Az okostelefon még tanórán sem tömegpusztító eszköz

Fotó: Vs.hu / Kozma Zsuzsi

-

Mire gondolnak, ha az órán a hátsó padban telefont nyomogató gyereket látnak? Lóg, levelezik, snapchatel, ugye? Az Okostelefon a matematikaoktatásban címmel egyetemi órát indító Koren Balázs szerint viszont ez a jövő. Mármint nem a snapchatelő diák, hanem hogy a tanárok megtanulják felhasználni az okostelefon nyújtotta lehetőségeket. Megpróbáltuk eljátszani az aggódó szülőt, és leültünk beszélgetni a matektanárral.


Minden telefonon ott a számológép app, miért van szükség a kurzusodra?

Nem tudják használni a telefonjukat a diákok, ez pont az ELTE-s kurzuson derült ki. Ott a zsebükben az eszköz, levadászhatnák a fél internetet, ennek ellenére nagyon sokan papíron kezdenek hozzá a problémák megoldásához. Meg kell tanítani a telefon órai használatát.

Amikor Oroszországban bevezették a pénztárgépet, az eladók egy ideig még abakusszal adtak össze, aztán a végén beütötték az összeget, hogy legyen blokk. Kicsit hasonló most a helyzet. A diákok tudnak repülőjegyet venni, keresni egy mozit, hívni egy Uber-kocsit, de itt véget ér a telefon használata.

A tiéd az első ilyen óra, hol akadt el eddig a folyamat?

Nem merült eddig fel az igény, merthogy nem lehet az iskolába bevinni a telefont. A legtöbb házirendben is benne van, rögtön a dohányzás tilalma mellett. Csak azért szerepel külön mondatban, hogy a mobiltelefont le kell adni a portán, mert a cigarettásdobozt nem lehet leadatni. Kellemetlen lenne.

Meg kell mutatni, hogy melyek azok a lehetőségek, amelyeket az appok biztosítanak.

Lehet arra építeni, hogy az összes diáknak van már okostelefonja?

Nincs, de nem is kell, és nem is lehet elvárás. Fontos előnye a módszernek, hogy ha két gyerekre csak egy okostelefon jut, akkor dolgozhatnak csoportmunkában.

A Samsung meg tudja csinálni a Smart Schoolban, ahol ők adják az eszközt, hogy mindenki egy 10.1-es Note-ot használ. Amikor a gyerekek saját eszközeivel dolgozunk, akkor ez máshogy működik. Ha olyan appot akarok használni, amely csak Androidra van, akkor sokszor 2-3 fős csoportok lesznek, ha iOS-es, akkor akár 5-6 fős.



Hogy kell elképzelni az anyagot, elkezditek az A betűs appoknál, és mentek a Z felé?

Nem konkrét tananyagot adok, hanem csapongunk össze-vissza. Azt szeretném, hogy a világképükbe beleférjen a telefon órai használata. Nem konkrét alkalmazásokra építem a kurzus, bár kapnak egy csomót. De nem biztos, hogy az az app, amelyet használtunk, még meglesz, amikor kikerülnek az egyetemről. Volt olyan összeadásos játékalkalmazás, amelyet az osztályommal három éve még használtunk, de azóta eltűnt az App Store-ból.

Kik vették fel az órát?

Sokan azért vették fel a kurzust, mert már tanítottam őket előtte. Ez nagyon pozitív, jó viszontlátni embereket, mert az egyetemi oktatás egy futószalag. De még nem a kurzus neve vagy híre miatt jöttek órára. Vegyes az összetétele a csapatnak. Van, akit nem lehet levakarni a telefonjáról, de az egyik diák most váltott vissza „butatelefonra”, mert neki többet ér az appoknál, hogy nem kell naponta tölteni a készüléket.

Úgy is vegyes a társaság, hogy amikor kiadtam egy feladatot, akkor az egyik felük rögtön vette a papírt és a tollat, és esetleg a végén ellenőrizte telefonon az eredményt. Néhányan viszont meglátták a játékot benne. Úgy viselkedtek, mint a gyerekzsúron a lavórból hátrakötött kézzel almát kievő gyerekek. Kézzel mindenki ki tudja venni, papíron meg tudja oldani, mégis megpróbálják a telefon segítségével megoldani.

