Az NHL is tudta, hogy súlyos traumát és halált is okozhat a sok bunyó

Fotó: Getty Images / Bruce Bennett

-

Csak soha nem mondták ki. Most is csak egy levelezésből derült ki, ami egy folyamatban lévő tárgyalás során került elő, hogy a liga tudta mivel járhatnak az állandó verekedések. Két tucatnyi korábbi játékos pereli a ligát, hogy hivatalosan is ismerje el: a nézők kedvéért kirobbantott verekedések nem csupán átmeneti agyrázkódást okoznak, de pszichés traumákat is előidéznek, aminek már több esetben is öngyilkosság lett a vége.


2013. november 25-én indult az a – később már két tucat korábbi NHL-játékost érintő – bírósági ügy, melyben a korábbi hokisok azt kérik, hogy a bíróság mondja ki, az észak-amerikai profi hokiliga tudta, de a játékosoknak nem mondta el, hogy a mérkőzések során szinte menetrendszerűen kitörő bunyókban leggyakrabban részt vevő játékosok (enforcers) súlyos agykárosodást szenvedhetnek, ami több esetben depresszióhoz, gyógyszerfüggőséghez (a fájdalom kezelésére), illetve más pszichés traumákhoz, végső esetben pedig öngyilkossághoz is vezethet.


Derek Boogaard a rá leginkább jellemző pozíciót foglalja el egy NHL-mérkőzésen


A korábbi játékosok azt követően fordultak bírósághoz, hogy 2011 májusa és augusztusa között az NHL három nagy bunyósa (Derek Boogaar, Rick Rypen és Wade Belak) hunyt el, előbbi alkoholizmusban és gyógyszerek túladagolásában, utóbbi kettő öngyilkos lett. A halálesetek okaként rögtön felmerült, hogy mindhárom játékos nagy verekedő volt, továbbá mindhárman súlyos depresszióval küzdöttek.

A liga soha nem ismerte el, hogy a sportághoz kötelezően hozzárendelt, a gólok mellett amolyan extra show elemként bevetett bunyók állhatnának a halálesetek hátterében, az ugyanakkor jelzésértékű volt, hogy a 2011-12-es szezon óta folyamatosan csökken a verekedések száma. Most azonban a New York Times nyilvánosságra hozott egy, a játékosokat képviselő ügyvédektől megkapott levelezést, ami az NHL legfelső vezetőségének tagjai között zajlott. Először Brendan Shanahan, a játékosok érdekvédelmi szervezetének egyik vezetője küldött egy linket Gary Bettmannek, a liga komisszárjának, amiben a rendszeres verekedők esetében előforduló későbbi betegségeket taglalták.


Gary Bettman, az NHL első számú döntéshozója, aki ebben a kérdésben úgy döntött, hogy inkább nem dönt


„Érdekes kérdés, hogy vajon azért lesznek-e egyesek verekedők, mert ilyenné teszi őket a liga (nem nagyon hiszek ebben) – írta válaszában Bettman helyettesének, Bill Dalynek – vagy inkább azért ilyenek, mert valójában nem lennének elég képzettek az NHL-hez, és ez az egy út marad számukra, hogy megragadjanak a ligában (ezt már sokkal inkább elhiszem)?”

Daly erre azt írta, hogy szerint mindkét válasz igaz. „A verekedések növelik a fejsérülések és az agyrázkódások számát, ami növeli a depressziós esetek számát, ami pedig szintén növeli a tragikus esetek előfordulását.”

Bettman erre azt válaszolt, hogy a „tragikus esetek hátterében több összetevő áll”, de azt nem tagadta, hogy


van lehetséges összefüggés az agyrázkódások és a verekedések között.

A halálesetek után már felmerült, hogy a verekedéseket meg kellene tiltani, de erre azóta sem került sor (Bettman nem volt róla meggyőződve, hogy a játékos-szakszervezet belemenne a változtatásba, ami számos kevésbé képzett hokis állásába került volna), de annyit azért elértek, hogy a 2010-11-es szezon 645 verekedésére, az idei alapszakaszban (7-8 meccsük van még a csapatoknak) eddig csak 317 bunyót regisztráltak.

A komisszár és helyettese közötti levélváltásnál is komolyabb felháborodást keltettek a Gary Meagher alelnök és kommunikációs igazgató által írtak, aki kertelés nélkül kijelentette, hogy míg az NFL úgy csinál, mintha bármit is tenne a játékosok biztonsága ügyében („ami persze csak porhintés, de ők mindig is nagy mesterei voltak a porhintésnek”), addig az NHL „sohasem volt az a liga, amelyik próbálta volna biztonságosabbá tenni a játékot, viszont nem is akartuk ilyen színben feltüntetni magunkat”.

A fenti levélváltás fordulatot hozhat az ügyben, és az NHL-nek most már nyilvánosan is el kell ismernie, hogy a verekedések résztvevői milyen sérüléseket szerezhetnek (a fentebb soroltakon kívül a krónikus enkefalopátia (CTE) előfordulása is gyakori).


Nem tudják, mi lesz a vége


„A levelek önmagukért beszélnek – idézi Charles Zimmermant, a játékosokat képviselő egyik ügyvédet a New York Times. – Meggyőződésünk, hogy az NHL-nek élen kellene járnia a játékosok egészségének védelmében. A verekedések, az agyrázkódások, a fejre mért ütések, jól tudjuk, maradandó kognitív sérüléseket okoznak. A célunk, hogy ezeket a veszélyeket, és a belőlük következő tragédiák számát a lehető legalacsonyabbra szorítsuk, és ugyanerre kényszerítsük az NHL-t is.”

Shanahan – aki játékosként 22 szezont húzott le a ligában, háromszoros bajnok, hétszerese All Star-válogatott volt, most pedig a Toronto Maple Leafs elnöke – még 2014-ben így írt a komisszárnak a ugyanebben a kérdésben.

„A mai verekedők nem olyan, mint a 80-as, 90-es évekbeliek voltak. Akkor a bunyósok is azért tréningeztek, hogy előrébb lépjenek, hogy a negyedik sorból a harmadikba kerüljenek. A maiak viszont azért edzenek, hogy még félelmetesebb bunyósok legyenek. A régiek alkohollal és kokainnal nyomták el a fájdalmat, a maiak gyógyszert szednek. Gyógyszert elalváshoz, gyógyszert a felébredéshez, gyógyszert, hogy ne érezzék a fájdalmat, és gyógyszert, hogy felpörögjenek.”


Brendan Shanahan, NHL

Brendan Shanahan maga sem volt egy szent, és lehet, hogy nem csak a pályán hibázott néha, hanem már klubvezetőként is


A fentebb említett Derek Boogard halálát valóban gyógyszerek (és alkohol) okozták, miközben a liga által előírt elvonókúrán vett részt. A beszedett gyógyszereket részben (a receptre kaphatóakat) a csapatorvostól szerezte be, a többit pedig utcai dílerektől vette. A halála után a kimutatták az agyában a CTE nyomait, ami után a családja pert indított az NHL ellen halált okozó gondatlanság vádjával.


KÖVESD A VS SPORTROVATÁT A FACEBOOKON IS!