Az iskola, ahol a nyári szünetben is tolonganak

Forrás: gyerekegyetem.bme.hu

-

Ha Google-ös bögréből lehet inni, tegezni lehet a tanárokat, rögtön ki lehet próbálni a tudást, és a lényeg a józan ész, akár a nyári szünetet is feláldozzák a gyerekek, hogy fizikát vagy programozást tanulhassanak. Idén először rendezett Gyerekegyetemet a Műegyetem, és másodjára szervezett nyári iskolát a kifejezetten lányokat programozni tanító SKOOL. Elképesztően népszerűek, pedig fizetni is kell értük. Megnéztük, miért.


Tavaly csak a második héten tudott Gaizer Bence önkéntes mentorként csatlakozni a SKOOL táborba, de már akkor megfogta az idehaza kísérleti jelleggel megrendezett, 12-14 éves lányoknak szóló programozó-tábor. „Azóta szerelmes lettem a SKOOL-ba” – mondja az egyetemista. „Ennek a korosztálynak érdemes bármit tanítani, mert egyrészt látom az őszinte, gyermeki érdeklődést, másrészt – az iskolai bizonyítványuktól függetlenül – ezek nagyon okos lányok”.

Bence persze eleve máshogy áll az iskolai matekjegyekhez, mint a legtöbb iskolában a tanárok vagy a szülők szoktak. Szerinte


mindenki jó matekos, csak van, aki nem tudja még magáról.

A SKOOL-ban épp azt próbálhatják ki a lányok, hogyan működik az a bizonyos józan paraszti ész. A mentor szerint ugyanis a matematika remek eszközökkel mutathatja meg azt, hogy melyik út a rövidebb, előnyösebb, de a jelenlegi közoktatásban tanult módszerekkel a gyerekek nem merik ezeket az eszközöket használni. A SKOOL-ban meg pont ezt a tapasztalati tanulást teszik lehetővé a lányoknak olyan korban, amikor még elhiszik, hogy ők éppen olyan jók, mint a fiúk.

Koleszár Szilvi, a különleges nyári iskola hazai alapítója Amerikában figyelt fel a módszertanra, ott tanulta meg ezt a speciálisan ennek a korosztálynak és kifejezetten lányoknak kifejlesztett módszert. Egy évvel ezelőtt hazahozta, majd 1-2 hónap alatt összerakták a tematikát, támogatókat és oktatókat szereztek, és megszerveztek egy kéthetes tábort. Idén a két hétre 55 ezer forintos részvételi díj ellenére is akkora volt az érdeklődés, hogy már három tábort gyúrtak össze.

A háromszor két hét alatt a Google Ground-on, majd a harmadik alkalommal a Design Terminálban egy űrkutató kerettörténetben, úgynevezett Vénusz-missziót teljesítve mozognak a lányok. Közben megtanulnak elég jó színvonalon programot írni, és fejlesztéseket végezni Scratch környezetben. Kapnak robotika alapokat is, és GIMP-es eszközzel kép-, és sajtóanyagokat raknak össze. Ha pedig ezzel megvannak, akkor egy kis HTML-kódolás, webfejlesztés, projektmunkára való felkészítés és prezentációs gyakorlat vár rájuk. Csupa korszerű, nagyon hasznos, gyakorlati ismeret. Amit minden ellenkező feltételezés ellenére a lányok is lelkesen tanulnak.


Így tanulnak a lányok a SKOOL-ban. (Fotó: SKOOL)


Tegezni lehet a tanárokat

„A legjobb az, hogy Google-os bögréből lehet inni, és színes a tér. Meg az is jó, hogy sokkal lazább az iskolánál, például lehet az oktatókat is tegezni” – foglalja össze az előnyöket Názer Lili, aki – mivel már korábban részt vett egy 10 hetes SKOOL-foglalkozáson, és rendkívül elhivatott – 10 éves létére a legfiatalabb résztvevője a tábornak. Azt mondja, örül, hogy itt nincsenek fiúk, mert az iskolában a tanárok mindig őket szeretik felszólítani.


Nagyon jó, hogy itt sok mindent lehet csinálni, ha inni szeretnék, akkor iszom, ha két kört akarok futni, akkor azt is megtehetem, és emellett sok új dolgot is tanulunk.

Szintén a környezet és a fiatal, egyetemista önkéntesekből, személyre szabott foglalkozást nyújtó mentorokból álló hálózattal való közös munka tetszett meg Hornyák Orsinak, aki a második legfiatalabb résztvevője az idei első tábornak. Számítástechnikát még sosem tanult, de ez egyáltalán nem zavaró, Orsinak ugyanis remek a nyelvérzéke, erre tudja építeni a Scratch alapjait. Mivel már nyolcadikos lesz, és a pályaválasztást is közelinek érzi, a SKOOL hatására ebbe az irányba indul el, számítástechnikai animátor szeretne lenni. A tábor közvetlen hangulata neki is nagyon bejön, pedagógus édesanyja pedig annak örül, hogy Orsi korán megtapasztalhatja: a szigornak és a teljesítménynek egyáltalán nem szükséges párban járnia.