Most, amikor kiadtam a témákat a leadandó dolgozathoz, azért volt lelkesedés meg jó kérdések. Vagy egy témát kell feldolgozniuk több alkalmazás használatával, vagy egy appról kell megírni, hol lehet alkalmazni az órán. A matematikusok az elrejtett matematikát is körbejárhatják, például az NP-teljes problémát a Candy Crush Sagában.


Mik a saját tanítási tapasztalataid appokkal?

Most a Fazekasban tanítok egy kilencedikes osztályt, de ott nincsenek tabletek. Előfordul, hogy a telefonok előkerülnek. Dolgozat után jó volt levezetésnek a Math Duel nevű játék, amelyben kettéosztott képernyőn lehet egymás ellen játszani. Ezek hihetetlenül jó dolgok, nyomják a telefont, és közben számolnak, amire amúgy nehezebb lenne rávenni őket. Az egész „okostelefon az órán” gondolatnak ez az értelme, meg lehet kedveltetni olyasmit, amit eddig azért nem szerettek, mert mateknak hívják.

Az alkalmazások nagyon tudják ezt segíteni. Mikor Bori lányom hétéves volt, és az egyjegyű számok összeadását tanulták, akkor egy egyszerű appal gyakorolt. Dobozokba kellett a számot behúzni, ahány alma a képen volt. A négyéves fiam Dani is akart játszani, így megtanulta a számokat négyévesen. Messze nem volt még ötéves, amikor mondta az autópályán egy tábla után, hogy apa, itt százzal lehet menni, mert volt rajta egy egyes és két nulla.

Ezek az alkalmazások visszaviszik az oktatásba a felfedezést és a játékosságot, ami amúgy kiveszőben van. Alapvetően ez lett volna az oktatás lényege, csak aztán elmentünk gyárimunkás-termelésbe. Ha bejössz, és tanulni akarsz, akkor meg tudom neked tanítani. Ha az az egyetlen motivációd, hogy nehogy megbukj, akkor én tanárként, te meg diákként buktál meg, esélytelen, hogy ebből valami jót hozzunk ki.

Az általános iskola alsó tagozatára rengeteg app van, de ahogy magasabb évfolyam számára keresel alkalmazást, már nem tudják megőrizni ugyanazt a játékosságot, és elkezd csökkenni a kínálat. Ott már Wolfram|Alpha meg hasonlók vannak. A tudományosság győz a játékosság felett.

A Wolfram Alpha egyszerűen megoldja az egyenletet, ha rádobom. Fel van készülve az oktatás arra, hogy nem azt kell majd kérdezni, hogy mennyi az X?

Ha végre eljutnánk ide, akkor nagyon jó lenne. Ezeket a lépéseket egyszer már megtette az oktatás, csak behúztuk a kéziféket. Amikor bevezettük a számológépet, azzal is elértük, hogy nem tanítunk meg dolgokat. Te tanultál gyököt vonni számológép nélkül?

Nem.

De elhiszed, hogy ha a számológépen benyomod a gyökjelet, akkor az a szám jó, amit kiír. Azért le tudod ellenőrizni: négyzetre emeled. Ugyanígy el lehet hinni, hogy egy harmadfokú egyenletnek az az eredménye, amit pl. a Wolfram Alpha kiír. Itt is le tudod ellenőrizni. Helyettesítsd be! Nincs akkora különbség, mint sokan hiszik.

Oda kellene eljutnia az oktatásnak, hogy a diák értelmezni tudja, amit kiszámolt. Meg tudja becsülni, hogy a kapott eredmény jó-e. Amikor kikerül a közoktatásból, és elmegy dolgozni, nem azt fogják elvárni, hogy papíron számoljon, és ismerje a logaritmusazonosságokat, hanem hogy problémákat oldjon meg. A problémamegoldás pedig a magyar matematikaoktatás egyik legerősebb eleme. Ehhez a munkahelyen telefont és számítógépet fog majd használni. Sok minden más mellett ez a készség hiányzik a közoktatásból.

Mi hiányzik még?

Például, hogy a diák együttműködve tudjon dolgozni. A világnak csapatjátékosokra van szüksége, de ismert, hogy önző embereket nevelünk. Egyedül kell dolgozni, s büntetjük, ha a társa segít, vagy ő segít a társának. Sok tanár és iskola próbál ez ellen tenni, de az átlagközoktatásban még ez van.



