Az Orbán-kormány berobbant a kortárs művészet élvonalába

Fotó: VS.hu / Zagyi Tibor

-

A röszkei vagonhatárzár jóval több egyszerű vagonhatárzárnál. Miután a szerdai durva összecsapás után a menekültek többnyire új utakon próbálnak eljutni Nyugatra, a kerítés, és annak utolsó láncszeme valószínűleg máris betöltötte a funkcióját, és a továbbiakban egyfajta harcászati emlékműként lehet rá tekinteni. Ha viszont köztéri installációként értelmezzük, rögtön más megvilágításba kerül. Műelemzésünkben bemutatjuk a public art legnagyobb botrányt kavart műveit, és eláruljuk, melyek a kormány legjelentősebb, a kortárs művészet élvonalába illő alkotásai.


A magyar–szerb határon felhúzott, átmeneti kerítést lezáró, azt mintegy megkoronázó vagont könnyű a kormány menekültpolitikájának szimbólumaként értelmeznünk. A használaton kívüli tehervagonból átalakított, gyorsépítésű drótakadállyal (gyodával) felszerelt objektum kapkodva készült, egyértelműen az elutasítást és távolságtartást fejezi ki, ugyanakkor a hazai és nemzetközi sajtó szinte hisztérikus érdeklődésének középpontjába került – mindez elmondható általánosságban arra is, ahogy Orbánék a menekülthullámot próbálják kezelni.


Még nincs a helyén


Ha viszont szimbólumként látjuk, elég egyetlen lépést tennünk, hogy ne csupán a napi politika terében, hanem egy másik, kevésbé az aktualitásról szóló, de a mindennapjainkba mégis erőteljesen beavatkozó dimenzióban értelmezzük ezt a tárgyat.

A köztéri installációk, közkeletű nevén a public art terében.


Benyomul a mindennapokba

A köztéri, leggyakrabban városi terekbe beépített szobrok és installációk szinte vonzzák az átlagember felháborodását. Különösen azok, amelyeket nem lehet a hagyományos értelemben „szépnek” tekinteni, esztétikai értéket csak a kortárs képzőművészet befogadásához és értelmezéséhez szokott, rendkívül szűk réteg számára hordoznak. Viszont nem a múzeumban vannak, ahol csak ezek az emberek néznék meg őket, hanem kint az utcán vagy a mezőn, ahol bárki beléjük ütközhet.



Ráadásul ezeket a műtárgyakat az alkotók sokszor éppen, hogy akadálynak, fizikailag is megkerülhetetlen vagy nehezen megkerülhető objektumoknak szánják. A legtöbbet hangoztatott magyarázat szerint azért, hogy kibillentsék a befogadót megszokott rutinjából, ráébresszék, hogy a megszokásból, valódi figyelem nélkül használt köztereken igenis érdemes nyitott szemmel járni. Ezek a művek kiprovokálják, hogy tudatosítsuk a nyilvános terekben elfoglalt helyünket, és felerősítsék saját testtapasztalatunkat.

Ám az elméleti megfontolások meglehetősen hidegen hagyják azokat az embereket, akik mindennap a hasonló műtárgyak környékén járnak. Sőt, sokan idegesek lesznek, hogy miért kell ezeket az ocsmányságokat kerülgetniük. A public art legnagyobb botrányát Richard Serra gyönyörű szobra, a Tilted Arc (Hajlított ív) kavarta. A sötét, rozsdásodó fémfalat a New York-i Federal Plazán emelték 1981-ben, és azonnal kiváltotta a téren dolgozók felháborodását.


Richard Serra: Tilted Arc


„Elutasítom, hogy egyesek kreténnek vagy reakciósnak tartsanak azért, mert nem tetszik ez az építmény. Az öntetszelgő művészek szokták így megtámadni azokat, akik nem értenek egyet velük. Szerintem ez a tárgy tankcsapdára hasonlít, amit a kínai negyed felől érkező szovjet invázió megfékezésére állíthattak ide. De annak sem alkalmas, mert egy jó orosz tank azonnal lerombolná.”

Ilyen és ehhez hasonló véleményeket kapott Serra alkotása, amelyet évekig tartó pereskedés után végül 1989-ben lebontottak.



