb nézőt egy Ausztria elleni válogatott mérkőzésen regisztrálták 1955. október 16-án. A mieink által 6-1-re megnyert meccset 104 ezer drukker látta a helyszínen.


A mérkőzés összefoglalója


Nem csak fociból áll a világ

1955-ben Budapest adott otthont a férfi kosárlabdázók Európa-bajnokságának. Miután a magyar válogatott is az esélyesek közé tartozott, a szervezők úgy döntöttek, hogy a lehető legnagyobb közönség elé viszik a mérkőzéseket, így a magyarok valamennyi találkozóját a Népstadionban rendezték.

„A Népstadion szerintem nagyszerű helyszín volt, mert így nagyon sokan szurkolhattak nekünk. Pontos számadattal én nem tudok szolgálni.


Az akkori lapok harminc-negyvenezer nézőt írtak a sorsdöntő, szovjetek elleni meccsre, és a többire is kijöttek úgy tíz-tizenötezren.

A jelenlegi díszpáholy előtt volt felállítva a hajópadlós pálya egy nem túl magas dobogón, így elsősorban a középső lelátóra helyezkedtek a drukkerek, mivel a kanyarokból nem lehetett sokat látni, de elvileg bárhová ülhettek” – idézi a Nemzeti Sport cikke az Európa-bajnokságot megnyerő csapat egyik játékosát, Greminger Jánost.


A hősök és a hőstett


A kettős rangadók

A százezres monstrum nemcsak a válogatott mérkőzéseire telt meg, de bajnoki találkozókon is többször regisztráltak 80 ezer körüli nézőszámot. A kettős rangadók intézményét az 1960-as években vezették be, amikor két nagy érdeklődésre számot tartót meccset rendeztek egymás után. Kezdetben az volt az elképzelés, hogy két patinás fővárosi csapat meccse mellett egy vidéki gárda is szóhoz jusson a másik találkozón. A négy pesti gigász, a Honvéd, az FTC, az Újpest és a Vasas a ’60-as években csak hatszor játszott ugyanazon a napon, 1973 őszétől azonban az MLSZ kötelezte a négyeket, hogy az egymás elleni rangadókat egy napon rendezzék. Az utolsó kettős rangadót 1987. május 2-án tartották 30 000 néző előtt, ami az egykori nézőszámokhoz képest siralmas, a maiakhoz képest pedig hihetetlen.


Népstadion, Ferencváros - Újpesti Dózsa, labdarúgás, foci

A csapatok felsorakoznak a Népstadionban egy Ferencváros–Újpesti Dózsa-mérkőzés előtt


Itt a húsvét, itt a nyúl...

Futballmeccsen utoljára 1986. március 16-én volt telt ház a Népstadionban, amikor a mexikói világbajnokságra készülő magyar válogatott a brazilokat fogadta. 75 ezer néző várta, hogy Mezey György csapata a vb egyik titkos esélyeseként focileckét adjon a braziloknak. És mit ad isten, így is lett! Détári Lajos, Kovács Kálmán és Esterházy Márton góljaival 3-0-ra vertük a Socrátes és Zico nélkül, de Alemáóval, Müllerrel és Casagrandéval felálló brazilokat. Júniusban pedig elutazott a csapat Mexikóba.


A teljes mérkőzés felvétele


Magyarország–Svédország 2-1

Az utolsó igazán nagy válogatott meccs, még volt esélyünk kijutni a 2012-es lengyel–ukrán Eb-re. Jöttek a svédek, de – ahogy minden nálunk jobb csapatra szeretjük elmondani – „ezek a svédek már nem azok a félelmetes svédek”. És annyira valóban nem csipkedték magukat, mondjuk, Szabics gólját Wilhelmsson még kiegyenlítette, az utolsó percben azonban jött Rudolf, bevarrta a léc alá, a stadiont pedig szinte szétszedte a helyszínen lévő 25 000 néző. Az országban újra felszökött futball-láz, tuti volt, hogy kijutunk. Aztán valahogy mégsem jutottunk ki.


Ez remek foci volt!


A Népstadion tökéletes helyszín volt gigantikus koncertek megrendezésére is. Először 1986-ban a Queen lépett fel telt ház előtt, Freddy Mercury népdal énekelt, a legendás koncertet olykor a rendszerváltás első epizódjaként is szokás emlegetni. A metálosok viszont inkább az 1988-as Kiss-Iron Maiden koncertre mondják ugyanezt. Az 1991-es Monsters of Rock négy fellépője (AC/DC, Metallica, Mötley Crüe, Queensryche) töltötte meg a stadiont 800 forintért, majd egy évre rá eljött az akkor csúcson lévő Guns n' Roses is.


Metallica a Népstadionban, 1991


Az utolsó meccsek és a legutolsó

A Népstadion biztosan a legtöbbször elbúcsúztatott létesítmény nem hivatalos világrekordere. 2011. augusztus 28-én játszották a Vasas–Ferencváros-mérkőzést, ami az angyalföldi klub honlapja szerint „az átépítés előtt álló régi Népstadion utolsó bajnokija” megnevezéssel futott. Ehhez képest még két évvel később is játszottak ott meccset, például a Magyarország–Andorra (2-0) találkozót, amely a Puskásban rendezett utolsó válogatott meccsként volt beharangozva. Aztán mégsem ez lett az utolsó válogatott meccs, hanem a 2014. június 7-i Kazahsztán elleni 3-0. Az utolsó gól a saját kapujába találó Konsztantin Engel nevéhez fűződik. De nem ez volt az utolsó meccs, ugyanis, amíg el nem készült a Groupama Aréna, addig a Ferencváros a Puskásban rendezte nemzetközi kupameccseit, melyek közül az utolsót, a horvát NK Rijeka ellen (1-2) 2014. július 24-én rendezték. A legeslegutolsót pedig 2015. szeptember 30-án.


Puskás Ferenc Stadion; búcsúmeccs; barátságos foci; labdarúgás; Budapest; Népstadion


A találkozó 1-1-es döntetlennel és egy a stadionhoz és a benne oly sokat játszó magyar válogatotthoz tökéletesen méltó góllal zárult. A fehér csapat szerzett vezetést Hajdú Gábor góljával, hogy aztán a pirosak által kikönyörgött hosszabbítás utolsó utáni percében egy kapu előtti kavarodásból – vélhetően a fehérek egyik játékosáról – a kapuba pattanjon a labda, bár a legvalószínűbb az, hogy Szentkirályi Szilárd mondhatja el magáról, hogy utolsóként betalált a Puskásban. Vagy nem, mert a Stadion esetében mindig jöhet egy újabb fordulat és egy újabb búcsúmeccs.


Nézze meg a Puskás Ferenc Stadionban játszott utolsó meccs képeit!