Lehet tiltani a számítógép használatát, de nem érdemes, mert ők ebben a világban nőnek fel. Meg kell tanítani őket, hogy hogyan használják a képességeik fejlesztésére, játékosan

– mondja Koleszár Szilvi arra a felvetésre, vajon mennyire jó, ha a lányok a nyári szünetben is ülnek a gép előtt. A táborban naponta 2-2 óra a géphez kötött közös munka, utána vagy IT-cégek női fejlesztői, munkatársai jönnek vendégségbe, vagy a gyerekekkel mennek megnézni egy-egy munkahelyet.


Több lányt a programozók közé!

Az egész SKOOL-mozgalom célja az, hogy minél több lány vonódjon be az IT-világba. „Azt szeretnénk, ha minél többen elhinnék magukról, hogy igenis képesek ezen a területen értéket teremteni. Azt a társadalmi beidegződést formáljuk át lassan, ami ma még ellehetetleníti a lányoknak a számítástechnikai munkaerőpiacon a részvételt.”

Ezen a ponton kapcsolódik össze a táborszervezők és az informatikai vállalatok érdekeltsége: a tábor megvalósulásához ugyanis elengedhetetlenül szükséges a céges támogatás, de ez évekkel később, lelkes és jól képzett munkaerő formájában bőven megtérülhet. Koleszár Szilvi – aki korábban maga is egy startupnál dolgozott – olyan cégeket keresett meg, ahol egyrészt nyitottak az IT-s képzési programok támogatására, másrészt munkavállalóként is szívesen viszontlátnák a lányokat. Ezeknek a cégeknek ugyanis nagyon fontos a diverzitás. Nem véletlenül: kutatások is azt mutatják, hogy azokban a csapatokban, ahol nők és férfiak együtt dolgoznak, többféle megoldási javaslat születhet, megváltozik a dinamika, jobb eredményeket érnek el, hatékonyabban működnek.


Skool

A lányok elhiszik, hogy éppen olyan jók, mint a fiúk


„Fontos látni, hogy sok lány foglalkozik szívesen a számítástechnikával, de őket hagyományosan kevéssé bátorítják arra, hogy ezt a hobbijuknak, majd a szakmájuknak válasszák. Nem mondják nekik, hogy merjék követni az álmaikat, és tanuljanak meg ők maguk is programozni” – véli Heal Edina, a Google magyarországi vezetője. De még náluk is többen vannak azok, akik nem is mernek arra gondolni, hogy egy napon ők dolgozhatnának az emberek mindennapjait megkönnyítő technológiákon, hiszen nem találkoznak ilyen példákkal. Kevés inspiráló történet jut el hozzájuk.

Ezek azok a pontok, ahol Heal Edina szerint a SKOOL-nak és a hozzá hasonló, lányokat kódolni tanító szervezeteknek óriási érdemeik vannak. Nekik köszönhetően nem csupán a fiúk kezdik felfedezni, hogy a programozás vagy tágabban a technológiai iparág kreatív, izgalmas, szórakoztató dolog. Ez pedig kihat a jövőjükre: felismerik, hogy nekik is megvan a lehetőségük arra, hogy a technológiának ne csak felhasználói, hanem annak alkotói is legyenek.

Az Ericssonnál is fontosnak tartják a műszaki képzés ilyen módon történő népszerűsítését, már csak azért is, mert mint Kelemen Zoltán, a cég vezető HR generalistája elmondta, náluk stratégiai cél, hogy 2020-ra a nők arányát minden területen 30 százalékra növeljék. Ehhez pedig nagyon jól jön, ha a fiatalok nem szóbeszéd vagy évtizedes hiedelmek alapján döntenek a pályaválasztásukról, hanem, mert közvetlenül is látták, átélték, mit is csinál egy programozó.


És tényleg úgy tűnik, hiába lányok, tetszik nekik. A tavalyi SKOOL tábor után nagyon sokan jelezték, hogy nem is gondolták volna, de valóban érdekes a programozás, és folytatni akarják. Ennek a talán legismertebb magyar startupnál, a Prezinél, és a már 10 éves sikersztorit író NNG-nél (lánykori nevén NAV N Go-nál) is örülnek, egyrészt mert ők is azt látják, hogy egy vegyes összetételű csapat sokkal jobban tud dolgozni, és sokkal jobb terméket képes előállítani, mint egy homogén társaság, másrészt, a táborok révén egész korán be lehet mutatni, hányféle területe van programozásnak, milyen sokféle területen lehet alkotni.



Gyerekek a Műegyetemen

Nem a SKOOL az egyetlen, amely idén nyáron padba – rögtön egyetemi előadókba – ültette a 9-14 éves gyerekeket, hogy egy héten át kísérletezhessenek vagy fizikai előadásokat hallgassanak. Most először (június 29. és július 3. között) ugyanis a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) is szervezett egy napközis tábort, ahol rögtön 300, kétharmadában fiúkból álló gyereksereg virgonckodott, különböző korosztályok, csapatonként más-más színű egyenpólóban.

Persze itt sem szokványos fizikaórákra kell gondolni: jelen volt NAO, az embereket segítő robot, volt quadrokopter bemutató, ismerkedés a Kinect-tel, okostelefonokkal, intelligens anyagokkal, a kicsik hidat építettek, hogy lássák, mitől nem dől össze, a nagyobbak játékokat fejlesztettek, vagy azt vizsgálták, milyen vastag egy hajszál, és hogyan lehet megmérni.


Ne hidd el, bizonyosodj meg róla, és akkor már tudni fogod!

– akár az egész Gyerekegyetem mottója is lehetett volna az, ahogy Härtlein Károly biztatta a kisiskolásokat a nyitóelőadás minden kísérleténél. A fizikus, akit egyébként a Spektrum Brutális fizika című sorozatából is ismerhetünk, igen látványos programot tartott a fizikai alapfogalmakról, például az égésről, a levegőről és a légnyomásról.


Rakéta házilag


Másképp kell velük beszélni

Nyári hőség ide, elszalasztott strandolás oda, saját szemünkkel láttuk, hogy az efféle órákon a gyerekek odafigyelnek. Fizikát ők még – zömében – nem tanultak, de az iskolaihoz képest egészen másfajta szemléletmód magával ragadja őket. A sok, kis, vékony kar szinte egyszerre jelentkezik minden kérdésnél, a gyerekek egymás után mennek ki a kísérletekhez, a 14 csoportot kísérő 3-3 egyetemista felügyelőtől sorra kapják a bátorító pacsikat, és bár lehet, hogy nem mindenki érti, mi is a magyarázata a jelenségnek, amit lát, egy hatodikos kisfiú tökéletesen elvégzett például egy súlyponti kísérletet, és – állítása szerint – tisztában is volt azzal is, mit csinált.

Dallos Györgyi, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar kommunikációs vezetője, a Gyerekegyetem egyik kitalálója – csapatával – rendkívüli összefogást szervezett. Az összes kar adott programot, a szervezők számtalan céget megnyertek a kezdeményezéshez (ezzel sikerült a részvételi díjat nagyon alacsonyra, 10 000 forintra letornázni), és bevonták azokat a tanárokat, akik értenek is a gyerekek nyelvén.


Gyerekegyetem

Orosz László egyetemi fizikatanár Bagoly-jelmezben


A huszonéves hallgatókhoz szokott professzoroknak ez ugyanis nem könnyű: általános iskolás másodikosoktól kezdve hét korosztályt lekötni úgy, hogy tanuljanak is valamit, és kedvet kapjanak a majdani egyetemi természettudományi tanulmányokhoz, szokatlan képességeket igényel. A Gyerekegyetem logója egy bölcs bagoly, az élő moderációt pedig ebben a bagoly-szerepben Orosz László, az egyetem fizika tanszékének egyik munkatársa vállalta. Jóllehet, ő a saját oktatói munkája során is nyitott a show-elemek iránt, a felkérést a Gyerekegyetemre ő is kihívásként élte meg:


nemcsak nekem, hanem a többi egyetemi kollégának is újdonságot jelentett ez a pedagógiai munka.

A megérzéseiket kell elővenniük, mert olyan korosztállyal dolgoznak, akikkel eddig még az egyetemen nem találkoztak. Ráadásul egyszerre kell lekötni a másodikost és a nyolcadikost. Van kolléga, aki szerint ez volt élete legnehezebb feladata, de megoldotta. „A mi vállalásunk a Gyerekegyetemmel az, hogy sikerüljön a tudást megkedveltetni a gyerekekkel” – foglalta össze a küldetését Orosz László, a „Bagoly”.


Gyerekegyetem

Mindig látványos, ha valami felrobban


A szerencsés jól értesültek

Hogy ki, miért küldi a Gyerekegyetemre a gyerekét, nyilván sokféle okra vezethető vissza, de az biztos, hogy az első évfolyamba inkább a bennfentesek juthattak be. Az egyébként tábortartásra „termett” Duna-parti Campus mellett sétálgató szülők egyike, Kitti például azt mesélte, hogy a BME-n dolgozó férje révén jutott el hozzájuk a tábor híre. Később a füvön játszó, türkizkék trikós, 20 fős gyerekcsoport tagjairól is kiderült, hogy majdnem mindegyikük „belsős” gyerek. Szinte csak fiúk, és köszönik, ők már ismerik a járást.

A hatodikosoknak szervezett, Ördöglakat-készítő szeminárium találomra megszólított két diákja, Eszter és Kata szülei is a BME-n dolgoznak. A lányok eddig nem ismerték egymást, és a matekot se nagyon kedvelik, de egymás társaságát és a Gyerekegyetem programjait nagyon is élvezték.

Ami még inkább alátámasztja, hogy efféle nyári programokra óriási az igény, és egyértelműen túlkeresletes a piac. A Gyerekegyetem tavaszi toborzása például olyannyira sikeres volt, hogy három nap után le kellett zárni a netes felületet, május közepére pedig a 2016-os tábor előjelentkezése is lezárult.