Most Röszkén van a legmenőbb kiállítótér

Nem Serra szobra volt az egyetlen akadályként értelmezett, a közteret két részre osztó műtárgy, amelyet heves indulatok fogadtak. Maya Lin vietnami veteránoknak emelt washingtoni emlékművét ugyanúgy támadták, mivel a hosszú, horizontálisan elterülő, fekete falat sokan rondának látták, és úgy vélték, tiszteletlenül viszonyul a veteránok emlékéhez. Lin műve azonban jelentős hatást gyakorolt a hasonló funkciót betöltő köztéri munkák alkotóira: ma már rengeteg dísztelen, fekete falra vésett neveket sorjázó emlékmű található szerte a világon.


maya lin

Maya Lin: Vietnam War Memorial


De térjünk vissza Röszkére. Ha néhány méterre elsétálunk a gyoda-vagontól, a tolható, mobil határzárat is megtekinthetjük, amely feltűnően hasonlít Serra szobrára és Lin munkájára is. A vastag, tömör fal ijesztő és tiszteletet parancsoló, ugyanakkor egyszerűsége, eszköztelensége miatt csábít a közeledésre, a műalkotással való közvetlen kapcsolat kialakítására. Köztéri akadály és kortárs művészet határán áll, ráadásul a névtelen alkotók mesteri, önreflektív megoldással földrajzi-jogi értelemben is a határ fogalmához kapcsolják a művet, ezáltal korunk égető szociális problémáiról is gondolkodnak és gondolkodtatnak.


migráció, menekültek a Horgos-Röszke határátkelőhely szerb oldalán

Csábít a közeledésre


A régi röszkei határátkelő így vált szabadtéri múzeummá, amelyet nagyon sokan meg is látogattak az elmúlt napokban. A kiállítótér éke kétségtelenül a posztapokaliptikus filmek díszleteire is emlékeztető, azoknál azonban jóval gazdagabb jelentéssel bíró gyoda-vagon, amelynek a kétharmada Magyarországon áll (óhatatlanul is a befogadó eszébe juttatva a szintén szimbolikus Fidesz-kétharmadot), szögesdróttal betekert egyharmada pedig fallikus tárgyként nyomul be Szerbiába. Vagyis a röszkei műtárgyak egyszerre vetik fel a geopolitikai és pszichoanalitikus értelmezés lehetőségét, miközben a kultúraközi kapcsolatokra is rákérdeznek.


migráció, menekültek, Röszke, feszült helyzet, kerítés, határzár

A röszkei kiállítótér látképe


Marcel Duchamp fejet hajthat Orbán Viktor előtt

Persze a röszkei határzárat összeszerelő katonák és munkások nem a public art terében értelmezik saját munkájukat. A 20. század egyik nagy művészi tapasztalata viszont az, hogy bármit lehet művészetként érteni és értelmezni, a kontextusok szabadon cserélgethetők. Tehát nem kell megállnunk a délvidéki határzár átértelmezésénél. Ha a művészeti albumok lapjaira felkerülhetett Július Gyula 1993-as kezdeményezése, amikor Marcel Duchamp halála miatt egy napra bezárt az ország összes kiállítóterme, miért ne lehetne a vasárnapi zárvatartásról is művészeti kontextusban gondolkodni? Lehet, hogy nem vezet sokra, de nem is fáj senkinek.


Jobboldali sajtó, Szijjártó Péter; Orbán Viktor; Rogán Antal; Lázár János

Jelentős kortárs művészek?


Ha pedig valaki nem szeretne Röszkére utazni ahhoz, hogy egy igazán kurrens szabadtéri kiállítótéren bóklászhasson, annak elég kimennie a Moszkva térre, amely a felújítás kezdete óta élő-lélegző, folyton változó labirintussá alakult, ahol az útvonalak és szabályok percről percre változnak, újra és újra megállásra és gondolkodásra késztetve a gyanútlan járókelőt. Szánjuk rá az időt, ne a villamosmegállót keressük, hanem a public art befogadóiként látogassunk ki a térre! Rögtön türelmesebbek, figyelmesebbek és derűsebbek leszünk a mindennapokban.


Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon!