Az interneten bérelhetnek maguknak férjet a kínai nők

Fotó: Getty Images/iStockphoto / sjenner13

-

Egyre népszerűbb Kínában a „barátbérlés", amely egyedülálló városi nők millióinak jelenthet átmeneti felszabadulást a házasodással kapcsolatos ősi elvárások miatt rájuk nehezedő nyomás alól – hívta fel a figyelmet az érdekes társadalmi jelenségre a Foreign Affairs című amerikai külügyi folyóirat.


Kína legnagyobb online piacán, a Taopaón a felfújható szamártól kezdve az élő egéren át a női mellimplantátumig szinte minden megvásárolható, az utóbbi időben pedig a társaságukat bérbe adó férfiak is feltűntek a kínálatban. Az úriemberek napi bérleti díja 1000 jüantól (45 ezer forint) egészen 10 ezer jüanig (450 ezer forint) terjed, viszont ha a bérlő még romantikára is – például kézfogásra, mozizásra, ölelésre vagy éppen egy közös internetes szörfölésre – vágyik, annak pluszköltsége van.


A barátbérlést meglepő módon nem a magányos szívek vigasztalására találták ki, hanem elsősorban azért, hogy a húszas éveik végén vagy már azon is túl járó városi nők a házasodást forszírozó, vidéken élő szüleiket megnyugtassák.


A szerelem nem hagyomány

A nők férjhez adásának fontossága ősi időkre nyúlik vissza Kínában. A konfuciánus eszmék szerint a házasság nem egyéni vágy kérdése, hanem társadalmi kötelesség. Kínában ma a szülők nyugodt nyugdíjas éveinek a záloga gyermekük stabil házassága. Különösen igaz ez a lányos családok esetében, ahol sok esetben elvárás az is, hogy a gyermek „jó partit csináljon”. Az egykepolitika bevezetése óta ez a felelősség ráadásul az esetek nagy részében egyetlen gyerekre hárul, vagyis az 1980-as, 90-es években született generációk vállára az eddiginél is nagyobb teher nehezedik.

Napjainkban ezt a helyzetet tovább bonyolítja az, hogy a fiatalabb generációk házassági képletében ma már a szerelem is szerepel. A nyugati és kínai romantikus komédiákból és popzenékből merítő kínai nők közül sokan már nem tartják elfogadhatónak az előre elrendezett frigyet, és inkább várnak a „Nagy Őre”. Sanghajban a 2012-es statisztikákból kiderült, hogy az oltár elé vezetett nők átlagos életkora először haladta meg a 30 évet. Ráadásul egyre többen akarnak karriert, ezért a párválasztás helyett inkább a továbbtanulásra koncentrálnak. Egy pekingi kutatóintézet szerint a városi övezetekben 7 millió 25 és 34 év közötti szingli nő él.



Jemimah Steinfeld, a nemrég megjelent Kis császárok és anyagias lányok: nemiség és fiatalság a modern Kínában című könyv írója szerint azonban Kína a látszat ellenére egyáltalán nem rázta le magáról a régi szokásokat, így továbbra is megállja a helyét az az általános vélekedés, hogy a nő feladata elsősorban örökösöket szülni a férfinak. „Egy férfi sok minden lehet a modern Kínában. Egy nőre viszont még mindig úgy tekintenek, mint akinek egy bizonyos ponton alkalmazkodnia kell” – jegyezte meg.


Maradék nők és megsárgult gyöngyök

A kínai államnak is az az érdeke, hogy ne hemzsegjen az ország az egyedülálló férfiaktól és nőktől, hiszen az meglátása szerint társadalmi felforduláshoz vezethet. A kormány szócsövének számító People's Daily című napilap több vezércikkében is felhívta a figyelmet arra a veszélyre, amelyet az agglegények jelentenek a társadalmi stabilitásra nézve, tekintettel arra, hogy nős társaiknál hajlamosabbak bűncselekmények elkövetésére. A lap nem kímélte azokat a nőket sem, akik nem tesznek eleget „biológiai kötelességüknek", és nem vállalnak gyermeket. Az állami nyomásgyakorlás részeként 2007-ben az oktatási minisztérium felvette a hivatalos kínai szókészletbe a meglehetősen pejoratív seng nu (jelentése: maradék nők) kifejezést, amellyel azokat a nőket illetik, akik 27 éves korukig nem mentek férjhez.

A nők jogait védő kormányzati testület, a kínai nők szövetsége 2011-ben a Maradék nők nem érdemlik meg a rokonszenvünket címmel megjelent cikkében tragédiának nevezi, hogy miközben a lányoknak a továbbtanuláson jár az eszük, nem veszik észre, hogy öregednek, és így egyre kevesebbet érnek, s mire diplomát szereznek, már olyanok lesznek, mint a „megsárgult gyöngy”.



Még ha az érintettek vállat is vonnának az ellenük folyó állami hadjáratra, a szülők, különösen akiknek lányuk van, erre képtelenek. A házasság fontosságát igyekeznek gyermekükben tudatosítani, sokszor a jó viszonyt is felrúgva. Vang Hajling, a Válás kínai módra című bestseller írónője mikroblogján egyebek mellett anya–lánya-történeteket oszt meg olvasóival. Egy egyke lány egyszer a következőképp fakadt ki a házasságot sürgető anyjának: „Minek ez a rohanás? Még csak 23 vagyok.” Erre a válasz így hangzott: „Csak? Ha fiú lennél, mondhatnád, hogy csak, de lányoknál ez márnak számít”. Leta Hong Fincher, a Maradék nők: a nemi egyenlőtlenség újjáéledése Kínában című könyv szerzője pedig egy olyan kínai nővel készített interjút, akivel az anyja addig nem volt hajlandó szóba állni, amíg az nem talált párt magának.

A partnerbérlés így igazi mentsvár annak, aki nem akar hasonlóképp járni. Arról nincsenek pontos adatok, hányan is éltek már ezzel a lehetőséggel, az érdeklődés azonban rohamosan nő. A Taopaó adatai szerint 2012 és 2013 között 884 százalékkal emelkedett a világhálón a „bérelhető barát" kifejezésre történő keresések száma. Bár vannak bérelhető lányok is, a kínálat legnagyobb részét a férfiak teszik ki.

Steinfeld szerint a barátbérlés, illetve szélsőséges esetben a férjbérlés egy olyan társadalom mellékterméke, amelyben döntő fontosságú a látszat, a méltóság megőrzése a külvilág előtt. „Ez az egész a szerepekbe való beilleszkedésről szól, hogy úgy tűnjön, csinálod, hogy ne okozz zűrzavart” – magyarázta Steinfeld. „A barátbérlés tényleg felszínes dolog. De Kínában a felszín számít. A szerep eljátszása a lényeg” – fogalmazott.