Behúzott kézifékről beszéltél. Hol van behúzva, és mit lehet ellene tenni?

Nehéz globálisan változtatni. Azt hiszem, tananyagokat, tanmeneteket kell csinálni. Olyanokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a tanár feladhasson olyan nyílt végű feladatot, amelyben mindenki eljut egy szintig – például egy harmadfokú egyenletig –, és ha ezt a diákok a rendelkezésükre álló tudással nem tudják megoldani, akkor lehessen azt mondani, hogy ide lehet nyúlni, ezzel lehet dolgozni. Pont úgy, ahogy gyökvonáskor elővesszük a számológépet.

Nagy baj, hogy a teljes közoktatás kimenetvezérelt: nehéz olyasmit beemelni, ami nem érettségi követelmény. Még akkor is, ha tíz év múlva akár már az lesz az érettségi anyag.

Ha ilyen a világ, akkor a számológép hogy kerülhetett be az iskolába?

A magyar matekoktatás hihetetlenül úttörő volt. A hetvenes-nyolcvanas években vezették be, hogy lehet érettségin számológépet használni. Akkor ez még űrtechnológia volt, nem is rendelkezett vele mindenki, pont úgy, ahogy ma okostelefonja sincs mindenkinek.

Érdekes, hogy 10-15 éve volt egy próbálkozás, hogy a grafikus kalkulátor legyen megengedett segédeszköz, de az nem sikerült.

Visszaértünk a beszélgetés elejére. Ha az app vagy a Wolfram Alpha számol, akkor mi lesz a matektanárral?

Ha elkezdek ilyen eszközöket használni, beviszek órára olyan problémákat, amelyeket akár én sem tudok megoldani, de a Wolfram igen, akkor teljesen átalakul a szerepem. Eddig belőlem sugárzott a tudás, álltam kint, és osztottam az észt, viszont ezeken az órákon mentor, edző, irányító szerepbe kerülök.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy megvonhatom a vállam, hogy tanár vagyok, nem tudom, mert ezzel eljutunk a „nem tudja, tanítja” mondáshoz. Amitől a hideg futkos a hátamon. Meg kell tanulni hátralépni, a nyílt végű problémák, az interdiszciplináris megközelítés elhozza, hogy vannak olyan kérdések, amelyeket esetleg egy diák jobban fog tudni.



Akkor attól azért nem kell félni, hogy eltűnik a tanár.

A felsőoktatásban egészen jól működik, hogy már szinte online is el lehet végezni az egyetemet. A közoktatás szintjén viszont fontos a tanár.

A Khan Academy-sek próbálkoztak olyan kísérleti iskolával, ahol leültették a gyerekeket a videó elé, csinálták a feladatot, és csak egy felügyelő volt, hogy ne rendetlenkedjenek. Ezek hibás próbálkozások szerintem, a tanárt kell átalakítani.

Rendetlenkedés! Valószínűleg ezer aggódó szülő tenné fel most a kérdést: nem fognak snapchatezni az órán, ha be lehet vinni a telefont?

Ha ott vagyok, és érdekessé tudom tenni az órát, akkor nem fognak mással foglalkozni. Ehhez ismernem kell a diákokat, és például tudni, hogy ha harmadszor nézi nagyon erősen a térdét a pad alatt, akkor nem szünetben esett el, hanem rá kéne néznem, hogy mivel foglalkozik. Ez viszont megint nem új jelenség, csak az eszközök mások. Régen levelet dobott át Pistike, most Snapchaten teszi ugyanezt. Ha unalmas az óra, rajzolni fognak, levelezni, amőbázni, torpedózni.

Az előző iskolámban volt, hogy már mindenki unta a szöveges feladatokat. Felmértem, hogy hány telefon van az osztályban, és szóltam, hogy következő órán azokkal dolgozunk. A feladatokat QR-kódba rejtve kapták meg, kincskeresve lehetett megtalálni, hogy melyiket csinálták már meg. Sokkal jobb eredmények születtek, mindenki két-három példával többet oldott meg.

Ez a kurzusnak is a lényege, hogy ne tiltsuk az ilyen eszközöket. Tudjuk a helyét, ahogy tudjuk az írásvetítőét, okostábláét, projektorét. Ne bűnnek meg emberellenes tömegpusztító eszköznek tekintsük a mobilt az iskolában.