Az lenne különös, ha nem félnénk

Forrás: Mundy Márton és Papp Endre

-

Fadgyas Enikő és Boros Balázs párkapcsolatban élnek, harminc körül járnak, nemrégiben pedig otthagyták a munkahelyüket (Balázs sofőrként, Enikő személyi asszisztensként dolgozott), hogy legalább egy éven át összesen huszonhárom országon keresztül tekerve egészen Új-Zélandig kerékpározzanak. Utazásuknak a Magunk útján nevet adták, és a saját álmuk megvalósításán túl beteg gyereknek is próbálnak segíteni általa. Miért döntöttek úgy, hogy kiszállnak a mókuskerékből, és hogyan készülnek fel életük nagy kalandjára?


Pontosan mit takar a Magunk útján projekt?

Egy álom megvalósítását, hogy kerékpárral felfedezzük, bejárjuk a világot, és közben magunkat és egymást is jobban megismerjük. A tervezett útvonal: Magyarország, Szerbia, Bulgária, Törökország, Irán, Türkmenisztán, Üzbegisztán, Kirgizisztán, Kína, Mongólia, Tibet, Nepál, India, Banglades, Mianmar, Laosz, Vietnam, Kambodzsa, Thaiföld, Malajzia, Indonézia, Ausztrália és Új-Zéland. Ez nem egy teljesítménytúra. Ha szükség lesz rá, vonatra szállunk, és végig úgy fogunk tekerni, ahogy nekünk jó. A Magunk útján azt is jelenti: boldogulni a társadalmi elvárások helyett a saját szájízünk szerint.

Emlékeztek rá, hogy hangzott az első beszélgetés az útról? Mi motivált benneteket a tervek továbbgondolására?

Balázs felhívott, hogy lenne-e kedvem eltekerni Mongóliába. Rögtön igent mondtam. Mindketten szeretnénk egy nagyot utazni, mielőtt végleg megállapodnánk, úgyhogy el is kezdtük a szervezést.

Hogyan kell felkészülni egy ilyen útra?

Első lépésként el kell dönteni, hogy mikor legyen az indulás. Majd át kell gondolni, hogy milyen anyagi keretek állnak az ember rendelkezésére, illetve, hogy hogyan szeretne utazni. Mi kerékpárral szeretnénk, önellátó, nomád túra keretében, a lehető legkevesebbet költve fizetős szállásokra. Be kell szerezni a kötelező védőoltásokat, ennek az oltóközpontban kell utánajárni, hogy az érintett országokra való tekintettel miket ajánlanak. Majd intézni kell a vízumokat, de van olyan is, amit csak az adott országban tudunk majd megszerezni. Érdemes utazási fórumokat olvasni a friss infókért. Ami a fizikai felkészülést illeti, rendszeresen járunk többnapos, önellátó, nomád kerékpáros- vagy gyalogtúrára.



Mennyi cucc, milyen felszerelés lesz nálatok?

140 literes bringás táska lesz a két biciklin, ezekben egy-két napi élelmiszer, gyógyszerek, edények, sátrak, hálózsákok, néhány ruhadarab, benzinfőző, víztisztító berendezés, kamera, telefonok. Ketten együtt nem szeretnénk 45 kilónál többet vinni.

Saját erőből finanszírozzátok az utat?

Nagyrészt saját erőből, a spórolt pénzünkből finanszírozzuk. Szponzorációban felszerelést, munkát, szakértelmet kaptunk. Körülbelül két évre elég a pénzünk, ha elfogy, dolgozunk, illetve önkénteskedésre is gondoltunk.

Mi a legvonzóbb a hamarosan kezdődő új életben?

A szabadság és a kiszámíthatatlanság.

Mit hagytok szívesen itthon, és mi fog hiányozni?

Szívesen itthon hagyjuk a hétköznapi gondokat, örömmel szállunk ki a mókuskerékből. A család és a barátok nagyon fognak hiányozni, és biztos sok minden más is lesz még útközben, amire most nem is gondolunk.



Az úttal a Bátor Tábort is szeretnétek támogatni. Hogyan?

Én majd tíz éve önkénteskedem a Bátor tábornál, de Enikőnek is meghatározó élményei vannak az ilyen típusú munkával kapcsolatban, ő két hónapig Erdélyben, a Szent Ferenc Alapítványnál dolgozott. A Magunk útján projekttel arra kérjük az embereket, hogy fogadják örökbe a kilométereinket. A mottónk: „ Havi egy ezres a Bátrakért! Nektek forintban, nekünk kilométerben!” A kampány már elindult, itt lehet rá regisztrálni.

Tartotok valamitől? Mik azok az extrém helyzetek, amelyek benne vannak a pakliban?

Persze! Az lenne a fura, ha nem félnénk, nem? Mindenre nem lehet felkészülni: kirabolhatnak, különböző atrocitások érhetnek minket, elfordulhat, hogy nem sikerül megszerezni minden vízumot, amit szeretnénk, hirtelen időjárás-változás vagy akár háború is.

Egyedül is útnak indulnátok?

Valószínűleg egyedül is utazgatnánk, de ez az út, ebben a formában most nem véletlenül fogalmazódott meg bennünk.

Hogy érzitek, a kapcsolatotok elég erős egy ilyen kihíváshoz?

Igen, hiszen a hétköznapokban ugyanúgy meg kell oldani a feszkót. Lehet, hogy az út során más dolgok váltanak majd ki konfliktushelyzetet, de biztosan tudni fogjuk kezelni ezeket.



Arra vonatkozóan is vannak praktikák, hogy útitársként is egymásra hangolódjatok?

Ez majd útközben alakul, akkor tudunk csiszolódni. Addig csak beszélünk róla, majd az első komolyabb hegyen elkezdődik a munka.

A készülődéssel kapcsolatos feladatokat hogyan osztjátok el egymás között?

A technikával, a felszereléssel, a kerékpárral kapcsolatos dolgok Balázst illetik, a hivatalos ügyintézés, a vízumok, az egészségügyi táblázatok kezelése az én asztalom.

Mik a fő nehézségek?

A vízumos ügyintézés nem zökkenőmentes, de reménykedünk.

Hogyan fogtok hírt adni magatokról?

A honlapunkon és a Facebook-oldalunkon lehet rólunk olvasni majd, illetve a YouTube-csatornánkra kerülnek fel a videók.

Van utazásos bakancslista?

Az a mottónk: éljünk úgy, hogy ne legyen szükség bakancslistára! Ez az út maga a lista.